Első helyen továbbra is az információ és a tudás hiánya áll. A gazdákkal meg kell ismertetni a termesztéssel kapcsolatos tudnivalókat. Ezt a célt szolgálja a Magvető is. Ezenkívül a téli időszak a tudás bővítésére is szolgál. Nincs termelés, kevés a munka, okosan ki lehet használni az időt. A helyi szövetkezetek és a térségben tevékenykedő mezőgazdasággal megbízott szakemberek, politikai káderek feladata, hogy megszervezzék a téli gazdaképzést. A képzés nélkülözhetetlen témaköre lehetne többek között a hidrokultúrás termesztés is. Ezen belül tanulságos lehet tudomást szerezni arról, hogy hazánkban és külföldön mit és hogyan termesztenek mások. Ki hol tart ezen a területen, és hol tartunk mi a jelen pillanatban? Ennek tudatában talán elkezdődne egy ébredési szakasz, látva, hogy a tőlünk sokkal elmaradottabb vidékek is messze elhagytak bennünket a hidrokultúrás termesztés terén. El kellene oszlatni a téves felfogásokat, melyek kialakultak a hidrokultúrás termesztésről, és pozitív felfogással, felhasználva a többéves termesztési tapasztalatokat, elkezdeni az új technológia alkalmazását.
Általánosan elfogadott tény, hogy hidrokultúrával könnyebben, többet és jobbat lehet termelni. Ez csak akkor érvényes, ha egy nagyon komoly technológiai fegyelem is jelen van. Öntözés során a növény pontosan olyan tápoldatot kap, amilyet összeállítottunk. Ezt a felhasznált közeg nem változtatja meg. A föld eléggé toleráns a különböző tápoldatokkal szemben, és ha nem is adagoltuk pontosan a tápelemeket, a növény sokkal szélesebb határok között fel tudja venni a számára szükséges elemeket. Ez nem ideális feltétel a növény számára, és a föld mint közeg egy összekötő kapocsként szerepel a tápelemek és a gyökér között. Hidrokultúrás termesztésnél közelebb kerülhetünk az ideális feltételekhez, és ezért is kell pontosan a növény számára megfelelően adagolni a tápoldatot. Mindebből az következik, hogy a gazdának meg kell barátkoznia a tápoldat vezetőképességének, illetve összes sótartalmának és a pH-értékének mérésével. Ezt könnyen meg lehet tanulni, és egy rövid gyakorlattal egybekötött tanfolyam keretében bárki könnyedén el tudja sajátítani.
A vállalkozó termelőkkel ismertetni kell a hidrokultúrás termesztés különböző módszereit, mindegyik előnyeit és hátrányait. Még mindig vannak olyan termelők, akik a hidrokultúrás termesztés alatt kizárólag a kőzetgyapotos módszert értik. Ehhez még hozzá kell tenni, ha egy tanfolyam keretében is ezt látja, akkor ezen nem is kell csodálkozni. Ennek a téves információnak a birtokában terjedhetett el Vajdaságban is nagyobb mértékben a kőzetgyapotos termesztési technológia. Második helyen áll a konténeres termesztés tőzeg-, kókuszrost- és perlites közeggel. A legvégén kullog a főleg palántanevelésre alkalmazott úsztatós eljárás. A felsorolt módszereket kisszámú termelő alkalmazza eléggé kis területen. Az elmúlt egy év alatt nagyon sok érdeklődő jelentkezett telefonon és e-mailen keresztül is. Az érdeklődésből alig született konkrét elhatározás a hidrokultúrás termesztésre. Szomorú statisztikát mutat a kísérleti telep hidrokultúrás termesztéséről szerkesztett internetes honlap is. Az elmúlt egy év alatt több mint 1500 látogatója volt a honlapnak. Ezek közül 950-en látogatták meg a magyar oldalt, 210-en a szerb és 240-en az angol oldalt. A magyar nyelvű oldalakat 810-en látogatták meg Magyarországról, 76-an Romániából és egyéb országokból, és mindössze 64-en Szerbiából, illetve Vajdaságból. Az adatokból az is látszik, hogy több mint háromszorosa volt a szerb oldalak látogatási aránya a vajdasági nézettséghez képest. A honlap alapján érdeklődők száma állandóan növekszik, de eddig főleg Magyarországról és Romániából érdeklődtek komolyabban a hidrokultúrás termesztés iránt. Kosovói érdeklődők kérésére rövidesen elkészül a honlap albán nyelven is. Egy másik rövid hír, hogy a nagybecskereki Termika rövidesen Romániába is megkezdi a perlit kiszállítását. Ott is nő az érdeklődés, főleg Erdélyben és a határhoz közeli térségekben. Ha így haladunk, akkor nemsokára a vajdasági termelők Romániába és Kosovóba is mehetnek tanulmányútra, elsajátítani a ma még számukra új technológiát.
