2024. október 3., csütörtök

Hidrokultúrás növénytermesztés A-tól Z-ig (67.)

Az óbecsei telep tapasztalatairól
Az év vége és az ünnepek arra késztetik az embereket, hogy behúzódva a jó meleg szobába élvezzék a pihenést, átgondolják az idei történéseket, és a jövő évre is tervezzenek. Kezdjük az év tapasztalatainak rendezgetésével, melyek azok, amelyeket fel lehet használni a jövőben is.

Az óbecsei kísérleti telepen a konténeres perlites termesztésnél a második évben is megfeleltek az olcsó piaci vödörök. Néhány ugyan elrepedt, a nyári melegben elfáradt a műanyag, de ez a veszteség minimális volt. Egy kis átmosással és fertőtlenítéssel még egy évig jók lesznek. A perlit hordókba töltve és fertőtlenítővel átmosva várja a tavaszi indulást. Fertőtlenítőnek kitűnően megfelel a hypo és a klórmész. Mindkettő ismeretes a háztartásokban, és beszerzésük is egyszerű. A következő felhasználás előtt egyszeri szitálással el lehet távolítani az elporladt perlitszemcséket. Az apró, liszt finomságú szemcsék eldugulást okozhatnak, és akadályozhatják a tápoldat elfolyását. Ezek a perlit átöntésénél keletkeznek, de nem számottevő mennyiségben. Ha visszaforgatós rendszerben termeltünk, akkor a csöveket és a tartályt is ajánlatos fertőtleníteni, és így a következő évben biztosan elkerülhetjük a fertőzés veszélyét.

Egyéb közegek használata esetében is ajánlatos az átmosás. A legegyszerűbb az agyaggranulátumok (keramzit) átmosása és fertőtlenítése. A helyzet a perlitéhez hasonló, mert ajánlatos a nagyon apró, por alakú töredékeket a következő évben szitálással eltávolítani. Ez vonatkozik a hasonló összetételű cseréptörmelékekre is. A szerves anyagok fertőtlenítése nehézkes, mert előfordulhat, hogy sok klórt megköt az anyag, melyet nem tudunk vízzel átmosni. Ez a klór gondot okozhat a következő év termesztésében. Ma már kaphatók különleges kertészeti célra kifejlesztett fertőtlenítők, melyek sokkal jobbak, mint a hagyományos klóros anyagok. A termesztésre nem alkalmas közeget meg kell semmisíteni, vagy pedig földbe szántva még lehet őket hasznosítani. Ez vonatkozik a kókuszrostra, fűrészporra, tőzegre és hasonló szerves alapú közegekre. A kőzetgyapot megsemmisítése egyelőre nincs megoldva. Egyes gyártók vállalják az újrahasznosítását, de ehhez meg kell oldani a szállítást, mely eléggé költséges. Ezért is fontos szempont a közegválasztásnál, hogy a termesztésre alkalmas közeggel mit fogunk kezdeni. Hogyan lehet megsemmisíteni, vagy egyéb célra, a földi termesztésben fel tudjuk-e használni? A téli időszakban elkezdhetjük a jövő évi tervezgetést is, mindezeket át kell gondolni, ha belevágunk a közeges hidrokultúrás termesztésbe. Amíg a jó meleg szobában kalkulálunk, nézzünk szét, hogy a lakásban mit lehet tenni a hidrokultúrás növénytermesztés terén.

Első lépésként a cserépbe és virágföldbe ültetett növényeinket tudjuk áttelepíteni hidrokultúrás körülmények közé. Mire van szükségünk, hogy ezt megtegyük? A jobban felszerelt virágüzletek és mezőgazdasági boltok már szűkebb környezetünkben is elkezdték árusítani a hidrokultúrás növénytermesztés céljára megfelelő virágcserepeket és edényeket. Persze meg kell jegyezni, hogy mindezt kissé negatív gondolatok is kísérik. A házi növényvilág cserépben történő hidrokultúrás nevelését kerek 25 évvel ezelőtt láttam Zágrábban, egy virágüzletben. Alig negyed évszázad kellett ahhoz, hogy hasonló nálunk is megjelenjen a boltokban. További néhány évnek kell elmúlnia, hogy ez lassan befurakodjon a lakásba, és megszokjuk, megkedveljük. Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, röviden gondoljuk át, milyen előnyökkel jár házi virágkedvenceink vízkultúrás nevelése?

