Hidrokultúrás növénytermesztés A-tól Z-ig (66.)

A látottakból önkéntelenül is az arábiai homokpusztaság és az ott tökéletesen működő homokon történő hidrokultúrás termesztés jutott az eszembe. Vajdaságban is találhatók homokos területek, és a tapasztalatokat fel lehetne használni. A közeges hidrokultúrás termesztésben, ahol erre ideálisak a feltételek, ahol van bőven homok, fel lehet használni gyökértartó közegnek. Meg kell oldani a termesztési ciklus befejezésével a homok mint közeg fertőtlenítését és a pontos növényre szabott tápoldatozást. Ezzel kész is a legegyszerűbb termesztési technológia, melyet nevezhetünk félig hidrokultúrásnak, félig homokon történő termesztésnek is.

Térjünk rá a liliomtermesztés lehetőségeire homokon vagy hidrokultúrával. Mit kell tudni a liliomról?

A liliom a legrégebben termesztett kerti virág, Ázsiában őshonos, és a tisztaság jelképének, a virágok királyának nevezik. A liliom (Lilium) a liliomfélék (Liliaceae) családjának és egyúttal a liliomformák(Lilioideae) alcsaládjának mintegy 90 fajjal anévadó nemzetsége is. Mivel több faját is dísznövényként termesztik, különféle fantázianeveken megszámlálhatatlanul sok változatát, hibridjétforgalmazzák. Fajait megjelenésük szerint négy csoportra oszthatjuk:

1. A hosszan csüngő virágú és keskeny levelű liliomok Délkelet-Ázsiából származnak. Ilyen a bambuszliliom (Liliumjaponicum) és aLilium longiflorum.

2. Néhány faj virága nagy és hosszú csöves, tölcsér alakú. Hosszú nyélen ülő levele nagy és szív alakú. Ilyen az óriásliliom vagy Lilium giganteum.

3. Harang alakúak, csüngők vagy fölállók. Ilyen a fehér liliom (Lilium candidum), melynek származási helye Elő-Ázsia és az aranycsíkos liliom (Lilium auratum).

4. Turbán formájú, török liliomnak is szokták nevezni. Szirmai nagyok és a török turbánhoz hasonlóan visszagöngyölödnek. Ilyen a turbánliliom (Lilium martagon) és a tigrisliliom (Lilium tigrinum), melynek származási helye Kelet-Ázsia.

Az európai és az ázsiai fajok többségének koncentrikusak a hagymái, az észak-amerikai fajoké pedig rizómaszerűek. Az általános besoroláson kívül a nemzetközileg is elismert csoportosítás szerint léteznek ázsiai, martagon-, amerikai, aurelian-, tölcsérvirágú és orientális hibridek.

A liliom egész évben folyamatosan termeszthető virág. Nincs nyugalmi állapota, mint a tulipánnak vagy a kálának. Jól alkalmazkodik a talaj adottságaihoz. Ettől függetlenül bárhová is ültetjük, vigyázni kell, hogy az alsó talaj jó vízelvezetőképességgel rendelkezzen. Ebből következik, hogy a homokos talaj és bármilyen hidrokultúrában használatos közeg megfelel ennek a követelménynek. A homokon kívül alkalmas közeg az agyagkavics, kókuszrost, perlit, tőzeg, fűrészpor és egyéb szilárd szerves vagy szervetlen anyag. Leginkább a konténeres és a csatornás vagy vályús technológiát alkalmazzák a liliom hidrokultúrás termesztésében. Konténeres módszernél az edények nagyok, akár 20–50 liter űrtartalommal is rendelkeznek. Egy konténerbe 9–25 hagymát lehet ültetni, melyektápoldatozására elég egy vagy két szúrópálcás csöpögtető. A konténerek a fölösleges tápoldat szabad elfolyására vannak kiképezve. A közeg rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy megtart annyi tápoldatot, amennyire a növénynek szüksége van, és nem többet, mert ez a túlöntözés veszélyét rejti magában. A tápoldatozást úgy kell időzíteni, hogy a túlfolyás a minimális legyen. Az alkalmazottközegek nem kötnek meg tápsókat, és ezért nincs szükség 10–20%-os túlfolyásra. A homok kevés tápoldatot képes megkötni, ezért inkább kis mennyiséggel és többször tápoldatozzunk. A napi átlaghőmérséklettől függően 2–4 öntözés is szükséges lehet. A kókuszrostképes megkötni a legtöbb tápoldatot, és elegendő naponta egyszer vagy esetenkéntkétnaponta egyszer öntözni. A liliom számára megfelelő tápoldat-összetételt láthatjuk a táblázatban három különböző növekedési fázisra. Indító, vegetatív növekedés és virágzó fázisra közöljük a mennyiségeket grammokban 1000 liter tápoldat részére.

