Néhány olvasónk jogos megjegyzése, hogy ahol az lehetséges, a hidrokultúrás termesztésben használt mérések, eljárások, tápoldatok stb. földi alkalmazásáról is legyen szó. Ezt már az EC-méréseknél figyelembe vettük, és a továbbiakban is így lesz.
Több olvasónk érdeklődött a mérőműszerek karbantartásáról és kalibrálásáról.
Az EC- és pH-mérő vásárlásakor győződjünk meg arról, adnak-e vele kalibráló oldatot, vagy azt külön kell megvásárolnunk? Általában a jó minőségű mérőműszerek tartozéka a kalibráló oldat. Ha ez nincs, akkor ezt külön meg kell vennünk az EC- és a pH-mérőhöz is. A műszerekbe egy kis csavarhúzóval állítható potenciométer van beépítve erre a célra. Ezzel kell lassú csavarással beállítani a műszer által mutatott értéket a kalibráló oldat értékére.
Az EC-mérők elektródáit időnként vízkőmentesítő folyadékba kell áztatni, majd bőséges folyóvízzel le kell mosni. A műszerek rendszeres karbantartása a mérések megbízhatóságát szavatolja. A továbbiakban a pH-mérésről és annak fontosságáról lesz szó.
A növények gyökérzete általában a kissé savas tápoldatból tudja ideálisan felszívni a tápanyagokat. Ennek fontossága miatt ismernünk kell a tápoldat pH-értékét. Kezdjünk el ismerkedni a pH fogalmával. Elégedjünk meg azzal, hogy a pH számbeli kifejezése 0–14-ig terjed. A középértéke a 7-es szám. Ez jelenti a közeg semleges kémhatását. Ettől az értéktől lefelé a közeg savas lesz, felfelé haladva pedig lúgos vagy bázikus. 7-től lefelé minél kisebb a pH-t jelölő szám, a mért közeg annál savasabb lesz. 7-től felfelé haladva viszont lúgosabb. Az 5-ös pH-értékű oldat savasabb, mint a 6-os, a 9-es pH-értékű oldat pedig lúgosabb, mint a 8-as.
A pH-értéket mérhetjük az erre a célra kifejlesztett műszerrel vagy úgynevezett pH-papírral. Az általános lakmuszpapír nem nyújt pontos információt a közeg pH-értékéről, ezért mérésre alkalmatlan. A pH-papír csíkokban vagy tekercsben kapható. A dobozán fel van tüntetve a pH-értéknek megfelelő színskála. Ha egy ilyen pH-csíkot vagy a tekercsből egy pár centis darabkát belemártunk a mérni kívánt oldatba, akkor az el fog színeződni. A dobozon látható színskálával összehasonlítva le tudjuk olvasni a pH-értékét. Ez a mérés egyik legegyszerűbb módja. Ha a mérésnek ezt a módszerét választjuk, akkor a pH-papír vásárlásakor kizárólag olyant vegyünk, melynek a mérési határértéke az 5 és a 8 pH között van, a mérés pontossága minimum 0,5 pH. A jobb minőségű pH-papírok 0,2 pH pontossággal mérnek. Az 1–14 pH-ig mérő pH-papírok alig 1 pH pontossággal tudják meghatározni a mért értéket, és ez nem felel meg kertészeti célokra. A digitális mérőműszerek legalább egy tizedes pontossággal mérnek, és ez már elfogadható. A pH- mérő műszerek között nagy a választék. Az olcsóbbak üvegelektródával mérnek, a drágábbak és tartósabbak úgynevezett ISFET félvezetős technológiával készült törhetetlen elektródával rendelkeznek. Ez utóbbi a föld pH-értékének közvetlen meghatározására is alkalmas.
A tápoldatot kútvízből készítjük, és ennek pH-értékét ismerni kell. A vizek általában gyengén lúgosak. A jó víz pH-értéke 8 alatt van, míg a lúgosságot okozó sok karbonátot tartalmazó víz pH-értéke 9 és 10 is lehet. A 8 pH fölötti vizek nem megfelelőek a tápoldat készítésére. Az ennél lúgosabb vizek öntözésre sem felelnek meg. Ha más választásunk nincs, akkor egy kis sav hozzáadásával semlegesíteni tudjuk, vagy enyhén savas irányban megváltoztathatjuk az öntözővíz pH-értékét. Az ásott kutak vize általában még öntözésre sem felel meg.
Milyen pH-értékű legyen a tápoldat, és hogyan tudjuk ezt elérni?
Ismerni kell a termesztett növény tápoldatának ideális kémhatását, pH-értékét, és ahhoz kell igazodnunk. Ha ezt nem tudjuk, akkor a legjobb, ha a pH-értéket 5,8–6,5 közötti értékre állítjuk be. A tápanyagokkal bekevert oldatot kell lemérni, és utána lassan adagolni a salétrom- vagy foszforsavat, amennyiben a pH-értékét csökkenteni szeretnénk a savas tartományban. A víz pH-értékétől és karbonáttartalmától függ, mennyi sav szükséges egy pH-érték csökkenéséhez. Általánosságban 1000 liter tápoldathoz 150–200 ml 65%-os salétromsavra van szükség, hogy egy fokkal csökkenteni tudjuk az oldat pH-értékét.
A földi termesztésben a talaj pH-értékének is fontos szerepe van. Ha nem rendelkezünk a talaj közvetlen pH-mérésére alkalmas műszerrel, magunk is elvégezhetjük egy kis ügyeskedéssel. A pH-méréshez egy térfogat rész talajhoz két térfogat rész desztillált vizet keverünk, és egy kis állás után leszűrjük, majd pedig mérjük. Az intenzív termelés és műtrágyázás hatására a talaj savasodása is megfigyelhető. Ezért jó tudni, milyen talajba vetünk, és mit kell tenni, ha nem megfelelő a pH-érték. A táblázatból láthatjuk, hogy a talaj kémhatása, illetve pH-értéke mit jelent.
> 9 pH | Erősen lúgos | |
8,5–9,0 pH | Lúgos | |
7,2–8,5 pH | Gyengén lúgos | |
7,2–6,8 pH | Közömbös |
|
6,8–5,5 pH | Gyengén savanyú | Nem mészigényes |
5,5–4,5 pH | Savanyú | Gyengén mészigényes |
< 4,5 pH | Erősen savanyú | Erősen mészigényes |
Az erős talajsavanyúság káros lehet, és különböző következményei lehetnek. Romlik a talaj szerkezete, agyagásványok esnek szét, a talaj bázikus kationokban (Ca, Mg, K, Na) és tápanyagokban elszegényedik, nő a toxikus hatást kiváltó fémek (Al, Cd, Mn) oldhatósága, és megváltozik a mikroorganizmusok faji összetétele is. Mindezek következményeként csökken a termés mennyisége és romlik a minősége is. Talajjavításra van szükségünk, hogy megakadályozzuk a talaj további romlását.
Mindezeket figyelembe véve egyaránt fontos a talaj és a tápoldat kémhatásának vagy pH-értékének ismerete. Ha valaki még ettől is tovább szeretne lépni, a modern vegyészeti tudomány egyszerű módszereket kínál a különböző tápelemek mennyiségi meghatározására. A talajból a vízben oldódó nitrátokat, foszfátokat és akár a mikroelemeket is meghatározhatjuk egyszerű tesztcsíkokkal. A folyadékba mártott tesztcsíkok elszíneződését egy speciálisan erre a célra kifejlesztett kis műszerrel mérjük, vagy csak összehasonlítjuk egy színskálával, melyet a gyártó mellékel. A németországi Merck cég reflektométere alkalmas a makro- és mikroelemek gyors meghatározására. Zseblaboratóriumnak is lehetne nevezni a hordozható, táskában forgalmazott sokoldalú műszert.
A növények tápoldatozása, illetve műtrágyázása még mindig rejteget titkokat. A kutatások célja megvizsgálni, milyen hatással van a makroelemek egymás közötti aránya a termés mennyiségére és minőségére. A végcél az egészséges növény és a jobb minőségű termés. Egyszerű példa erre az amerikai szőlőlevél vizsgálata. Megállapították, ha a szőlőlevél 0,35% foszfort és 0,3% magnéziumot tartalmaz, akkor sokkal magasabb cukortartalmú lesz a termés. A foszfor azért kell, hogy megfelelő legyen az energiaforgalom és sok cukor képződjön. A magnézium pedig azért, hogy ne kerüljön sok nitrát a levélbe. A magnézium szabályozza a nitrogénforgalmat, és ha lecsökken, több nitrogén jut a levélbe, ez sok vizet is visz magával, amitől vizenyős lesz a növény és alacsonyabb cukortartalmú a termés. Ezenkívül a növény fogékonyabb lesz a gombás megbetegedésekre.
