Francsik József: – Most látszik, milyen téves intézkedés volt a fél évig érvényben lévő mezőgazdasági terménykiviteli tilalom. Egyszerűen a nyakunkon maradt a búza is meg a kukorica is, mert nehogy azt gondolja bárki is, hogy az idei jó terméssel töltöttük meg tárolóinkat. Nem, bőven van ókukoricánk is meg tavalyi búzánk is
Amikor így év vége felé munkájának eredményét összegezi a gazda, jószerivel csalódottan kell (ismét) megállapítania, hogy amennyiben nem az időjárás, akkor a piac kereslet-kínálat törvénye vámolja jövedelmét. Már a búza aratásakor és a felvásárlási ár meghatározásakor nyilvánvalóvá vált, hogy nem sok jó vár a növénytermesztőkre, ami az ipari növények és a kukorica betakarításakor be is igazolódott, ugyanakkor reménykedéssel töltötte el az állattenyésztőket, mindenek előtt a sertéshizlalókat. Ugyanis minden logikát mellőzve kezdett növekedni a hízott sertés ára (bár ezt sokan a hiánnyal magyarázzák): szeptemberben, október elején már 165–170 dinárt is fizettek az élő állat kilogrammjáért, miközben az alaptakarmányként szolgáló kukorica tonnánkénti ára 7000 dinár körüli szinten alakult. A külföldi piacon a hasított, vagyis a félsertés kilogrammonkénti ára 1,55 euróba került, nálunk az élő sertés kilogrammja több mint 2 euróba! November végére, a tenyésztők csalódottságára (a lanyhuló kereslet és a látszatra túlkínálat következményeként) a két ár kiegyenlítődött, ami azonban továbbra is nyereséget szavatol a termelőnek.
Kispiac, Csantavérhez és Bajmokhoz hasonlóan valamikor a sertéstenyésztés, a -hizlalás vajdasági központja volt, napjainkra alaposan megcsappant a termelői kedv, bár a földműves-szövetkezet saját gazdaságán jó példával járva elől, igyekszik egyesíteni a növénytermesztést és az állattenyésztést, ám figyelemre méltó eredményt csak a tejtermelésben jegyeznek.
– Vajdaságban nem túl sok földműves-szövetkezet dicsekedhet saját gazdasággal, de az ilyen válságos helyzetben, a piac állandó ingadozása során mutatkozik meg igazán, hogy éppen a szövetkezet gazdasága jelent némi (anyagi) biztonságot – mondja Francsik József, a kispiaci AGROKÖRÖS Földműves-szövetkezet elnöke. Amikor a növénytermesztés eredményei kerülnek szóba elégedetten sorolja az átlagosnál jobb hozamokat (pedig az aszály az idén is vámot vett a termésből), de az árakat, gazdatársaihoz hasonlóan megalázónak tekinti. – A termelési költségeket semmibe vevő, visszaszorított terményárak, a kereslet megcsappanása zsákutcába szorított bennünket. Az őszi szántás java része, a búzavetés méregdrága műtrágya és gázolaj felhasználásával történt, de amint befejeződött a nagy munka, zuhanni kezdett az ár. Megkérdőjelezhető, hogy a még októberben is tonnánként több mint 50 000 dinárba kerülő NPK műtrágyának az értéke hogyan zuhanhatott 30 000-re, az AN-é pedig 22–23 000 dinár körüli szintre? Ha a mainál valamivel kedvezőbb áron túl tudnánk adni a kukoricán, a búzán, mert búzánk is van még bőven, a gazdának, illetve szövetkezetünknek lenne pénze, már most érdemes lenne megvásárolni a tavaszi vetéshez szükséges üzemanyagot, műtrágyát.
– Az intervenciós kukoricafölvásárlás nem javít a helyzeten? Esetleg kivitellel kellene próbálkozni?
– Mindenképpen dicséretes az Árutartalékok beavatkozása, de a 90 000 tonnás fölvásárlási mennyiség csöpp a tengerben, szállítási költséggel és bonyolult adminisztrációval jár, nem igen érdeklődnek a termelők. Ami pedig a kivitelt illeti, úgy látszik, hogy sem a kereskedelmi, sem az agrártárca nem tanulta meg, hogy nem akkor kell exportálni, amikor külföldön, a környező országokban is annyi termett, hogy nem tudnak mit kezdeni a terménnyel, ráadásul olcsóbb is, mint a mi búzánk, kukoricánk, hanem akkor, amikor azt keresik és meg is fizetik. Most látszik, milyen téves intézkedés volt a fél évig érvényben lévő mezőgazdasági terménykiviteli tilalom. Egyszerűen a nyakunkon maradt a búza is meg a kukorica is, mert nehogy azt gondolja bárki is, hogy az idei jó terméssel töltöttük meg tárolóinkat. Nem, bőven van ókukoricánk is meg tavalyi búzánk is.
– Csak éppen állatállománnyal nem rendelkezünk, amely takarmányként fogyaszthatná el a gabonát…
– Dániában nem ütközik akadályba a 25 millió hízott sertés értékesítése, persze, évi szinten! Mi ennek töredékével sem tudunk mit kezdeni, csak azért, mert szervezetlenek a termelők, ki vagyunk szolgáltatva a feldolgozók kénye-kedvének. Szövetkezetünkben azt az elvet valljuk, hogy a folyamatos termelés, esetünkben a sertéstenyésztés és -hizlalás lehet csak eredményes, ezért vásároltunk évekkel ezelőtt 50 törzskönyvezett anyakocát, kiváló minőségű és jó tulajdonságú lapálysertéseket, melyeket részben saját gazdaságunkon tartunk, egy részét a termelőknek adtuk ki. A tavalyi gyönge termés meg drága kukorica megtette a hatását, a legtöbb gazda fölszámolta az amúgy is szerény állományt, mi nem tettük, így most nyereséges a hizlalás. Előnyünkre szolgál, hogy kis takarmánykeverőnk is van, ott készítjük a folyamatosan ellenőrzött tápot, melyből kizártuk a hallisztet, növényi eredetű fehérjék biztosítják a szavatoltan jó minőséget. Az igaz ugyan, hogy még mindig jó ára van a hízott sertésnek, de ez, bár megvannak az üresen tátongó objektumok, tehát nincs szükség külön beruházásra, nem keltette föl a termelői kedvet. Talán itt kellene hallatnia szavát a szaktárcának, de úgy látszik, erre hiába várunk – nyilatkozta Francsik József, a kispiaci AGROKÖRÖS szövetkezet elnöke.
