Gyakran hallhatunk vagy olvashatunk a napraforgó- vagy szójapogácsáról, de napraforgó- és szójadaráról is. Mind a kettő, a pogácsa és a dara is növényolajipari melléktermék, de különböző a minőségük, nem ugyanazok.
Az az észrevételem, hogy nálunk a magyar nyelvű sajtóban a pontatlan fordítás miatt összetévesztik a darát a pogácsával. Jó lenne ügyelni a pontos fordításra, mely szerint a suncokretova sačma a napraforgódara, a suncokretova pogača pedig a napraforgó-pogácsa stb.
Az olajpogácsák a kisipari olajütők melléktermékei, az olajos magvak sajtolása után visszamaradt korong vagy négyzet alakú maradékok. Az olajpogácsák törése és aprítása a tápokba való bedolgozás előtt elengedhetetlenül szükséges.
Amikor a héjtalanított magvakat csigaprésen keresztül engedik át, akkor a melléktermék kis ívelt darabokban távozik, amelyet expellernek neveznek. A tápokba való bedolgozása előtt az expellert is aprítani kell.
Az olajpogácsák olajtartalma 6–10 százalék, ami növeli a tápértéket, de az olaj avasodása miatt csak rövid ideig raktározhatók.
Napjainkban az olajat préselés helyett különféle oldószerekkel (benzin, szénkéneg) vonják ki. Az így nyert melléktermék az extrahált olajosmagdara (szója, napraforgó stb.). Az extrakció kivonást, kioldást jelent. Az extrahált darák olajtartalma 1 százalék alatt van, ezért nem avasodnak könnyen és hosszabb ideig raktározhatók.
Mesterséges termékenyítés vagy mesterséges megtermékenyítés?
A mesterséges megtermékenyítés kifejezés, amely helytelen, nagyon elterjedt, de nem csak Vajdaságban!
Termékenyítés fogalma alatt a hím csírasejtek (ondó) bejuttatását értjük a női nemi szervekbe. Ez történhet természetes úton, a hímvessző által, vagy mesterséges úton, katéter által.
A megtermékenyülés a hím és a női ivarsejtek egyesülése révén jön létre, ez mindig természetes folyamat.
A mesterséges termékenyítés napjainkban nagyon elterjedt zootechnikai módszer, amelyet számtalan előnye miatt széles körben alkalmaznak. Pontosan, helyesen fogalmazva csak mesterséges termékenyítésről beszélhetünk. A mesterséges megtermékenyítés helytelen, pontatlan kifejezés!
Mióta üszőhús a junetina? Egy időben a vajdasági emberek üszőhúst fogyasztottak. Legalább erre lehetett következtetni a vajdasági magyar sajtó híradásaiból. Üszőhúst árultak a hentesek, üszőhúst sütöttek, főztek a háziasszonyok. A bikák ebben az időben „védett vadak” voltak, a híradásokból erre lehetett következtetni.
Mi itt a kérdés? Arról van szó, hogy valaki a szerb nyelvből a junetinát üszőhúsnak fordította. Azután ez a kifejezés „egy bolond százat csinál” alapon nagyon elterjedt, és hosszú ideig használták.
A junad szó magyar megfelelője a növendékmarha (mindkét nembeli), amely egy korcsoportot jelez. A junica magyar megfelelője az üsző, ami nőivarú szarvasmarhát jelent. Van üszőborjú, növendéküsző és üsző. A nőivarú szarvasmarha mindaddig üsző, míg meg nem ellik, borja nem lesz.
Az üszőhús kifejezés egy idő után eltűnt a vajdasági magyar sajtóból. A nyár folyamán azonban ismét hallottam a rádióban, hogy egy rendezvényen üszőpaprikást főztek!
A junetina magyar megfelelőjeként nyugodtan lehet növendék- vagy csak egyszerűen marhahúst mondani. Az utóbbi egyszerűbb és jobb kifejezés.
A kiselejtezett vagy öreg teheneket vágótehénnek nevezik.
Általában a bikákat hizlalják, és csak azok az üszők kerülnek hizlalásra, amelyek alkalmatlanok a továbbtenyésztésre.
Az üszőhús megnevezés hiányos nyelvi és tárgyi ismeret következménye, kerüljük használatát!