A mikroelemek tömény oldatát amár közölt összetétel szerint kell adagolni.

A liliomhagymák több évig egy helyen maradnak, és ezért az ültetéskor ajánlatos néhány alapvető szabály betartása. A hagymákat a magasságuk kétszeresének megfelelő mélységben ültessük. Egy 5 cm magas hagyma fölött legalább 10 cm-es fedőréteg legyen. A tőtávolság a fajtától függően 30–40 cm és a sortávolság 25–30 cm. Földi termesztésnél, ha erre lehetőségünk van, kiemelt ágyásokba ültessük a hagymákat. Ez megkönnyíti a csurgóvíz szabad elfolyását az alsóbb rétegekbe. A laza, inkább homokos talajt szereti, de dúsíthatjuk a talajt humusszal, tőzeggel, fűrészporral és darált fenyőkéreggel is. Ajánlatos azőszi ültetés, de tavasszal sem késtünk el. Egy kiadós öntözés szükséges rögtön az ültetés után. Szabadföldi termesztésnél a téli fagykároktól takarással kell védeni a hagymákat. Zárt térben történő és hidrokultúrás termesztésnél erre nincs szükség. A hagymák tartalmaznak annyi tápanyagot, hogy elinduljon a gyökérképződés, ezért a kezdeti szakaszban tiszta vízzel öntözzünk. Ha elindult a gyökérképződés, és kibújt az első zöld levélke, elkezdhetjük a tápoldatozást. A liliomhagyma nem kedveli a sós táptalajt vagy közeget. Kókuszrost esetében fontos tudnunk, hogy tartalmaz-e sókat és milyen mennyiségben. A steril és inaktív közegek nem tartalmaznak tápanyagokat, és nem kötnek le sókat, ezekkel nincs gond. A közegben történő só felhalmozódás fejlődési rendellenességeket okozhat a növény fejlődésében és a virágzásban. Ilyen esetben a tiszta vízzel történő átmosás nélkülözhetetlen. A tápoldat készítéshez alacsony (­<0,8 mS/cm) sótartalmú vizet használjunk. A tápoldat EC-értéket naponta ellenőrizzük, és ha erre lehetőségünk van, az elfolyó csurgóvízet is mérjük. Ez információt adhat arról, hogy a növény tápanyagigénye növekszik, vagy esetleg só halmozódott fel a közegben. Ha az elfolyó tápoldat EC-értéke csökken a növény felhasználta a tápanyagokat, és többre van szüksége. Ha az EC növekszik, akkor lehetséges a sófelhalmozódás a közegben, vagy a túlöntözés okozta a problémát. A tápoldat EC-értéke ne lépje túl az 1,8 mS/cm feletti érték, mert ez nem felel meg a liliomnak. A téli hidegebb és a nyári melegebb időszakokban különböző összetételű tápoldatra van szükségünk. Télen a káliumszintet kell emelni, és a nitrogén mennyiségét csökkenteni. A közölt tápoldat-összetétel az általános tavaszi és őszi időszakra vonatkozik. A virágképződést és a virágszár megfelelő minőségét a kálium és a kalcium befolyásolja. A termesztés folyamán egy kis matematikával kismértékben változtatni lehet a két elem mennyiségét. A számítások kedvelőinek a következő táblázat a liliom nyári és téli tápelem-összetételét mutatja. Érdemes megfigyelni az egyes tápelemek közötti különbséget a meleg és a hideg időszakokban. Az értékek ppm-ben(mg/liter) vannak feltüntetve.

Intenzív termesztésnél két év után a liliomhagymákat fel lehet szedni, és újakat ültetni. A minőség lassan romlik, és a mennyiség is kevesebb lesz. Hobbitermesztés esetén vagy kertben erre nincsszükség.