A nyáron kertben tartott cserepes növényeket általában október végén védett helyre kell vinni. Október–novemberben már leginkább van egy-két fagyos hajnal, amikor ezek a melegkedvelők megfázhatnak, és károsodhatnak a hidegtől. Hasonlóképp a kevésbé érzékenyeket – de mégsem teljesen télállókat –, a kertben hagyva is szükséges felkészíteni a télre. Az idén azonban az októberi hideget követő kellemes novemberi melegben nem kellett védeni a növényeket a hidegtől
Védelmi tippek
A cserép és benne a föld kihűlését visszafoghatjuk, ha az edényt valamilyen talpra állítjuk. A tartók lehetnek fából, műanyagból, cserépből. Talpakra, vagyis felfordított cserépre, téglára vagy deszkára is állíthatjuk. Ha kerekes deszkára helyezzük, akkor a szállításuk is könnyebb lesz. De nemcsak a cserép alját, hanem az oldalát is védeni kell, mert arról is kihűlhet és átfagyhat a földlabda. A cserepek oldalát érdemes hőszigetelő anyaggal beburkolni, becsavarni. Jó erre a juta és a vászon, vagy akár az úgynevezett parasztzsák is, amiben régen a gabonát tárolták. Olyan anyagot használjunk, amelyet könnyen a cserépre csavarhatunk. A legegyszerűbb csomagolóanyag lehet a vesszőkosár, más néven a régi szalmahordó kosár, nádedény vagy stukatúrmaradék.
Az anyag és az edény közé száraz levelet, szalmát, papírt vagy kartont tömhetünk, majd jól összehúzzuk, hogy a szél ne tudja fellazítani. Védőanyagként hasznosítható pl. az a légpárnás fólia, amelybe a háztartási gépeket csomagolják a gyári szállításkor. A légbuborékos fóliát csak a cserépre húzzuk, a növényre, a koronára ne! A fólia ugyanis túlzott felmelegedést okoz, ami izzadáshoz, végül a növény rothadásához vezet.
Azt is jó tudni, hogy a téli napsütés jó melegforrás, de fagy esetén kiszárítja a örökzöld növényeket. A hideg éjszakák és a napos nappalok közötti nagy hőingadozás hatására a kéregben létrejövő feszültség miatt a kéreg berepedezik. Ezért a koronára gyapotfóliát vagy árnyékoló hálót kell húzni, és a növényt – bármennyire is furcsának tűnik – téli hideg-fagyos napokon el kell vinni a tűző napról!
A téli hónapok alatt a szabadban, főleg a balkonon hagyott cserepes növényeket nemcsak a hideg és a fagy teszi próbára, hanem a szél és a nedvesség is. Vannak fajták, amelyeket kevésbé, másokat jobban kell védeni. Az edények szigetelése a növények fagyérzékenységétől függ.
A nagy lombú cserjéknek a koronáját, azaz ágait is érdemes összekötni, hogy ne álljon meg közöttük a hó.
– A hagymás növényeknek, mint a tulipánnak és a nárcisznak nem árt a fagy, ezért nincs szükségük hideg elleni védelemre. Mégis óvni kell a túlzott nedvességtől, mert ilyenkor károsodhat a hagyma. A folyamatosan nedves földben a hagymások hagymája megrothad, vagy átfagyáskor annyira károsodik, hogy tavasszal nem hajt ki. A hagymások edényét tegyük csapadékmentes helyre.
– Az évelőkre – edénybe ültetett kövirózsa, a kardvirág vagy a füvek – ugyanez érvényes. A földjük ne legyen állandóan vizes, időnként jó, ha némileg ki is szikkad. A fagy elleni védekezésre, szigetelésre nincs szükségük.
– Az örökzöld bokrok érzékenyek a fagyra. A puszpáng, a babérmeggy, a rododendron és a bambusz nagyon érzékenyen reagál a szárazságra. Az örökzöldeknek télen is van lombja, ezért napsütésben a leveleken keresztül elpárolog a víz. A cserép földjében megfagyott gyökér nem képes pótolni az elvesztett folyadékot. A fagymentes időszakban, kevés csapadék mellett, télen öntözni kell az örökzöldeket. Persze csak kevés vízzel és ritkán, éppen annyit, hogy a földje ne száradjon ki az edényben.
– A vízinövények telelhetnek a kerti tóban vagy az edényes tóban, de csak ha fagytűrők. A mocsári nőszirom, a nád és a sás nem károsodik. A tavirózsa is csak akkor maradhat a vízben, ha legalább 80 centi mélyen van az edényben a gyökere. A trópusi tavirózsát és az úszónövényeket azonban be kell költöztetni fagymentes helyre, mert nem lehet őket a tó mélyebb részére süllyeszteni.
Nyáron kertben, télen lakásban
Az első éjszakai fagyok előtt a legtöbb dézsás növényt védett helyre kell költöztetni. Az angyaltrombita, a babér, a babérrózsa avagy leander, a citrom és a narancs, vagyis a citrusfélék, a cserjés margaréta, a datolyapálma, a szerelemvirág, a fukszia, a kefevirág, a kínai hibiszkusz, a kenderpálma és a törpepálma, a muskátli, a rozmaring, a selyemmályva, csak hogy a legkedveltebbeket említsük – mind érzékenyek a hidegre, ezért fagymenetes helyre kell vinni. Télen 5–10 fokos helyen áttelelnek, nem szabad őket a kertben hagyni.
