A férjem, aki kertészetet is tanult, tudja, hogy a diófaoltvány termesztése hosszan tartó és kockázatos vállalkozás, amely legalább három évet vesz igénybe. Az ilyen facsemete már három-négy év után meghozza az első termését, tíz év elteltével pedig komoly fává növi ki magát. Ezért megéri az olykor ezerötszáz dináros árat, mint ahogyan a törzses mogyorófácskáért sem szabad sajnálni ennek az összegnek a felét. Sándor a környék leghíresebb kertészetét vezeti.
– Azt mesélje el, Katinka, az olvasóknak – mondta Sándor –, hogy a faiskola csak előkészíti a facsemetéket az elkövetkező életre, ám annak további fejlődése már a tulajdonoson múlik. Ha maguknak eladok egy jó állapotban lévő gyümölcsfát, a megfelelő kezeléssel, egészséges termőegyeddé nevelkedhet. Ha viszont elhanyagolja, nem ülteti ki időben, és később sem gondozza, nem sokat várhat tőle.
Közben Sándor hozzálátott a fák felszedéséhez. Csákányt és ásót használt. A fasorok egyik oldalán, a tövektől mintegy 15 cm távolságra az ásóval árkot húzott. A sor másik oldalán a fák gyökérzete alá vágott, azokat felfelé feszítve az árok felé igyekezett dönteni őket. Közben a kiszabadult gyökereket a földtől számítva 20-30 centiméterre elvágta, majd egy erős rántással kihúzta. A kiszedett fák karógyökereit azután a gyökérnyaktól számított 40 centiméternyi hosszúságúra vágta le. Figyelmesen átvizsgálta a csemetét, aztán határozott mozdulatokkal lemetszette a sérült részeket.
– Ezek kiültetés után gyökérrothadást okozhatnak.
– Jönnek még az emberek vásárolni? Mi a legkelendőbb manapság? Most gyümölcsfacsemetéket szedünk? – tudálékoskodtam.
– Kitermeljük, így kell szépen mondani, ha a Katinka leírná, ezt helyesen tegye, mert így tanulja majd meg az egyszerű ember is ennek a szakkifejezésnek a helyes használatát – válaszolta a kertész.
– Faiskola, vermelő. Ezeket a szavakat sem használjuk a naponta. Pontosan mit fednek ezek a kifejezések? A szomszédom azt mondta, hogy faiskolát végzett, faiskolába járt. Ez mit jelent? – érdeklődtem.
– Egyszerűen azt akarta ezzel mondani a szomszédja, hogy tanulatlan. Beismerte, hogy nem járt magasabb szintű iskolákat. Ha viszont a facsemetéknél maradunk, akkor a fogalom azt a kertészeti telephelyet jelöli, ahol a termesztés folyik. A verem pedig azt az árkot jelenti, amelyet a faiskolából kitermelt facsemeték tárolására használunk. A fagyok előtt felszedjük a csemetéket a kertből, és ide helyezzük el, hogy a vásárlók egy helyen tudjanak válogatni a kínálatunkból. Ezenkívül a homokkal takart vermelőben esős időben is ki tudjuk szolgálni a kuncsaftokat. Ha a piacra kivitt kötegek nem kelnek el, ismét visszarakjuk őket a vermelőbe, hogy ne száradjanak ki. Ez úgy történik, hogy védett helyen keletről nyugatra irányuló fél méter mélységű árkot ásunk, hogy abba a fák enyhén oldalt fektetve legyenek behelyezhetők. A fák tövére porhanyós földet húzunk, és taposással tömörítjük.
Sándor éppen az újvidéki börzére készítette elő az árut. Megvásároltuk a diófánkat, a törzses mogyoróoltványból is vettünk, aztán igyekeztünk hazafelé, mert lelkünkre kötötte, hogy a fákat pár órán belül ültessük el.
