A szaporítóanyag vermelése
Nemcsak zöldségféléket
Az ültetés halasztása esetén a gyümölcsfacsemetéket, a szabadgyökerű rózsatöveket és a szőlővesszőket szintén lehet télen tárolni. Szabadtéri veremben vagy fedett helyiségben prizmában az ültetésig eltarthatók. Fontos, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsuk a tárolóban, és a lehető leghamarabb ültessük állandó helyükre.
A vermelőt többször át kell vizsgálni a tél folyamán.
A penész és a rágcsálók károsíthatják a szaporítóanyagot, ezek ellen kell védekezni. A rágcsálók ellen a vegyszeres védelem is elfogadott. Penészedés észlelésekor a fedett helyiséget szellőztetni kell, majd utána kénezni. Szabadban, de fedett helyen is – ha másképp nem lehet megszüntetni a penészedést – a vesszőket vermeljük át friss homokba.
A gyümölcsfák vermelése
Még tart a gyümölcsfák telepítése. Ha mégsem sikerül minden tervezett facsemetét időben elültetni, akkor a maradékot tavaszig, vagy a legkorábbi ültetési időszakig lehet tárolni. Még ha csak néhány napi halasztásról van szó, akkor is érdemes ideiglenesen földdel takarni a facsemete gyökerét.
A sima és a gyökeres vesszőt egyaránt a felhasználásig el kell vermelni. A vermelés célja, hogy a szaporítóanyagot felhasználásig, vagyis az ültetésig „friss” állapotban tartsuk. A lényeg, hogy ne száradjon ki. Az sem jó, ha vízben áll napokon át, mert sok vizet szív fel.
A gyümölcsfacsemetéket úgy vermeljük, hogy megóvjuk a vesszőket és a gyökereket a kiszáradástól, a penészedéstől, a fagy- és egyéb károktól, de a vermelés alatt mégsem induljon meg benne a nedvkeringés.
A sima vessző az, amikor a hajtásnak nincs gyökere. Ezeket leginkább hajtatásra, azaz gyökereztetésre vágják.
A gyökeres facsemetének már kifejlett, önálló életre képes gyökérzete van. Ezek vermelését még óvatosabban kell végezni a sima vesszőnél, mert a gyökerek könnyen és tartósan károsodhatnak.
Gyümölcsfacsemetéket és vesszőket vermelhetünk szabadban vagy fedél alatt, zárt helyiségben. Csomóba kötve, szétterítve vagy rétegezve, fektetve vagy ferdén megdöntve, vízszintesen vagy függőlegesen állítva a verem gödrébe.
A vermeléshez mindig friss, nyirkos homokot vagy más laza összetételű földet kell használni. Vidékünkön leggyakrabban homokban vermelnek.
Gyümölcsfák vermelése szabadban
Szabadban leginkább sima vesszőt szoktak vermelni. Homokos vagy más laza talajon ásnak vermet. Az árok legalább fél méter mély legyen, általában 50-60 centi a mélysége. Az árok egyik falát „ferdére” kell ásni, amire ráfektetjük az alsó köteg vagy réteg vesszőt. Mielőtt megkezdjük a rétegezést és a vermelést, az árok aljára és oldalfalára homokot vagy porhanyós földet terítsünk. A berakott vesszőkre ezután kb. 10 centis homokréteget tegyünk. Jó, ha a vesszőköteget megrázogatjuk, hogy a homok és a föld a gyökerek meg a vesszők közé szóródjon. A vermelést így folytassuk tovább, azaz minden vesszősorra új réteg földet terítsünk.
A vermelés befejezése után a vesszők tetejére 30-40 centi földréteget rakjunk, és dombot alakítsunk ki a föld felszínén, hogy a csapadék nagy része lefojjon róla.
Nagyobb mennyiségű sima vessző vermelésekor valamivel mélyebb gödröt is áshatunk, ahova egymás fölé több réteget berakhatunk. Úgy is vermelhetünk, hogy a vesszők egy része a föld fölé kerüljön. Így vermelhető a szőlővessző vagy a díszcserjék vesszője, amelyeket tavasszal faiskolában vagy állandó helyükön gyökereztetnénk.
