Amikor mezőgazdaságunk, ezen belül is az állattenyésztésben rejlő lehetőségek kerülnek szóba, megrekedünk a sertéstenyésztésnél és tejtermelésnél, pedig a kisállattenyésztés, azután a méhészet is jelentős jövedelemforrás, akárcsak a haltenyésztés. Szerbiában, Vajdaságban közel két évtizede nőtt meg az érdeklődés a haltenyésztés iránt, a meglévő (azóta már magánosított állami, illetve társadalmi) tavakhoz, igaz szerény területen, de a magánhalastavak is párosultak. Ezekben a pontytenyésztés dominál, a piac is ezt a kiváló minőségű halat igényli, bár a fogyasztás idényjellegű. Talán ezzel magyarázható, hogy a fejenkénti halfogyasztás Szerbiában alig éri el a 3 kg-ot, míg világviszonylatban megközelíti a 20 kg-ot. A távolkeleti szigetvilág lakosai állnak a halfogyasztási lista élén fejenkénti több mint 50 kg-mal.
Amit a szántóföldi növénytermesztőnek az aratás, a gyümölcs- és szőlőtermelőnek a szüret jelent, a haltenyésztőnek a lehalászás jelenti. A vajdasági halastavakban befejeződött a lehalászás, a telelő- meg a tárolótavakba került a hal, innen kerül folyamatosan piacra. A szerbmiliticsi Holló Antal halastava is elcsöndesedett, most kezdődik a nem könnyű értékesítés.
– A növénytermesztők a visszaszorított terményárakra panaszkodnak, de az árcsökkenés bennünket, haltenyésztőket sem került el. A ponty nagybani eladási értéke, most, a téli hónapokban, amikor a legtöbb fogy belőle, 180–200 dinár között mozog, míg kicsiben 280–300 dinár, ami csak azt igazolja, hogy a kereskedők fölözik le a hasznot. Úgy döntöttem, hogy inkább a telelőtóba helyezem át az előállított halmennyiséget, hiszen gyorsan elfogy a vajdasági halastavakban nevelt ponty, s amikor kedvezőbb lesz az értékesítési ár, akkor kínálom föl a piacnak.
– Halastava 6,5 hektáron terül el. Egyáltalán hogyan született az ötlet, hogy haltenyésztéssel kezdjen foglalkozni, itt a Szerbmilitics és Gombos közötti szikesen halastavat üzemeltessen?
– Nagyszülői örökség ez a 6,5 hektáros, igen gyönge minőségű termőföld, amit nem illik eladni, így én is kötelességnek éreztem művelni azt. Próbálkoztam búzatermesztéssel, de hektáronként akkora termést sem értem el, mint amennyi magot belevetettem a földbe. A szikest, köztudottan a gyógynövények is szeretik, így a búzát a kamillatermesztés váltotta föl, de nem sok eredménnyel. Most is azt az elvet vallom, hogy bármilyen minőségű is a termőföld, azt nem szabad parlagon hagyni, így még ha nem is volt nyereség, csak műveltem. Különben vadászmester is vagyok, s gyakran vezettem olasz vadászokat a halastavakra is vadászni, s az ott látottak alapján tizenévvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni a haltenyésztés, meg is született az ötlet, ha már semmi sem terem a szikesen, megteszi az ősi juss halastónak is. Nagyon fontos, hogy ennek a talajnak nagyon jó a vízmegtartó képessége. Szakemberek tanácsa és tervek alapján építettük meg azután a gátakat, az átfolyókat, s a 6,5 hektáros területet négy részre osztottuk, és fúrott kutakból töltöttük föl vízzel, s napjainkban is friss vízzel töltjük föl a tavakat egy-egy termelési ciklus kezdetén. A kisebb tavon könnyebb a víz minőségének a megtartása, a halállományt veszélyeztető esetleges betegségek is könnyebben fölfedhetők és kiszűrhetők. Lehalászáskor is könnyebb a munkánk, bár a korszerű halastavakon látható lehalászó csatornák is egyszerűsítik azt.
– A pontytenyésztés mellett döntött…
– Igen, mert ezt a nemes halat igényli leginkább a piac, mindig jó áron lehet értékesíteni, bár az idei esztendő mintha rácáfolna…
– Hogyan szerzi be az ivadékot, tanácsadás kíséri-e munkáját?
