– Ha a növénytermesztésre szűkítjük a gazdaságot, többé nem alapozhatunk csupán a kukoricára meg a búzára, esetleg a napraforgóra, még akkor sem, ha teljesen gépesített a termelési folyamat, a gyomirtáshoz kapa sem kell. A vetésszerkezetben ott kell szerepelniük a sok kézi munkát igénylő növényeknek is, persze, ha van ereje a gazdának, mint pl. a dohány, a fűszerpaprika, a zöldségnövény-termesztés, és ezeknél az igényes növényeknél a mindig elfogadható piaci ár mellett munkánkat is pénzzé tehetjük – vallja és teszi is a gyakorlatban Mészáros Boldizsár telecskai gazda. Hogy mégis melyik a biztos nyereséget szavatoló haszonnövény, határozottan állítja: – A dohány! Legalább ötszöröse a búza jövedelmezőségének, de gépek, kivéve a fűzést, nem segítik a munkánkat.
– Az évtizedek során változott-e a termesztési technológia?
– Újabb fajták, illetve hibridek jelentek meg, bár mi továbbra is a jól bevált Berleyt termesztjük, melynek kifejezett a tápanyagigénye, a jól előkészített, aprómorzsás termőtalajt kedveli, amihez a kalászos gabona szolgál előveteményként. A palántanevelésben nagy előrelépés tapasztalható, hiszen hidrokultúrás technológiával előállíthatóak az ellenálló, jó erőnlétű palánták. A tudomány a kacsozásnál is segít. Kacsgátló szerrel kell lepermetezni az ültetvényt, amit az idén alkalmaztam először, így kizártam a kézi munkát. Abban tévedtem, hogy nem hagytam szélesebb utat a traktornak a tőkék között, így háti permetezővel kezeltem minden tőkét, látható eredménnyel. Nem jelentek meg hónaljhajtások és a hegylevelek is nagyobbak lettek.
– Szépen megbarnultak már a dohánylevelek, s a kötelek számából következtetni lehet a hozamra is…
– Évek óta egy holdon termesztünk dohányt, s bár az idén sem beszélhetünk rekordtermésről, elégedett vagyok a mennyiséggel és a minőséggel is. Hektáronként 1800 kg dohánylevelet kell átadnunk, hogy az alapár mellett a prémiumra is jogosultak legyünk, ez meglesz. Jó években holdanként akár 2 tonna isterem.
– Újabb ágazat, a biotermelés felé hajlanak az előretekintő telecskai gazdák, így Mészáros Boldizsár is.
– Nem a termelés jelenti a gondot számunkra, hanem az értékesítés, a megfizettetés. A biotermékek esetében, persze, ha ismert vásárlónak termelünk, nem lesznek ilyen gondjaink, csak ne korlátozzanak bennünket az exportban, ugyanis külföldön, az EU piacán keressük helyünket. Amikor öt évvel ezelőtt szervezkedni kezdtünk, tudatában voltunk, hogy gazdaságunkon nem lehet máról holnapra vegyszermentes termelést megalapozni. Négyéves átállási időszakot kaptunk, s ebben a periódusban a kijelölt és nyilvántartásba vett parcellákon sem műtrágyát, sem növényvédő szereket nem alkalmazhattunk, csupán szerves trágyával és a szármaradványok visszaforgatásával javíthattuk a termőtalaj tápanyagháztartását. Kizártuk a monokultúrás termelést is. Alapos kivizsgálás és ellenőrzés után 2008. április 1-jétől kaptuk meg a tanúsítványt, hogy gazdaságunk alkalmas és jogosult a biotermelésre. Az új gazdasági évben valamennyien már 2-3 hektáros parcellán szervezzük a termelést.
– Milyen haszonnövényekre számít a németországi vásárló, és mennyire fontosak számára a mennyiségek?
– Nincs alsó vagy felső határ, minden ellenőrzéssel kitermelt terményt átvesz. Naplót vezetünk a munkánkról, melyből az is kitűnik, hogy miként oldottuk meg az esetleges növényvédelmi gondokat. Kukorica, szója és fűszerpaprika kerül a vetésszerkezetbe. A szántóföldi haszonnövények termesztése gépesített, de a fűszerpaprikánál a palántázást kivéve minden művelet kézi munkaerővel történik. De ezt már megszoktuk a dohánynál.
– Értékesítési árról szó esett-e, ugyanis sokszor az ismeretlen vagy éppenséggel visszaszorított terményárra panaszkodnak a gazdák.