Vermelés fedett helyen
A gyökeres vesszők vermelésére a legalkalmasabb a fedett hely. A gyökerek ugyanis már mínusz 6-8 fokos hidegben károsodnak, sőt – tartósabb, hosszabb ideig tartó fagy esetén – teljesen el is fagynak. Ilyen – védett – vermelőhely lehet a pince, a présház, a szőlősgazdánál a pajta. Szellőztethető, fagypont feletti hőmérsékletű terem a legalkalmasabb. Fontos, hogy ne legyen meleg, nyirkos és szellőzetlen.
Fedett helyen leginkább prizmát építenek tárolónak. A prizma helyére 5-6 centis homokréteget kell elteríteni. Erre a homokra egymás mellé két sor vesszőköteget vagy facsemetét kell rakni, gyökerükkel egymás felé fordítva. A gyökerek között azonban maradjon 15–20 centis távolság.
Amikor a helyére állítottuk a facsemetekévét, a sorok és a gyökerek közötti hézagot is kitöltjük homokkal. Közben a köteget megrázogatjuk, hogy a homok a gyökerek közé jusson. A kötegeket lazán rakjuk, így a homok jól be tud rázódni a gyökerek közé. Minden rétegre újabb kötegeket kell sorakoztatni a prizmában. A prizma magassága legfeljebb 1,5 méter lehet.
Nagyobb páratartalmú, hűvös helyen, pl. pincében a sima vessző vermelés nélkül is több hónapig eltartható. Ha penészedne, a pince vagy a terem, levegőjét többször kell kénezni.
A vermelőt többször át kell vizsgálni a tél folyamán. Penészedés észlelésekor a fedett helyiséget szellőztetni kell, majd utána kénezni.
Szabadban, de fedett helyen is – ha másképp nem lehet megszüntetni a penészedést –, a vesszőket vermeljük át friss homokba.
A rózsatövek vermelése
Ha szabadgyökerű rózsatövet vásároltunk, és nem ültettük most a tél előtt állandó helyére, akkor tegyük verembe. A kert védettebb helyén alakítsuk ki a tárolót. Úgy takarjuk, ahogyan a kertben már elültetett töveket, tehát ne csak a gyökerét, hanem a föld felszínén maradt hajtásait is. A különbség annyi, hogy nem kell a földet tömöríteni a gyökerek körül. Fenyőgallyat is rakhatunk a tetejébe védőrétegként. A rózsatöveket egymás mellé rakjuk, a gyökerek közötti rést pedig homokkal vagy földdel töltsük ki.
A palánták vermelése
Azokat a kiszedett növényeket, amelyeket csak később palántálunk állandó helyükre, ideiglenesen a földbe kell ültetni, vagyis vermelni, hogy ne száradjon ki a töve. A palántákat zárt helyen vagy szabadban lehet elvermelni. Zárt hely lehet a pince vagy üvegház, illetve fóliaház. Fontos, hogy fagymentes legyen a helyiség. A vermeléskor arra kell ügyelni, hogy a föld szorosan tapadjon a növény lefelé álló gyökerei közé.
A rövid ideig tartó vermelésben a növények lehetnek ferde helyzetben is, megdöntve is. Hosszabb időre csak függőleges, természetes helyzetben vermelhetünk.
Novemberben kell átpalántálni a salátát, de ha erre valami miatt nem került sor, a végleges helyre kerülésig a salátát is vermelhetjük.
A tavaszi kiültetésekkor gyakoribb a zöldségeskerti palántavermelés, amikor a megvásárolt vagy a háztájiban nevelt zöldségpalántákat egy időre elvermeljük. A sikeres termesztés érdekében a palánták vermelése ne legyen hosszabb 1-2 hétnél. Tavasszal a karalábé, a káposzták, a karfiol, a paradicsom és a paprika palántája sikeresen vermelhető. Ügyelni kell, hogy az ideiglenes ültetéskor és a veremből való kiemeléskor sem sérüljenek a gyökerek, mert nehezen regenerálódnak. A levelek már könnyebben hajtanak ki újra.