– Mielőtt a vállalkozásba kezdtem volna, bizony lapozgattam a szakirodalmat. Különben mindig értékes szakmai segítséget kapok Đanić Željko úrtól, aki a szerbmiliticsi halastavat vezette. Magam is próbálkoztam ivadék-előállítással, de nem sok eredménnyel, így évek óta a nemesmiliticsi halastavon szerzem be a kiváló minőségű ivadékot. Nem is olyan régen még 1:4 volt az ivadék és a hízott ponty értékaránya, ami napjainkra 1:1,3-ra zuhant.
– Az eredményes termelésnek, mint minden szakmának, hivatásnak, bizonyára vannak konyhatitkai…
– A mezőgazdaságnak egyetlen ágazatában sem beszélhetünk már féltve őrzött titkokról, hiszen a technológiától a fölszereléseken keresztül a piaci mozgásokig minden információt megtalálunk a világhálón. A haltenyésztésben mindössze három elemet emelhetünk ki: a jó minőségű ivadékot, a tiszta vizet és a fehérjedús tápot. Esetemben mindhárom adva van, amihez „csak” a munkát kell párosítani. Elmondhatom, hogy a tavak 1,5 méteres vízmélysége nem mindig elegendő, de van még egy korlátozó tényező a jobb eredmények elérése előtt: a villanyáram hiánya! Halastavunk 1200 méterre van a falutól, így az áramforrástól is. Érdeklődtem a villanygazdaság kirendeltségében, hogyan lehetne a halastóig kihúzni a vezetéket. Azt a választ kaptam, hogy kb. 70 000 euróba kerülne a vezeték kiépítése és egy kisebb trafóállomás fölszerelése. Ilyen befektetésre önerőből képtelen vagyok, minisztériumi támogatással vagy pályázati pénzzel oldhatnám meg a gondot, viszonylag olcsó villanyárammal üzemeltethetném a szivattyúkat, nem pedig drága gázolajjal, mint napjainkban. A vizet folyamatosan oxigénnel kell dúsítani, nagy teljesítőképességű aerátorokat üzemeltethetnék és a vízszintet is megemelhetnénk, ami még jobb minőséget és nagyobb halhozamot eredményezne.
– Hogyan történik a takarmányozás, milyen tápot fogyasztanak a pontyok?
– Az egészséges, fehérjedús takarmány nélkülözhetetlen a jó eredmények elérésében. Nem is olyan régen az a tévhit uralkodott, hogy a haltenyésztésben jól hasznosítható a romlott kukorica, az üszögös búza is. A malmok, bár liszt őrlésére nem vették át az üszögös búzát, de a halastavak számára fölvásárolták. Gyönge minőségű táp nem kerülhet a vízbe! 25–30%-os fehérjetartalmú, kész tápot használunk, nem lisztes, hanem szemcsés, apró pelettált tápot, melyben egyenletes a tápanyageloszlás, s úgymond minden szemcse hasznosul. A halak táplálkozásában a planktonok is nagy szerepet játszanak, így minden ciklus előtt úgymond „trágyázzuk” a vizet, akárcsak a szántókat. Ahogy tavasszal melegszik föl a víz, szaporodnak a planktonok. Fontos a víz fertőtlenítése is, amit mésszel végzek idényenként többször is. Április 21-én telepítettem be a tavat 120 gramm átlagsúlyú ivadékkal, s lehalászáskor az átlagsúly meghaladta a 2 kg-ot, de voltak 2,5 kg-os példányok is! 1 kg súlygyarapodáshoz 1,7 kg tápot használtunk el. A hektáronkénti haltermés nálunk meghaladta a 2,5 tonnát, s ha jól tudom, a szerbiai átlag az 1 tonnát sem éri el, és behozatalra szorulunk! Meggyőződésem szerint van távlata a haltenyésztésnek, s a több száz hektáros tavak mellett a miénkhez hasonló, akár 10–20 hektáros tó is szép nyereséget szavatol. Gyomnövény helyett inkább víztükör csillogjon itt a szikesen – vallja Holló Antal haltenyésztő.
A szép példányok, a nagy hozam egyik alapkövetelménye a minőséges táppal történő takarmányozás
