2024. július 17., szerda

Általános húsdrágulási hullám

Ilyen magas ára a húsnak, mint ami manapság tapasztalható, azt állítják a szakemberek, hogy sohasem volt. A drágulási hullám a sertéshús árával kezdődött. Jó három héttel ezelőtt kezdték el emlegetni, és ahogy lenni szokott, hamarosan be is következett. Odáig fajultak a dolgok, hogy mára egy kiló sertéscomb több mint 500 dinárba kerül, ami azt jelenti, hogy drágább lett a sertéshús, mint az üsző. Van olyan üzlet, ahol a sertéscombot 513 dináért kínálják, viszont üszőhúst ugyanott 489 dináért lehet venni. Felvetődik a kérdés, vajon melyiket válassszuk. Persze az ember hiába mondja annak, aki megrögzötten kedveli a disznóhúst, hogy egyen inkább a marhahúst mert az olcsóbb és egészségesebb is, úgy sem fogja megtenni.

Az országunkban legnagyobb az érdeklődés a sertéshús iránt, pedig vagy 10 évre visszamenőleg az étkezési szakemberek egyre fokozódó kampányt folytatnak az egészséges életmódért és a helyes táplálkozásért. Márpedig ott a disznóhúsnak nem sok keresnivalója van. Mégis a szokás nagy úr. Országszerte keresett a disznóhús, s talán azt is mondhatjuk, hogy az érdeklődés fokozódásával összhangban szinte ugrásszerűen csökken a kínálat. Erről tanúskodik az az adat, hogy pl. 2000-ben országszerte 859 000 vágósertést tartottak nyilván, erre az évre ez a szám 550 000 csökkent. Majdhogynem a felére. Hogy mivel magyarázhatók az okok? Milan Prostran, a gazdasági kamara agrárügyi titkára szerint azzal, hogy az állattakarmány ára egyre inkább növekszik. Tavaly és az idén az év elején az állattartók megtizedelték a sertésállományukat, mert nem mutatkozott kifizetőnek az állattartás, s az sem mellékes tényező, hogy az energia ára is folyton növekszik. Egyszerűen nem kifizetődő sertést tartani. Tavaly ugyanis a vágódisznó felvásárlási ára 65–85 dinár volt. Akárhogy nézték az állatartók, nem találták meg a számításukat. Mára a vágójószág kilónkénti ára 160–180 dinárra szökött. Ez most a legutóbbi árnövekedés után tapasztalható. S azt állítják, hogy decemberig még legkevesebb 5 százalékos áremelés lesz. A sertéshúsból előállított termékek esetében is volt áremelkedés az elmúlt hetekben, s itt is az év végéig legalább 10 százalékos növekedésre kell számítani. Ha jobban belegondolunk, most bizonyára kifzetődő lenne a disznótartás.

Többszörösen felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehetne lenyomni a sertéshús árát? Persze ezt a vásárlók kérdezik. Különösen akkor, amikor azt tapasztalják, hogy külföldön a sertéshús esetében évek óta árcsökkenés tapasztalható. Nos, nálunk nem kimondottan kell számítani erre. Elsősorban azért, mert nincs konkurencia, a szabadverseny nem alakulhatott még ki. Ennek okát abban kell keresni, hogy a vámot nem szüntették meg a behozatali húsárura és vágójószágra, és a piaci feltételek sem tudnak oly módon hatni, hogy az az élemiszeripari termékek árának csökkenését eredményezné. Való igaz, hogy az állam sem ártatlan, hiszen az adókból és járulékokból befolyó haszonról nem akar lemondani. Arról nem is szólva, hogy azok csökkentéséről hallani sem akar. Így csak arra számíthatunk, hogy a húsáru ára növekedni fog.

Annak ellenére, hogy a disznóhús megdrágult, mégsincs belőle elég a piacon. Így a vásárlók akarva-akaratlanul kénytelenek más húsáruval beérni. Talán az egészséges életmódra figyelmeztetők szavára hallgatva is sokan inkább a baromfihúsra tértek át, aminek az lett az eredménye, hogy ugrásszerűen megnövekedett a kereslet a csirke- és a baromfihús iránt. Erre a piac nyomban reagált, s a napokban itt is árdrágulást tapasztalhattunk. Általában 20-30 dináros árnövekedés volt a jellemző. Ami azt jelenti, hogy az eddig 190 dinárba kerülő csirke egyik napról a másikra 210 dinár lett. Úgy tűnik, ez egy soha véget nem érő körforgás lesz, amit a hozzáértők vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak megállítani.

Egy biztos, hogy az általános húsdrágulási hullám miatt az állattenyésztéssel egyre inkább érdemes lesz foglalkozni. Csak az baj, hogy az utóbbi évek mostha feltételei miatt az állattenyésztők közül mind többen döntöttek úgy, hogy felhagynak ezzel a tevékenységgel. Most, ha jól belegondolnak a dologba, kellő számadást végeznek, rádöbbennek, hogy kezdhetnek mindent előlről.