Senki sem vitatja, hogy az állattenyésztésben a törzsállomány tekintetében nagy a lemaradásunk az európai uniós országokkal szemben. Nem vitatják ezt a mezőgazdaságot irányító köztársasági és tartományi kormányzati szervekben sem, az idén mégis durván számolva egyharmaddal kevesebb összeg futotta a költségvetésből a szelektív állattenyésztés támogatására. Pedig ez is mindenki előtt nyilvánvaló kell, hogy legyen: a törzsállomány feljavítása nélkül a szerbiai és vajdasági állattenyésztők nem lehetnek versenyképesek unióbeli társaikkal.
A beérkezett pályázatokat az Újvidéki Mezőgazdasági Egyetem szakemberei szelektálták. Az ő ajánlásukra döntöttek arról, hogy ki mekkora összegben részesülhet. Az idén 179 állattenyésztő pályázott sikerrel a tartományi mezőgazdasági, víz és erdőgazdálkodási titkárság által immár hatodik alkalommal kiírt, a szelektív tenyésztés széles körű meghonosítását célul kitűző pályázaton. A szerződéseket egy héttel ezelőtt írták alá a gazdák és a gazdaszervezetek képviselői. Az elnyert pénzt a szelekciót végző helyi szakszolgálatok munkaköltségeinek a fedezésére használhatják föl az állattenyésztők. Az embereket kérdezgetve kiderült, kevesen voltak elégedettek az elnyert összeggel. Erre természetesen megvan a kézenfekvő magyarázat: a szétosztható keret, az idei 37, 5 millió jóval kevesebb, mint a tavalyi 57 millió. Boban Orelj mezőgazdasági segédtitkár üdvözölte a szerződéskötőket. A kérdésre, hogy miért csökkentették ilyen jelentős mértékben a támogatási keretet, a segédtitkár sem tudott kielégítően felelni, azaz azt a nem sokat mondó választ adta, hogy az idén erre a célra ekkora összeget különítettek el a költségvetésből. Ez alapján joggal vethető föl a kérdés : miért szerepel a mezőgazdasági ágazat rendszerint az elsők között, amikor a költségvetési megszorítások következményeit kell elszenvedni?
Asegédtitkár bevezető beszédében elmondta, hogy a szelektív tenyésztést szorgalmazó pályázat célja, hogy az állattenyésztés idővel nagyobb részarányban vehessen részt a szerbiai mezőgazdaság össztermelésében. Szerbiában jelenleg ez az arány 40 százalék, míg az Európai Unióban 60. Még egy fontos, önmagáért beszélő adat: Vajdaságban a marhaállománynak mindössze 12, Szerbiában pedig csak 6 százaléka törzskönyvezett.
Kiss Árpádot, Szabadka Község Parasztjai Egyesületének az elnökét kérdeztük, hogy mi ösztönözte őket a pályázaton való szereplésre.
– Az állattenyésztés, ahogy mondják, a mezőgazdaság „nehézipara”, ennek a minőségi följavítása miatt kapcsolódtunk be a programba. Mint egyesület újoncok vagyunk, az idén először kezdtünk bele ebbe a vállalkozásba. Szükségesnek tartjuk, hogy a gazdáknak segítséget nyújtsunk, természetesen mi elsősorban a kis és közepes méretű gazdaságokban vagyunk érdekeltek. Igyekszünk az állatnemesítői munka minden eredményéről értesíteni a gazdákat, hogy az állattenyésztők a visszaérkező információkra hagyatkozva a saját istállójukban szabályozni tudják a minőséget, s az esetleges selejtes állományt kiszelektálhassák. Nagyon fontos ez a tevékenység, mert az európai uniós piac begyűrűzésével ezen múlhat a gazdáink talpon maradása.
Kiss Árpád szerint csupán egy szimbolikus összeget sikerült elnyerniük a pályázaton. Más hozadéka is lehet azonban a pályázásnak. A gazdák megismerkednek például az adminisztrációval. Ha pedig bekerülnek a rendszerbe, s az állatállomány minőségi ellenőrzése rendszeresen megtörténik a gazdaságukban, amit megfelelő dokumentációval tudnak igazolni, akkor különféle állami támogatáshoz is hozzáférkőzhetnek a jövőben.