Visszatérve a szkeptikus világból, vegyünk egy példát, mire használják a világ más országaiban a hidrokultúrás termesztést? A szegény országokban külön tervet dolgoztak ki az egyszerű és átlag alatti termesztési tapasztalattal rendelkezők számára. Olcsó és házilag könnyen felállítható hidrokultúrás módszerekkel megtermelhetik a saját szükségleteiket zöldségnövényekből, ezzel is enyhítve az éhínséget, mely jelen van Afrika és Közép-, valamint Dél-Amerika egyes országaiban. Kína ugyanezt teszi. A saját kifejlesztett módszereivel az egyszerű embereken szeretne segíteni, és ezzel csökkenteni tudja az élelmiszerhiányt, mely egyre jobban sújtja a világot.
A fejlettebb országokban az organikus hidrokultúrás termesztés felé váltanak. Angliában, Amerikában, de még a közeli Magyarországon is autista gyerekeket is foglalkoztatnak a kertészetben és a zöldségnövény-termesztésben. A hidrokultúrás termesztés kevesebb fizikai munkát igényel, és ideális a szellemileg kissé fogyatékos vagy leszázalékolt gyerekek, emberek foglalkoztatására. Ezt is figyelembe kellene venni, és a kis próbálkozások helyett, melyekről néhol hallani lehet, átgondolni a hidrokultúrás termesztés lehetőségeit ezen a téren is. Társadalmilag is hasznos lenne foglalkoztatni az autista gyerekeket, mert ily módon ők is érezhetnék, hogy hasznos tagjai a társadalmunknak. A világon erre számtalan példa található. Jó példa a magyarországi Karácsondon működő Boróka Biomajor is. Ők pillanatnyilag 12 autista gyereket és 12 leszázalékolt munkaerőt alkalmaznak. A majorság valójában egy nonprofit szervezet, melynek céljai sokrétűek. A térségen belül egyszerű eszközökkel felépített házakban laknak, melyek a bentlakók igényeinek megfelelően bővíthetők. Az alkalmazott építési technológia egyszerűsége kínálja a lehetőséget, hogy az autizmussal élők szüleikkel és a falu lakóival összefogva maguk alakítsák ki a hagyományokhoz, a tájhoz illeszkedő, környezetbarát életterüket. Nyári táborokat és szakoktatást is szerveznek. Így a munka során az ökoépítkezés szakmai ismereteit is elsajátítják. Ezen túlmenően a falusi vendéglátás és a biogazdálkodás (állattenyésztés, kertészkedés és a feldolgozás) alapjaiba is betekintést nyernek. A fóliasátrak is megfelelnek az egyszerű termesztés igényeinek és az organikus, valamint a hidrokultúrás termesztést célozták meg. Vegyük például a termőzsákos földieper-termesztést. Ötletesen van megoldva a zsákok elhelyezése a fából készített tartóállványokon. A termesztőzsákok perlit és tőzeg, valamint tápanyagok keverékével vannak feltöltve. A növények gondozásához nem kell lehajolni, kapálni sem kell, és kevés emberi erő ráfordításával lehet szüretelni. Németországban állami támogatással létesítettek egy polcokon elhelyezett zsákos gombatermesztő üzemet, kizárólag mozgáskorlátozottak számára. Az utak és munkatér magassága a kerekes székben ülők számára lett kialakítva. Hasonló hidrokultúrás létesítmények találhatók más országokban is.
Amerikában és Spanyolországban is a helyi turizmussal kötik össze a hidrokultúrás termesztést. Szálláshelyeket alakítanak ki a turisták számára, és mindenki szabadon szüretelheti és megvásárolhatja a hidrokultúrával termesztett zöldségféléket.
Átgondolva azt, hogy a világ más országaiban számtalan lehetőséget láttak a hidrokultúrában, Vajdaságban még az egyszerű termesztés is csak döcögve indul, és komoly ellenállásba ütközik ott is, ahol erre lehetőség lenne.
Ha valaki azt gondolná, van még idő a tanulásra, nem kell elsietni, nézze meg a képet, melyen óvodásokat oktatnak a hidrokultúrás termesztésre. Mindenkinek saját doboza van, melyben két salátát ültettek tiszta tápoldatba, és figyelik a növény fejlődését, közben játszva megtanulják a jövő technológiáját. Elgondolkodhatunk hát, hol is tartunk mi az új technológia bevezetése terén? Talán az óvodába kellene kopogtatni, és megvárni, amíg az új generáció felnő? Ne várjuk, lássunk neki a munkának, és termeljünk, mert a világ messze előttünk halad.
