Hidrokultúrás növénytermesztés A-tól Z-ig (65.)

A vásárlók évről évre növekvő igényei megkövetelik a jobb minőségű terméket. A nagy bevásárlóközpontok terjedésével az általuk átvett áru egyenletes minősége fontos tényező, melyre oda kell figyelnie a termelőnek. Németországi ismerőseim közül többen is panaszkodnak, hogy a holland paradicsom és paprika vízízű, mondhatnánk íztelen, és egyre többen vásárolják a magyarországi paprikát, mert annak jobb az íze. Hogyan tudja a termelő egyszerű módszerrel megállapítani, hogy terméke milyen minőségi kategóriába sorolható? Ennek eldöntésére nagyon sok módszer létezik, de mi maradunk az egyszerű, mindenki által elvégezhető mérések mellett. A hidrokultúrás zöldségnövény-termesztésben általánosan elterjedt a refraktométer használata, de ez a mérési módszer szélesebb körben is alkalmazható, ezért erről most részletesebben lesz szó.

Mi a refraktométer és hogyan mér?

A refraktométert átlátszó folyadékok (présnedvek, oldatok) szárazanyag-tartalmának vizsgálatára használják. A szárazanyag-tartalom a folyadékban oldott állapotban levő anyagokat jelenti, az értéket BRIX-fokokban fejezzük ki. A refraktométerrel közvetlen módon átlátszó anyagok optikai törésmutatója határozható meg. Ez azt is jelenti, hogy különböző anyagok tulajdonságai is meghatározhatók közvetlen módon, csupán a fénytörés által. A refraktométer elvi felépítését vázlatosan láthatjuk a képen. A vizsgálandó oldatot két prizma közé helyezik, majd a prizmákat egy fényforrás és egy tükör segítségével megvilágítják. A prizmákon és az oldaton áthaladó fény egy kis optikai távcsövön keresztül vizsgálható. Az optikai távcsőbe belenézve egy skálát látunk.A skála határvonalnál lévő szám értéke vagy a törésmutatóval azonos, vagy az itt leolvasott számértékből kalibrálás után meghatározható a keresett törésmutató, illetve a koncentráció. A törésmutató az anyagi minőségen kívül a hőmérsékletnek és az alkalmazott fény hullámhosszának is függvénye, ezért pontos méréseknél 0,2 °C pontosságú hőmérséklet-szabályozás és monokromatikus megvilágítás (pl. a nátriumgőz által kibocsátott sárga színű, 589 nm-es fény szükséges). Ez persze csak pontos laboratóriumi mérésekre érvényes. A házi alkalmazás mindezt nélkülözi, és nincs is rá szükség, mert a pontos értéktől való eltérés a tűréshatáron belül van, és elfogadható.

A refraktométereknek számos típusa ismeretes az egyszerű kis kézi eszközöktől a digitális kijelzésű automata hőszabályzós és nyomatóval is ellátott nagy pontosságú műszerekig. A refraktométert tisztán kell tartani, és mérés előtt, valamint után is a prizmákat szétnyitva desztillált vízzel le kell mosni, majd puha kendővel vagy szűrőpapírral szárazra kell törölni. A prizmák felületéhez sem kézzel, sem kemény tárggyalne szabad hozzáérni.A kézi műszerek használata egyszerű, és a következő műveletekből áll:.

1.Vegyük elő a refraktométert, tenyerünkben tartva nyissuk fel a fedelét!

2. Helyezzünk a vizsgálandó anyagból a készülékhez mellékelt adagolópálcával 1-2 cseppet a prizma felszínére!

3. Zárjuk le a fedelet, és a fény felé tartva nézzünk az okulárba! Olvassuk le a skálát a látómező sötét-világos határvonalánál!

A skálán leolvasott érték mutatja, hogy az adott oldatban hány százalék a szárazanyag-tartalom. Tudni kell, hogy a refraktométereket különböző mérésekre lehet kalibrálni. A borászok a cukortartalom mérésére használják. Az autószerelők a hűtőfolyadék dermedéspontjának a meghatározására vagy a kénsav töménységének a mérésére. Mielőtt refraktométert vásárolunk, tudnunk kell, mit szeretnénk mérni, és ahhoz a méréshez megfelelő skálával ellátott műszert vásároljunk.

