Évekkel ezelőtt nagy botrányt, riadalmat, sőt hála a szenzációhajhász sajtónak, szinte hisztériát keltett a hír, hogy Belgiumban dioxint találtak a baromfitápban, a baromfihúsban és a tojásban. Ma (2008-ban) valami hasonló van kialakulóban az írországi sertéshússal kapcsolatban. Dioxint találtak a sertéshúsban. Most azt kutatják, hogy mely országokba került megengedettnél százszor nagyobb mennyiségű dioxint tartalmazó hús és belőle készült termékek. Nem lesz egyszerű mindezt földeríteni.
Illetékes helyről erélyesen cáfolták azt a lehetőséget, hogy a dioxinnal szennyezett takarmányból a szarvasmarháknak és a tejelő teheneknek is jutott. Ma már van bizonyos tapasztalatunk arról, hogy mit jelent az, ha valamit illetékes helyről erősen cáfolnak.
Az elmúlt időben Belgiumban a dioxin, ez a nagyon is alattomos mérgező anyaga takarmánykiegészítőül fölhasznált „fáradt” lenolajjal került a baromfitápba. A mérgező tápból nagy mennyiség került forgalomba, amelyet más állatok takarmányozására is fölhasználtak. Emiatt nagyon sok ország lemondta a Belgiumból és a környező országokból származó húsimportot.
Mik is a dioxinok? Ma sok dioxinvegyület ismeretes. A legveszélyesebb közülük a tetraklór-dibenzo-p-dioxin (TCDD), amely alattomos méreg. Más mérgező anyagok halálos adagjai másodpercek, órák alatt ölnek, a dioxinok halálos adagjai csak hosszabb idő múlva.
A halál közvetlen oka még nem tisztázott, a mérgezett állatok lefogynak, elsorvadnak, a mérgezést akkor sem élik túl, ha mesterséges táplálással fenntartják a súlyukat. A méreg befolyásolja a belső elválasztású mirigyek: a csecsemőmirigy, a petefészkek, az agyfüggelékek, a mellékvesekéreg, a pajzsmirigy működését. Csökkenti az inzulin termelését, gátolja az immunrendszer működését, károsítja a májműködést, fejlődési rendellenességeket idéz elő, és daganatkeltő. Károsítja a központi idegrendszert, és megzavarja a szívműködést.
A vietnami háború után addig ismeretlen súlyos megbetegedéseket észleltek a háborúban résztvevő katonákon. Ma már tudják, hogy e betegséget a dioxintartalmú lombtalanítók okozták. Később a vegyi gyárak közelében is előfordult dioxinmérgezés.
1971-ben az USA-ban, Missouri államban dioxint tartalmazó olajjal portalanítottak egy lovardát, ami után a madarak százai, néhány macska és kutya, valamint 65 ló pusztult el. Három év múlva derült ki, hogy a mérgezés oka a dioxin volt. Alaposabb vizsgálatra 1980-ban került sor, amikor a talaj szennyezettsége miatt ki kellett telepíteni a környező lakosságot.
A dioxin fő forrásai a vegyi üzemek és az égetőművek. A háztartási hulladékban levő klórtartalmú szénvegyületek (pl. PVC) 700–800 Celsius-fokon történő égetése közben dioxin is keletkezik. Ezért a veszélyes vegyi hulladékokat 1200 Celsius-fokon kell elégetni. Nagy mennyiségű dioxin keletkezik akkor is, ha kigyullad és leég egy nagyobb transzformátor. Ilyenkor nagyon nehéz az épületeket megtisztítani a mérgező anyagoktól.
A dioxin keletkezésének egyik forrása a transzformátor- és hidraulikus olajok ma még nélkülözhetetlen alkotórészei a poliklórozott bifenilek (PCB). Ezeket a nagyon stabil és mérgező anyagokat még a déli sark pingvinjeinek a zsírjából is sikerült kimutatni.
A klórozott szénvegyületekkel környezetünk nagyon szennyezett (növényvédő szerek stb.), ami lehetővé teszi a dioxinok keletkezését és a táplálékláncba, majd ezen keresztül az emberi szervezetbe való jutásukat.
Újabban a dioxinszennyeződés egyik forrásának az állati eredetű takarmányokat pl. a hús- és vérlisztet és a zsírokat tartják. A belgiumi dioxinbotrány hatására az állati eredetű takarmányok fölhasználása betiltásának a lehetősége is fölmerült.
Indokolt-e a félelem a dioxinmérgezéstől? Körültekintő ellenőrzésre és óvatosságra mindenképpen szükség van, de meg kell jegyezni, hogy ez a méreg már hosszú ideje jelen van a környezetünkben és az élelmiszereinkben, csak megfelelő laboratóriumok hiánya miatt erről nem volt tudomásunk. Nagyon sok helyen a laboratóriumok még ma sem képesek a dioxinszennyeződést kimutatni, meghatározni.
Az élelmiszerek dioxinszennyezettségét nagyon komolyan kell kezelni! Nem kellene azonban szem elől téveszteni, hogy a nagy botrányt, esetleg hisztériát nemcsak a félelem, de a konkurenciaharc is gerjeszti. Mindig vannak, akik egy ilyen botrányból nagyon is jól profitálnak.
A dioxinmérgezés ellen a leghatásosabb védekezési mód a veszélyes hulladékok szakszerű tárolása és megsemmisítése.
A tudományos, korszerű, szakszerű, ésszerű, és gazdaságosnak mondott takarmányozás nem hozott mindig áldást az állattenyésztőkre. Igazolja ezt az angliai BSE-járvány, ezért az angolok több mint 4 millió szarvasmarha megsemmisítésével fizettek. A belgák is nagy árat fizettek a dioxinos baromfihúsért. Az írek sem fogják olcsón megúszni a jelenleg még csak a sertéseknél megállapított dioxinszennyezettséget.
