Az évek óta tartó, megállíthatatlannak tűnő méhkihalás leginkább az Egyesült Államokat sújtja. Röpködnek a nagyobbnál nagyobb számok, ezért nehéz állást foglalni a méhpusztulás mértékét illetően. Az amerikai méhpopuláció több mint a felére csökkent az utóbbi időben.
A méhpusztulást 2004-ben észlelték először Amerikában, de igazából csak két éve tudatosították a veszélyt. Világszerte ekkor szembesültek a kolónia-összeomlásnak elnevezett titokzatos jelenséggel. A név önmagáért beszél, egész méhcsaládok elpusztulásáról van szó, amihez az a mindeddig megmagyarázatlan ok vezet, hogy a kaptárból kirepült méhek nem térnek vissza a kaptárhoz. A rejtélyességet növelik a kolónia-összeomlásra jellemző szokatlan jelenségek: így például az, hogy a méhek eltűnését követően sem a méhkasban, sem annak közelében nem lehet elpusztult méheket találni, vagy az, hogy a végveszélybe sodródott kolóniák kaptárait mintha „karanténba” zárná a többi rovar, sem a szomszédos méhcsaládok, sem a méhtolvajok nem mennek a közelükbe.
A méhek viselkedését tanulmányozók előtt közismert, hogy a beteg példányok elhagyják a kolóniát és egyedül múlnak ki. Nem a tudatos „önfeláldozás” esete forog itt fenn, az ösztönök munkálkodásáról van szó, ami arra sarkallja az egyedet, hogy a közösséget mentesítse betegsége terhétől, és természetesen a fertőzés veszélyétől. A kolónia-összeomlás kapcsán akár az is valószínűsíthető, hogy ennek az ellenkezője megy végbe: az ösztönös viselkedés összezavarodásáról beszélhetünk, amennyiben az a helyzet, hogy a méhek nem találnak vissza a kaptárba. Okozhatja ezt vírusos megbetegedés is, de egyes vélemények szerint a nagymértékű elektromágneses sugárzásban vagy a légszennyezésben, esetleg a klímaváltozásban, vagyis az időjárási zavarban kell keresnünk a méhek „összezavarodásának” az okát.
Számos más magyarázattal is előhozakodtak a kutatók. Fölvetették a leginkább az amerikai mezőgazdaságra jellemző hatalmas, akár százezer hektáros monokultúrákat, mint az okok egyikét. A méhek ugyanis az ilyen, mértéktelen gyomirtózással fenntartható „egyterményű rengetegekben” nem képesek kielégíteni a változatos táplálkozás iránti igényüket, s a szervezetük ellenálló képessége legyengül. A gyomirtók mellett meg kell említeni a szintén az amerikai mezőgazdaságból elterjedő genetikailag módosított növények még nem bizonyított – vagy inkább nehezen bizonyítható – káros hatását. Mások a vírusfertőzésben keresik az okot. Tavaly állítólag megtalálták a betegségokozót, az IAPV-nek elnevezett vírust. A kórokozó a kutatások szerint Ausztráliából jutott el Amerikába.
Ennek a hátterében is a természettől elidegenedett, tömegtermelésre szakosodott amerikai mezőgazdaság áll. Az Egyesült Államokban ugyanis, épp a hatalmas monokultúrák kialakulása miatt, a méhek szerepe megváltozott: a többség már nem méztermelés miatt tartja őket, hanem a bérbeporzás miatt. Nélkülük a gyümölcsösök, a mogyorófélék és a zöldségfélék nagy része, mintegy 90 terményfajta terméketlenségre volna ítélve. A méheket utaztatják, országnyi területeket járnak be évente, ami aligha tesz jót a ellenálló képességüknek. A méhészek körében a hagyományos gondoskodói kapcsolatot mindinkább fölváltja a tömegtermelés haszonelvű szemlélete. Innen a vérbeli méhész számára fölfoghatatlan gyakorlat, hogy sokan – a kitelelés költségeit ezúton megtakarítva – télire elpusztítják a méhcsaládokat, majd tavasszal külföldi bértenyészetektől vásárolva újítják föl a méhállományukat. Ez két további veszéllyel jár: egyrészt azzal, hogy a méhbetegségek áthidalhatják az eddigi természeti akadályokat, úgyszólván globalizálódnak; másrészt azzal, hogy a beltenyésztés szükségképpen a betegségekre egyre hajlamosabb, mind gyengébb immunrendszerű egyedeket „dob a méhpiacra”.
Az okok tehát sokrétűek. Akkor is így van ez, ha igaznak bizonyul a tavalyi hír, hogy az IAPV vírusban megtalálták a kórokozót. A vírusos megbetegedés előfeltétele az immunrendszer meggyengülése, amihez a föntiekben, nem a teljesség igényével fölsorolt okok kivétel nélkül hozzájárulnak. A látszólagos szerteágazóság mögött valójában egyetlen eredő okot fedezhetünk föl: modern, természetidegen életvitelt a maga szintén természetidegen, monokultúrákra épülő termelésével. Nem véletlen, hogy a méhpusztulás leginkább az Egyesült Államokat sújtja, ahol a leginkább elterjedt a mértéktelen gyomirtózáson alapuló egyterményű gazdálkodás. A méhek pusztulása éppen ezért nem csupán gazdasági veszélyforrás, hanem intő jel is arra nézve, hogy valamit nagyon elrontottunk.
