A múlt század második felének biológiai felfedezései, a molekuláris biológia forradalma nem kerülte el a növénytermesztést sem. A hagyományos nemesítés új eszközökkel bővült. Lehetővé vált az egyes tulajdonságokat meghatározó genetikai anyagnak, a géneknek az izolálása, azonosítása és beépítése más élőlényekbe. Ezzel kezdetét vette a genetikailag módosított élőlények – haszonnövények korszaka.
Mit jelent a növények géntechnológiai módosítása? Olyan új, a hagyományos módszerektől alapvetően eltérő növénytermesztési technikáról van szó, amelynek lényege a génállományba történt közvetlen és tervezett beavatkozás.
A géntechnika legfontosabb újdonságai:
– A hagyományos nemesítésnél a gének ezrei keverednek egymással és a véletlenszerű kombinációk közül a nemesítő igyekszik kiválasztani a legkedvezőbbet. Ezzel szemben a géntechnológiában csak egyetlen kiválasztott, sőt, tervezett gént juttatnak a befogadó növény génállományába.
– A hagyományos nemesítés a természetes ivaros szaporuláson alapul, a géntechnológiában viszont mindig mesterséges úton, kutatólaboratóriumban történik a génbevitel.
– Míg a hagyományos nemesítésben a kereszteződés többnyire fajon belül, kivételesen közeli rokonfajok között történik, addig a géntechnológia bármely fajból, nemcsak növényfajból származó, sőt mesterségesen előállított, a természetben nem is létező gént tud bevinni a befogadónövény génállományába.
A legkülönbözőbb növények átalakításáról, genetikai transzformációról 1983-tól jelennek meg igen gyakran közlemények. A felfedezés – amelybe a Monsanto multinacionális vállalat dollármilliókat fektetett – jelentőségének köszönhetően nem több mint egy évtized után már 1,6 millió hektáron termesztettek génmódosított növényeket. A vetésterület rövid idő múltán világszerte meghaladta a 91 millió hektárt, ami Franciaország, Németország és a Benelux államok összterületének felel meg. Az új technológia napjainkban a legfejlettebb és a leggyorsabban fejlődő országokban hódit. Az EU országai közül jelentősebb területen Spanyolországban termesztenek genetikailag módosított növényeket, főképpen kukoricát, szóját, repcét és gyapotot.
A génmódosított kukorica ellenáll a Roundop szernek, oly módon, hogy a növény génállományába bejuttatják a Bacillus thuringiensis baktériumot. Az amerikai kukoricabogár kártétele is sikeresen megakadályozható génmódosított kukoricával.
Az újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Intézet kutatói hagyományos nemesítési módszerekkel olyan kukoricahibridet tenyésztettek, amely ellenálló az ajánlott Focus Ultra gyomirtó szernek. E hibrid termesztése azokon a táblákon ajánlatos, ahol nehezebb az egyszikű gyomok, a fenyércirok, ragadós galaj, muharfélék, köles, ujjasmuhar, csillagpázsit és a tarackbúza irtása.
Génmódosítással javítható a repceolaj minősége, növelhető a telítetlen zsírsavak részaránya, ami javítja az olaj izét, tápértékét és tartósítását. A génmódosított burgonya 40%-kal több keményítőt tartalmazhat, ami által kevesebb étolajat szív magába, mint a hagyományos fajta.
A génmódosított növényeknek előnyeik miatt igen gyorsan növekedik a vetésterületük.
A génmódosított technológia terjedése rendkívül gyors és dinamikusan növekszik. A legnagyobb GM növénytermelők – az Egyesült Államok, Kanada, Argentína, Brazília, Kína és Dél-Afrika, de jelentős a termelés még 22 más országban is. A legnagyobb változást a fejlődő országokban tapasztalhatjuk, egyre több ország kezdi alkalmazni a GM-termelést. Kínában a közeljövőben várható az első GM rizsfajták engedélyezése, amelyek valószínüleg igen gyorsan terjednek el majd Dél- és Kelet-Ázsiában. A legnagyobb ellenállás Európában mutatkozik, ahol a közelmúltig teljes génmódosítás-tilalom volt érvényben, amelynek nemrégiben történt feloldását továbbra is ellenzi több ország, így Szerbia is.
