– Hogy a növények átélik-e a telet, több tényezőtől is függ – magyarázta a férjem elsősorban a gyermekeknek. – Ha edényben szeretnénk hagyni a növényt, lényeges az edény nagysága, a mikroklimatikus feltételek, a növény fajtája és az életkora.
– Lassabban János, szólt közbe Klári férje. Ismételd el ezeket a dolgokat, de szép lassan. A feleségemmel éppen arról vitatkoztunk, hogy kinn, avagy benn a teraszon, a mi kis télikertünkben lenne jobb teleltetni ezeket a növényeket.
– Mindkét tárolási módnak megvan a maga előnye és hátránya. Számolni kell azzal, hogy a cserépben vagy konténerben teleltetett növények gyökérzete sokkal érzékenyebb a fagyokra. A földbe kiültetett növényeknek nagyobb az esélyük, hogy átéljék a telet.
– Azt szeretnénk a Klárival, hogy az idén vásárolt gyönyörű örökzöldek a téli hónapokat átéljék, és tavaszra ugyanolyan szépek, legyenek, mint amikor megvettük őket.
– Az lesz a legjobb – folytatta a férjem –, ha ezeket az alig egyéves gyenge tujákat bevisszük a teraszra. Ott kevésbé lesznek kitéve a fagyoknak, és talán elég fény is éri majd őket. A nagyobbakat pedig, mivel így konténeresen szeretnétek tárolni őket, vigyük át az északi, hűvösebb oldalról a díszkert déli részébe. Nem lesz könnyű, mert jó nagy ládákba ültettétek őket, de ez egyben jó is, mert minél nagyobb a földtömeg, annál nagyobb az eshetősége, hogy nem fagy ki a növény. Ha az idén nem is ültettétek ki őket, ajánlanám, hogy jövőre mindenképpen tegyétek ezt meg. Továbbá javasolnám, hogy ezeket, a gömbtujákat, melyek agyagedényben vannak, és a porcelánedényben nevelt példányokat is vigyük be, mert a tárolóedények a fagytól megrepedhetnek. A fából készített konténerek a legjobbak. Az időjárási viszontagságokat is jól tűrik, sőt még a vermelési tehnológiát is kipróbálhatnánk.
Hoztak is ásókat, lapátokat, néhány példányt földbe helyeztek ládástól, mindenestül. Mi csak néztünk egy nagyot a Klárival, hogy mit tud ennyi ügyes férfi, ha összefog. Jánoska boldogan sepregetett a nagyok után. Meg is jegyeztem:
– Otthon is igénybe veszem a tudományát.
Perceken belül földbe kerültek a legszebb példányok. Tavaszra majd eldöntik, hogy eltávolítják-e a ládákat, és végleg a talajba ültetik az átteleltetett növényeket, vagy újra cserepestől teszik ki őket a szabadba.
– Most azt javasolnám – szólt János –, hogy csoportosítsuk a növényeket itt a szélvédett, enyhébb udvarrészben. A nagyobbakat tegyük a külső részre, míg a kisebbek kerüljenek szorosan a nagyok közé, mert így védettséget fognak élvezni a széltől, fagytól is. Ha már így egybegyűjtöttük, nem lesz nehéz fátyolfóliával vagy más hasonló anyaggal letakarni őket.
A kertbe kiültetett örökzöldeket zsineggel történő körbekötözéssel védhetjük meg a komolyabb sérülésektől. Így a szél nem tépázza meg a bokrok formáját, a hó nem töri le az ágakat. Nagyon fontos tudnivaló, hogy ha a hőmérséklet nulla fok felett van, a növényeket öntözni is kell. A borostyán, a puszpáng, a bambusz a fenyőfélék és egyéb növények a leveleiken keresztül a téli időszakban is párologtatnak. A probléma még kifejezettebb, ha tartósan nulla fok körül alakul a levegő hőmérséklete, ám verőfényesen süt a nap. Ekkor nagy a kipárolgás, öntözni viszont nem szabad. Ilyenkor a kiszáradás veszélye fenyegeti a növényeket.
– No, ezt is szépen befejeztük, most már jöhet a meleg szoba és az ünnepi előkészületek. János, fölszántottad már a földeket, elvetetted a búzát?
– Igen, de majd meglátjuk, milyen szerencsénk lesz hozzá.
