A konvencionális földművelés mellett, ezzel akár párhuzamosan (azonos gazdaságon belül is) léteznek alternatív termesztési rendszerek. Ezek első fokozata az integrtált (okszerű, fenntartható) gazdálkodás, amely tovább fejleszti a hagyományos módszereket, nem szakít teljesen a kemikáliákkal, felhasznál új természettudományos eredményeket, valamint a végterrmék minőségének javításával párhuzamosan fokozott gondot fordít a környezetvédelemre is.
Az organikus (bio-, biodinamikus, biológiai) irányzat azonban már szinte teljesen kiküszöböli a vegyszereket (peszticideket, műtrágyákat), fokozza a termés minőségét, védi az ökoszisztémát, és tartalmazhatja a gazdálkodás teljes vertikumát – a termeléstől a végtermék értékesítésével bezárólag.
Európában a hagyományos mezőgazdaság átalakul ellenőrzött termeléssé, ahol az ellenőrzés tárgyát az ún. kritikus pontok (HACCP) képezik, nemcsak a termelés, hanem a feldolgozás, csomagolás és szállítás tekintetében is.
A végterméket szakfelügyelőség ellenőrzi, és igazolja annak egészségügyileg biztonságos voltát.
Az organikus termelés
A biotermelés specifikus, rendkívüli minőségű, egészségügyileg biztonságos termékeket állít elő, éspedig maximális környezetkímélés mellett. E termelés csakis megfelelő agorökológiai feltételekhez és a lakosság kellő vásárlóerejéhez köthető. Tudnunk kell, hogy a hozamok jóval alacsonyabbak, a végtermékek ára 20–100%-kal is magasabb a hagyományos termékekhez képest.
Nyilvánvaló, hogy a tudatos biológiai termelés gyökerei legalább a múlt század első harmadából erednek, de a későbbiekben a növénykárosítók elszaporodásával (részben a klímaváltozás következményeként) és a hozamnövelés érdekében (nagyhozamú fajták stb.) ez a módszer fokozatosan háttérbe szorult, hogy az utóbbi évtizedekben az Európai Unióban (és azon kívül is) ismét újjáéledjen.
Elemezve az organikus növénytermesztést, meg kell jegyeznünk, hogy iránta éppen a gazdságilag legfejlettebb országokban mutatkozik nagy éredeklődés. Ezekben az országokban a hagyományos gazdálkodás hiperprodukciót (árudömpinget) eredményez, ami önköltségi ár alatti értékesítéshez és/vagy árumegsemmisítéshez vezet. A farmergazdaságok sokszor csak állami támogatással juthatnak némi profithoz (vagy szubvencionálják őket, hogy bizonyos árut ne termeljenek…). Emellett nem szabad megfeledkezni a hagyományos termelés környezetszennyező és egészségkárosító hatásáról sem. Az említett országokban törvények egész sora szabályozza a környezetvédelmet, továbbá a végtermékek minősőgét és egészségügyi biztonságosságát.
Az Európai Unióhoz történő fokozatos felzárkózásunkkal nálunk is hasonlóvá válik a helyzet. Az áruforgalom számára is nyitott határok kétségbeejtő feltételeket eredményeznek a hagyományos termelés vonatkozásában.
Az említett problémákból való kilábalásra számos alternatíva született: az integrált termeléstől a biogazdálkodásig.
A biotermelés lényege összefoglalva a következő:
