Erdélyi ismerőseim mesélték, hogy a 80-as években a határ menti szántóföldeket művelő földművesek nagy csodálattal és irigységgel figyelték az akkor jugoszláv oldalon dolgozó hatalmas, tűzpiros kombájnokat, ahogy könnyen, zökkenőmentesen végezték a munkájukat. Hova tűntek mára ezek a jó és megbízható gépek? Kinek jó, hogy a Zmaj nem termel? Kinek volt érdekében, hogy tönkremenjen, hogy hazai gépgyártás híján külföldi kimustrált, ócskavasba való gépekkel vagy az importból származó, méregdrága kombájnokkal cseréltesse fel az egykori „sárkányokat”?
Romániában akkortájt egy kombájnon néhány falu osztozott, és az is többet volt a javítóműhelyben, mint a szántóföldön. Nos, az idők változtak, a románok, illetve az erdélyi magyarok most az EU-s színvonal felé rohamoznak, új Claas és John Deere gépekkel művelik a földet (erről személyesen is megbizonyosodtam a nyáron). Ugyanakkor a tűzpiros Zmaj kombájnok továbbra is végzik a munkájukat, habár színük kissé kifakult, sok példány 20–30 évesen is működőképes. Sajnos a hazai termelők nemigen engedhetik meg maguknak az új mezőgépek vásárlását, így toldozzák-foldozzák a régieket. Miután az állam nem juttat támogatást a hobbitermelőknek, és a gazdasági világválság is fokozódik, még nehezebb lesz majd új gépeket vásárolni. A statisztika szerint Szerbiában megközelítőleg 13 ezer kombájn szerepel a nyilvántartásban, ezek átlagéletkora eléri a 15 évet.
De térjünk vissza a sárkányokhoz. A zimonyi mezőgépgyártó vállalatról az elmúlt években nemigen lehetett hallani. A magánosítást sem verték nagydobra, annyi bizonyos, hogy a gyár két évvel ezelőtt került magánkézbe, és azóta átszervezési, konszolidálási és modernizálási fázisokon ment át. Az új vezetőség közleménye szerint a gépsorokat felújították, a gyárcsarnokok új felszerelést kaptak, így minden feltétel adott a korszerű üzemeléshez. A zimonyi gyárban az idén márciusban indult a termelés, kezdetben a könnyű mezőgépek gyártását látták elő. Olyan hírek is napvilágra kerültek, hogy új termékkategóriákat vezetnek be a gyártási programba, így többek között öntözőrendszereket is piacra dobnak majd. A hazai és külföldi piaci trendek mutatói szerint nagy az érdeklődés az öntözőrendszerek iránt, így már előre sikerült eladni a még le nem gyártott rendszereket. Az újabb megrendelések termelésbővítéssel járnak, így várhatóan új munkahelyek is nyílnak majd a gyárban.
– A Zmaj gyár termékei megfelelnek a hazai piaci igényeknek, a könnyű mezőgépek és az öntözőrendszerek iránt nagy az érdeklődés, főként a csepegtető berendezések iránt, melyek a szőlőültetvényeknél és a zöldségtermesztésben alkalmazhatók – mondta nemrég Vesna Miljković igazgatónő. A magánosítás után hatalmas összegeket fordítottak a gyár modernizálására. A Zmaj a volt Jugoszlávia egyik legnagyobb gyára volt, 1984 óta viszont nem jegyeztek nagyobb beruházásokat az üzemben. A felújított csarnokok 30 000 négyzetméteren terülnek el.
A gyár vezetősége szerint célkitűzésük, hogy elérjék a 80-as évékbeli aranykorszak teljesítményszintjét. A magánosítás előtt 50 millió eurós adósságot halmozott fel a gyár, de az új vezetőségnek sikerült helyreállítani a pénzügyeket, és elindítani a gyártást. Az üzem menedzsmentje sokat fektetett a dolgozók ki-, illetve átképzésére is, ezáltal igyekeznek majd helytállni, hogy megfeleljenek az új piaci kihívásoknak. Új munkahelyek is nyílnak a gyárban, a korábban munkafelesleggé vált dolgozók egy része is visszatérhet majd. Jugoszlávia egykori büszkesége újra visszanyerheti tekintélyét, de vajon helyt tud-e majd állni a nemzetközi porondon is, a Claas, a John Deere vagy a New Holland mellett? Feltehetjük a kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági világválság hogyan hat majd ki a munkavitelre, és lesz-e elegendő vevő az új sárkányokra?
