Kemény munkához szokott a gazda, s ha foglalkoztatja is ez a gondolat, dehogyis akar örökre hátat fordítani a szántóknak, melyeknek fölemelkedését köszönheti
Mintegy harminc éve kezdődött a földművesek (önkéntes alapon történő) nyugdíjbiztosítása, napjainkban viszont a bejegyzett gazdaságok aktív termelői is csak úgy élvezhetik a minisztériumi támogatást, ha fizetik a nyugdíjjárulékot. A szenttamási Füstös Illés, előretekintő gazdatársaihoz hasonlóan, a társadalmi vagy állami vállalatokban dolgozókkal való kiegyenlítést látta a földműves nyugdíjbiztosításban, de napjainkban azt kell tapasztalnia, hogy a parasztember a nyugdíj szintjét illetően is háttérbe szorult.
– Miközben a szerbiai minimális nyugdíj 11 500 dinár körül alakul, a földművesek esetében nem haladja meg a 8300 dinárt. Ahogy mondogatjuk: gyógyszerre sem elegendő. Egyebek mellett ezért sem gondolhatunk igazi pihenőre, de az is az igazsághoz tartozik, hogy aki a barázdába született, megérezte a föld illatát, az a nyugdíjaséveket sem tudja szántók nélkül élni – mondja Füstös Illés, aki (segítséggel ugyan) napjainkban is 50 hektáron gazdálkodik. Ebben a gazdálkodásban csak annyi változott, hogy nem a faluban, hanem takaros tanyán élnek, a gazdag állatállományt a szerény baromfinépesség váltotta fel. – Mindig a tanyai gazdálkodást tekintettem a mezőgazdaság legszilárdabb alapjának, olyképpen, hogy gazdag állatállomány jellemezze azt. Öt évvel ezelőtt költöztünk ki a tanyára, de fogytán az erő, az állattenyésztésnek hátat kellett fordítani…
– Nem egészen, csakhogy a tejtermelést és bikahizlalást most a pulykatenyésztéssel váltottuk föl – mondja Jolánka asszony, s mintegy bizonyítékként a hízópulykák megtekintésére invitál. – Vágásra készülünk, egy-egy bak testsúlya már jóval 30 kilogramm fölött van! Akárcsak a sertésből, a pulykahúsból is készülhet ízletes kolbász, a 4-5 kilogrammos combokat, kisebb sonkáknak is beillenek, füstölni is lehet.
Milyen törődést igényel a pulyka, mennyire költséges a hizlalás?
– Tágas, szellős, tiszta helyet igényel, meg jó takarmányt, mint minden haszonállat. Nem tanácsos együtt tartani más baromfival, tyúkkal, kacsával, mert könnyen megbetegedhet, elkerülhetetlen az elhullás. Nem olcsó a fölnevelésük, de megéri, mert kiváló minőségű, egészséges húst kapunk. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de fejenként 100 kg magas fehérjetartalmú pulykatápot fogyasztottak el, kukoricát meg amennyi beléjük fért! Most már csak darát meg szemes kukoricát kapnak.
– Napjainkban a növénytermesztés lett az alapfoglalkozás, de az emlékezetben föl-föl villan a tenyészállatokkal teli istálló, a hizlalda…
– Egy-egy ciklusban 75 bikát hizlaltunk, amit az olasz piacra szállítottunk. Legalább 60%-kal (!) magasabb árat fizettek a hazai árnál – veszi át a szót Illés gazda. – 1991-ben áttértünk a tejtermelésre. Németországból 10 holstein-fríz bő tejhozamú tenyészállatot importáltunk, s az állományt 35 fejőstehénre fejlesztettük föl. Igazi „tejgyár” volt valamennyi, hiszen a szuper-ellenőrzésen, ami 3 napig tartott válogatott egyedekkel, 46 liter volt az átlagos tejhozam, a tejzsír pedig 5,1%! Nyugaton már húsz éve nemcsak a tejzsírt, hanem a fehérjét is alapul vették a minőség meghatározásakor, a hazai tejüzemek, ahogy hallom, csak néhány éve. Az említett eredmények ellenére is abbahagytuk a tejtermelést, bár magunk is próbálkoztunk feldolgozással, mert a legegyszerűbb szavakkal élve: nem találtunk benne számítást.
– Ha a növénytermesztést és az állattenyésztést összességében szemléljük, a magas terméshozamokon csak megmutatkozott ez utóbbi fontossága…
– Vitathatatlan a szerves trágya jelentősége a növénytermesztésben, de azt hiszem, hogy többre érdemesült a földműves, mint hogy csak a trágyáért dolgozzon! Ami pedig a terméshozamokat illeti, volt olyan év, amikor holdanként 4,2 tonna búzát arattunk, a szója átlaghozama 2,7 tonna, a cukorrépáé pedig 43 tonna volt! Cukorrépából most is elértük a 40 tonnás termést. Azt megtanultam még kezdő gazdálkodó koromban, hogy a földet nem szabad becsapni, mert magát csapja be a gazda! Az igaz, hogy most már nem kerül istállótrágya a szántókra, de azt mikrobiológiai trágyákkal és a szármaradványok leszántásával pótolom, meg természetesen műtrágyával. Az a fontos, hogy a terménnyel kivett tápanyagmennyiség visszakerüljön a termőtalajba. A vetésforgó betartása is hozzájárul a jó, a biztos terméshez. Még a növényi betegségek és kártevők elleni védelemben sem a kemizálás az egyetlen hatékony megoldás, hanem a vetésforgó, amit a mai gazdálkodók gyakran szem elől tévesztenek! Gyakori a panasz: gyökérrothadás jelentkezett a cukorrépán, a búzát a csócsároló károsítja, nem tudunk védekezni az amerikai kukoricabogár ellen, de csak azért, mert nem tartják be a földművelésnek a természetre alapuló szabályait.
– Ehhez részben a szabályozatlan piac és az ingadozó árak is hozzájárulnak…
– Az államnak nem lett volna szabad magára hagynia a termelőt, mint az megtörtént a piacgazdaság bevezetésével és a privatizációval. Sok termelőtársamhoz hasonlóan úgy próbálom kivédeni a negatív hatásokat, hogy tárolókat építettem, magam rendelkezem, persze kockáztatva, a terményemmel, nem pedig a kereskedő vagy feldolgozó. Meggyőződésem szerint, amennyiben szövetkeznénk, a gazdák zöme tárolná terményét, már amit tárolni lehet, mi magunk szabályozhatnánk a piacot, a kukorica, búza stb. visszatartásával jobb értékesítési árat harcolhatnánk ki.
– Öt éve élnek a tanyán. Nem volt nehéz megszokni ezt az új életformát?
– A feleségem és jómagam is tanyán születtünk, ide is vágyódtunk vissza. Nem hiányzik semmi, ami a korszerű falusi vagy városi kertes házakban megtalálható, tehát van villanyáram, telefon, víz, fürdőszoba, de még igazi fürdőmedence is, melynek vizét, ha kell biomasszával tüzelve melegítem fel. Néhány száz méterre vagyunk a betonúttól, nem kell a sarat taposnunk, mint gyermekkorunk tanyavilágában. Amikor az unokáknak mesélem, hogy a Járási tanyavilágból 10 kilométert gyalogoltunk az iskolába, hogy a simára mázolt földes szobában petróleumlámpa világított, a legközelebbi szomszéd is vagy másfél dűlőre volt, csak mosolyognak és belemerülnek a számítógépbe. Fél évszázaddal ezelőtt, amikor a szenttamási járásban közel 700 tanyát tartottak nyilván, ami 1980-ra megfeleződött, napjainkban pedig talán százon ha van élet, a legtöbb szállás az önellátásra rendezkedett be, vagyis a zöldségfélétől a gyümölcsön keresztül a húsig, tejig mindent előállított, a felesleget a piacon értékesítették. Azóta árutermelőkké váltunk. Azonban itt van a kis veteményeskert, megtermi a konyhára valót, időközben gyümölcsöst is telepítettem, igaz, csak akkorát, amely a család számára kora tavasztól késő őszig folyamatosan biztosítja a friss gyümölcsöt, így nyugdíjas napjaimra tanulok bele a gyümölcstermesztésbe. Szerencsére itt vannak a szakkönyvek, melyeket mindig szerettem forgatni. Szóval nyugdíjas napjaimra sincs pihenés – vallja Füstös Illés szenttamási gazda.
Füstös Illés: Szövetkeznünk kellene, minden terményünket egyedül tárolni, így nekünk maradna a jövedelem, nem pedig a kereskedők fölöznék le azt
