Gyümölcs- és szőlőtermesztés, fölfelé ívelő zöldségnövény-termelés és virágkertészet jellemzi az észak-bácskai homokvidéket. A sort évtizedek óta a gyümölcs, mindenekelőtt az alma vezeti, de az utóbbi években, a családi gazdaságok-vállalkozások erősödésével növekszik a szőlőültetvények területe, mintegy előrevetítve a távlatot is. A hajdújárási Somogyi Jánosék gazdaságán nemzedékről nemzedékre hagyományozódik a szőlőtermesztés, illetve a borászat, s akkor sem semmisítették meg az ültetvényt, amikor az 1970-es években főként az alacsony felvásárlási ár, de a házilag sajtolt borok iránti kereslet csökkenése miatt is sorra irtották ki a gazdák a szőlőt. Keresett volt akkor az alma országszerte, ráadásul hónapokig el lehetett tárolni, folyamatosan értékesíteni.
– Az igaz ugyan, hogy amíg Rijékától Dubrovnikig bármelyik Adria-parti nagyvárosban értékesíthettük ezt a kiváló zamatú és tetszetős homoki almát, vagy húsz évig jártam is az ország városainak zöldpiacait, semmi sem volt jövedelmezőbb a gyümölcstermesztésnél. Mégis a szőlőtelepítés mellett döntöttünk, ugyanis az alma, a körte hűtőházat igényel, már több mint harminc évvel ezelőtt gond volt a növényvédelem, s úgy számítottuk, ha nem kell a borszőlő a pincegazdaságnak, egyedül sajtolunk bort, értékesítjük azt. A minőségi bornak mindig van becsülete. Ezenkívül must, pontosabban alkoholtartalom nélküli szőlőlé formájában értékesítjük a termény egy részét – mondja János gazda, miközben végigjárjuk az egyik ültetvényt, ahol lágy halványzöld színben pompázik az olasz- meg a rajnai rizling, leve azóta már a forrást követően tisztulni is kezdett. De itt van még a vérvörös burgundi meg a cabernet is. Nem lehet nem észrevenni a gyommentes sorokat és sorközöket, a mesteri hegyelést, mintha géppel történt volna. Megjegyzésemre el is mosolyodik a szőlész-borász: – Géppel is történik! A hetvenes években az olaszországi Veronai Mezőgazdasági Vásáron vettem a hegyelőgépet, ami legalább húsz ember munkáját helyettesíti. Igaz, egy kis Ferguson árába került, de öt év alatt megtérült a befektetés, ma is jól szolgál. Hat hektáros ültetvényünkön, ebből közel három hektár tavaszi telepítés, kézzel nem győznénk ezt a munkát.
– Nemcsak a hegyelés igényel tömérdek munkát, hanem a kacsok eltávolítása, a sorok nyesőzése, a kötözés is. Amikor azonban világosodni vagy éppenséggel feketedni kezdenek a bogyók, meg amikor szüretkor telnek a ládák, megfeledkezünk a fáradtságról – veszi át a szót Ilona asszony, aki nemcsak a szőlőskertben áll helyt, hanem a csemegeszőlővel, a mézédes musttal meg az elmaradhatatlan homoki almával a piaci asztal mögött is. – Szőlész-borász családból származom, s megtanultam, hogy amíg nem kerül hordóba a termés, csak azt mondhatjuk, hogy „jól mutatkozik”, de most már elmondhatom, hogy bőséges volt a szüret, elkerült bennünket a rettegett jégverés is, nem az alig 1000 méterre elterülő almaültetvényünket. Időbeni kemizálással sikerült megvédenünk a lombozatot a peronoszpórától meg a lisztharmattól, nem jelentkezett a szürkerothadás sem, úgyhogy a 2008-as évjáratú borok is kiváló minőségűek lesznek.
– Korszerű, magasművelésű az ültetvény. A neves európai fajták mellett ott találjuk az őshonos szőlőket is. Ez tisztelgés a homokvidéki szőlő, a borászat előtt?
– Rizlinget vagy chardonay-t bárhol vásárolhat, kóstolhat a borivó, de a bort igazán tisztelők szívesen fogyasztanak egy-egy pohárkával a tájjellegű szőlő levéből. Van az ültetvényen saszla, bakator, ezerjó, kövidinka, párszáz tőke fehérmustos. Egy napon, ha a palackozást is bevezetjük, mert tervben van, tetszetős kiszerelésben ezek a már-már feledésbe merült fajták képviselnek majd igazi értéket. Ehhez azonban János fiamnak kell piacot találni.
– Ez pedig azt jelenti, hogy ifjabb Somogyi János sem a gyümölccsel kötelezi el magát, hanem a szőlővel. A zentai Kertészeti Főiskola végzős hallgatójaként a családi birtokon értékes gyakorlati tudást szerez, amit a szakirodalom kísérésével csak bővíthet.
– Nem szülői nyomásra választottam előbb a mezőgazdasági középiskolát, majd a kertészetit, mert egyszerűen megszerettették velem a munkát, azt az önállóságot, amit a családi vállalkozás biztosít. Természetesnek tartom, hogy a mezőgazdaság bármely ágazatával csak jól képzett egyén foglalkozhasson. Nem a munkahelyért, hanem az ismeretekért tanulok – mondja ifjabb Somogyi János, majd megjegyzi: – Diplomamunkámat is a szőlőtelepítésből készítem, hiszen végigkísértem a telepítés minden szakaszát.
– A leendő kertészmérnök tanácsa alapján történt az újabb fajták kiválasztása is?
– Az eladhatóság, a piaci kereslet határozza meg leginkább, milyen borszőlőt telepítsünk. A fajta megválasztásánál a talajadottság mellett azt sem téveszthetjük szem elől, hogy nem lankás vidéken, hanem csapadékban szegény síkságon élünk és termelünk. Évek óta kísérem a borpiacot, kóstoltam a számításba jöhető fajtákat, így esett a választás a cabernet sauvignonra, a muscat Italiára és a muscat otonelre. A muscat Italia igaz, csemegeszőlő, de minőségi bor sajtolható belőle. Amit nem tudunk majd frissen, piacon értékesíteni, palackba kerül. A tavasszal telepítettük a közel 3 hektáros parcellát, de vannak tőkék, amelyekről már egy-két fürtöcskét „szüreteltem”.
– Költséges a telepítés. Önerőből történt vagy bankkölcsönnel?
– Minisztériumi támogatással. Többen is megkérdezték, hogyan jutottunk hozzá. Nagyon egyszerűen: csak figyelni kell a pályázatokat, a vissza nem térítendő támogatás igénybevételének lehetőségét. Gazdáink nem szoktak hozzá, hogy bármit is ingyen kapjanak, többségük nem is tud a pályázati lehetőségekről. Meg kell tanulnunk, hogy a számítógép is fontos munkaeszközünk. Ami pedig ezt az új ültetvényt illeti, hamarosan sorra kerül a támrendszer fölállítása, jövőre már nemcsak néhány tőkéről szeretnénk szüretelni…
