A művelés végrehajtása szerint figyelembe kell venni a művelés idejét,
időtartamát, mélységét, a mélység egyenletességét, egyöntetűségét, az egyes műveletek és eljárások minőségét.
A talajra gyakorolt közvetlen hatások alapján elbírálhatók a talajban végbemenő fizikai változások: agronómiai szerkezet, talajellenállás, térfogattömeg, összporozitás, háromfázisú rendszer (levegő, szilárd és cseppfolyós részek alakulása, aránya).
A talajra gyakorolt közvetett hatások szerint vizsgálható a biológiai tevékenység dinamikájának alakulása, a biokémiai folyamatok élénkülése vagy stagnálása, továbbá a víz-, levegő- és hőforgalom alakulása.
A növényi reakciók alapján megítélhető a művelés hatása a csírázásra és kelésre, a gyökeresedés mélységére, az állomány fejlődési dinamikájára (tőszám, állománysűrűség, növekedés), végső soron pedig a termés mennyiségére és minőségére. (Természetesen a hozam alalkulására – a művelés mellett – sok más agrotechnikai, de klimatikus és talajtényező is kihat.)
A talajvédelem alapján történő minősítés a talaj gyúrásának, kenésének, a felszín erózióra vagy deflációra való hajlamosításának, a talaj porosításának vagy rögösítésének, illetve tömörítésének, taposásának (a felszínen vagy a művelés mélységében) elbírálásában nyilvánul meg.
Akár szántóversenyek vagy egyéb talajművelési versenyek szabályzatának összeállításához (is) néhány gyakorlati minősítési módszerre szükség mutatkozhat. Ilyenek a termőhely elbírálása (talajtípus, lejtésviszonyok, a talaj nyirkossága, természetes növénytakaró, tarlómaradványok, gyomosság), az erő- és munkagépek kategorizálása típus, munkaszélesség, műszaki állapot szerint, és ezután következhet a művelési eljárások elbírálására vonatkozó követelményrendszer meghatározása.
A profil (keresztszelvény) vizsgálatát (pl. szántásnál) méréssel végezzük, a tarló, valamint a művelt réteg felületének (felszín, illetve barázdafenék) keresztmetszetét vizsgáljuk, és a kapott adatokat rögzítjük. Ehhez különböző eszközök szükségesek, 5 m hosszú profilrúd 2 db tartókaróval, libella (vízmérték), ásó, egy nagyobb és egy kisméretű lapát, seprő, valamint egy merev mérőszalag (mérőléc, vonalzó).
A mérés menete a következő: A profilrudat a tartó felett 20–30 cm magasságban, a művelés irányára merőlegesen helyezzük el. A rudat vízszintezzük.
A tartó és a profilrúd közti távolságot 5 centiméterenként lemérjük és a kapott adatokat feljegyezzük. A profilrúd alján lévő mérési helyeket be kell jelölni azért, hogy a művelet felületét és a barázdafenék rúdtól mért távolságát is az adott pontokon mérhessük. Ezzel megkapjuk az első adatsort.
Mielőtt a traktor a két tartókaró között elhaladna, felemeljük a profilrudat, a traktor elhaladása és a rúd visszahelyezése után az előbbi módon leírt méréseket ismét elvégezzük, amivel megkapjuk a második adatsort.
Utána ismét leemeljük a profilrudat, hogy a művelt talajréteget el tudjuk távolítani alóla (elegendő 1–1,5 m-es szakasz alól). A lapáton kívül a talajszelvény teljes eltávolítására seprőt is használunk, hogy a barázdafenék valós képet mutasson. A rúd alja és a barázdafenék közötti távolságot 5 centiméterenként – az előzőek szerint – mérjük, s ezzel kapjuk meg a harmadik adatsort.
A három adatsor segítségével elkészíthető a profilrajz A4-es formátumú milliméterpapíron.
A helyszínen elbírálható a művelés összképe (felszínalakító, forgató, keverő hatás). Szántásnál a barázda tisztasága, egyenessége, nyílt vakbarázda (profilméréssel a rejtett vakbarázda is meghatározható), az összevettetés, széjjelszántás stb. értékelhető. Lazítás után a lazítókések közötti átlazítás és a felszínalakító hatás, hengerezésnél pedig a felszínalakító, egyengető és porhanyító hatás bírálható el.
Pontos fizikai eltérések az eredeti talajállapothoz képest csak patronos (szondás) mintavétellel mérhetők (térfogattömeg, sűrűség, összes pórustérfogat, szilárd fázis, talajnedvesség-térfogat, levegőtérfogat, a három fázis aránya stb.).
Például a bolygatatlan tarló alatt a talaj pórustérfogata (P%) 36–42% (átlagosan 39%), szántás után 50–65% (átlagosan 58%), tárcsázás után 48–52% (átlagosan 50%). Az őszi búza 48% összes pórustérfogatú magágyat, a cukorrépa P%=52, míg a kukorica és a napraforgó P%=50 körüli összporozitású talajt igényel.