A zöldségfélék mérésénél a végtermékből vagy a levélből tudunk mérésre alkalmas levet kipréselni. Erre a célra megfelel a 30% szárazanyag-tartalomig mérő műszer. Gyártanak több skálával ellátott műszereket. Céljuk a nagyobb cukortartalom vagy szárazanyag-tartalom mérése. A méztermelők a 80%-ig mérő műszert használják, mely két tartományban, 0–40%-ig és 40–80%-ig mér. Az általános célra használható 30% méréshatárral rendelkező refraktométer megfelel a zöldségtermelőknek a termés gyors kiértékelésére. Az egyszerűbb műszerek ára 8000 dinártól 15 000-ig terjed. A komolyabb digitális kivitelezésűek 25 000 dinártól felfelé megvásárolhatók a laboratóriumi műszereket forgalmazó cégeknél.

Megvettük a refraktométert, és meg tudjuk nézni a paradicsom levének vagy a saláta leveléből kipréselt folyadéknak a szárazanyag-tartalmát. Mit tudunk meg ebből az értékből? Ehhez nyújt segítséget a táblázat, melyből láthatjuk a mért termék melyik érési és minőségi fokozatba sorolható?

A tavaszi és a nyári piacokon végzett mérések szerint afejes saláta ésa paradicsom legmagasabb mért szárazanyag-tartalma 5% volt. Ez a gyenge és a közepes minősítési fokozatba sorolható, ami eléggé silány minőséget mutat.

Azóbecsei kísérleti telepen mért legmagasabb érték a paradicsomnál (egy fajtánál) 8%, de többségében 6–6,5% volt. Az őszisaláta levelének mért értéke 6–7% volt. Ebből is látszik, hogy a következőkben jobban oda kell figyelni a tápoldatozásra és a megfelelő makroklimatikus viszonyok, hőmérséklet, páratartalom pontosabb szabályozására. Mindezt a jobb minőség elérése érdekében kell tenni. A következő évben az organikus műtrágyák kerülnek tesztelés alá. Egyes magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy organikus termesztéssel a paradicsom 10%-os brixértéke könnyedén elérhető. Ez tűzték ki célul, és közben el lehet gondolkodni azon, mit adunk el a piacon, vagy mit vásárolunk meg? Mitől lesz a paradicsom vízízű, és értéktelen ásványi anyagokban és vitaminokban is, függetlenül attól, hogy földi vagy hidrokultúrás körülmények között lett termesztve.

A gyümölcstermesztésben is ki tudjuk használni a refraktométeres méréseket. Nézzük meg a gyümölcsökre vonatkozó táblázatot is.

A piacon végzett mérések szerint az óbecsei földön termett földieper a 14%-ot, míg egyesviszonteladóknála 8-10%-ot is alig érte el.A szőlővel sem volt jobb a helyzet. A skála elég szélesen mozgott, és az érési foktól függően 12–18% -ig minden előfordult.

Az összes szárazanyag-tartalom minden oldható anyagot magában foglal, és nem kizárólag a cukorra vonatkozik, mint ahogyan azt sokan tévesen értelmezik. A paradicsom esetébenaz összes szárazanyag-tartalom megközelítőleg 50–55%-acukor.

Egy termék pontos érettségi fokát és beltartalmi értékét komoly laboratóriumi felszerelés mellett lehet megállapítani, de a refraktométer megbízható információt adhatarról, hogy a mért mintában hány százalék az értékes anyag, azon felül a többi az víz. Sajnos a piacra termelők filozófiája, hogy le kell szedni zölden vagy féléretten a termést, és majd megérik mire vevőre talál. Az ilyen terméknek nagyon alacsony lesz a beltartalmi értéke, mert a vitaminok, a cukor és a különböző savak és ízanyagok igazából csak a száron levő termésben tudnak kialakulni, nem pedig a piaci pultokon a forró napsütésben.

Nagy a piaci versengés, a jó minőségű termék biztosítani tudja magának a vevőt és az eladhatóságot. Mindezeket figyelembe véve érdemes odafigyelni, mit termelünk, és mit viszünk ki a piacra, vagy a közeljövőbenmi kerül a nagy bevásárlóközpontok mindent elnyelő pultjaira.