A magas technológiai színvonalon termesztett hidrokultúrás növények életük során nem találkoznak földdel. Agyaggranulátumban, perlitben vagy egyéb közegben nevelik őket hónapokig, évekig. Ezzel a módszerrel sok kellemetlenség is kiküszöbölhető, ami a hagyományosan földben nevelt dísznövények esetében elkerülhetetlen. Például a hidrokultúrás növényeket hosszabb idő elteltével sem kell átültetni, a folyamatos tápanyagellátás mégis biztosított. A növények mindezt szépségükkel hálálják meg. Kevesebb a tennivalónk, és növényeink mégis szebbek. A hagyományos beültetéseknél a föld, illetve a ma szinte kizárólag tőzeg alapú földkeverék szerkezete idővel leromlik, veszít a térfogatából, csökken a víztartó képessége, aminek következtében a beültetett növények „dülöngélni” kezdenek. Az ásványi sók idővel a felszínre vándorolva elszínezik a földet, a talaj sósá válik, és néha még gombák vagy tőzeglegyek is megjelennek. Ennek a földnek a tápanyag-szolgáltató képessége gyenge. A földes növények kipusztulásának oka rendszerint a túlöntözés. A legtöbb dísznövény az átmeneti kiszáradásnál is kevésbé tűri a túl sok vizet a gyökérzónában.

Ezek a veszélyek kivétel nélkül kiküszöbölhetők hidrokultúrás módszer alkalmazásával. A növény egy betétcserépben van, amelyet mázas kerámia- vagy műanyag cserép takar. A közegben (mely legtöbbször agyaggranulátum) a növény gyökere erősen kapaszkodik, és képes tartani a föld feletti részeket. A betétcserépben alakították ki a vízmérce helyét, ahol egy úszó jelzi a vízszintet. Az aktuális szint bármikor leolvasható. Ezáltal a túlöntözés veszélye egyszer és mindenkorra elkerülhető. További előny, hogy mikrogranulátum formájában olyan lassan és egyenletesen lebomló műtrágyát adhatunk a növényeknek, amely kb. hat hónapon át biztosítja az optimális tápanyag-utánpótlást. Az eljárás félévente megismételhető.

Hogyan kezdjük el a hidrokultúrát házilag?

Bárki megpróbálhatja otthon a földes növény átalakítását hidrokultúrássá. Olyan növényekkel érdemes először próbálkozni, amelyek levágott részei vízben jól gyökeresednek. Ilyenek például a szobafutóka (Scindapsus vagy Epipremnum), a nyíllevél (Syngonium), a törpebors (Peperonia), a fikusz (Ficus) vagy a dracéna (Dracaena) stb.

Első lépésként a cserép eltávolítása után a lehető legkíméletesebben le kell morzsolni a gyökerekről az összes földet vagy tőzeget. A gyökerek szinte sértetlenek maradnak, ha azokat nagyobb edénybe vagy vödör vízbe mártjuk, így sokkal könnyebben el lehet távolítani a földet is. Ezután a kereskedelemben kapható hidrokultúrás nevelőcserépbe kell beültetnünk a csupasz gyökerű növényt oly módon, hogy a föld helyett agyaggranulátumot használunk. Ez az eljárás a növény számára igazi megpróbáltatás, stresszhelyzet, mivel a gyökérzet finom szerkezete, aktív részei megsérülhetnek, és később azoknak újra kell képződniük. Ha nem vagyunk elég óvatosak, akkor egy roncsolt gyökérzetű növényt kapunk, amelynek párologtató felülete változatlan. Meg kell akadályozni, hogy szöveteinek vízkészletét adja le, ezért félárnyékos, mesterségesen magasan tartott páratartalmat kell biztosítani, és lehetőleg talpmeleget a gyökeresedés elősegítésére. Ne várjunk gyors eredményt, és fokozottan figyeljünk rá, hogy átmenetileg se száradjon ki a gyökérzóna. Szerencsésebb a vízben már meggyökereztetett részeket beültetni, hiszen ezek már működőképes gyökérzettel rendelkeznek. Ezek a növények jól tűrik az átmeneti kiszáradást, de továbbra is elkerülendő a vízmérce maximum jelzését hosszabb időn keresztül meghaladó vízszint. Tapasztalataink szerint a helyi adottságok ismeretében, a hozzáértéssel megválasztott növények idővel még szebbek lesznek. Az egyetlen rendszeresen elvégzendő feladat az öntözés, amit 7–14 naponta kell elvégezni, amikor a vízmérce mutatója a minimum jelzéshez ér.

A tápanyagellátáshoz kizárólag vízben oldható műtrágyákat használjunk, vagy különleges, lassan oldódó műtrágyákat. Ezek némelyike sótabletta formájában is kapható. Az ilyen tabletták használati utasítását olvassuk el. Milyen növényhez ajánlja a gyártó, virágzáshoz vagy vegetatív növekedésre alkalmas az összetétele?

Ez lehetne az első lépés a hidrokultúrás termesztéssel való barátkozás felé. Később fantáziánkra támaszkodva a disznövényeken kívül egyéb, a konyhában is hasznos virágokat, fűszernövényeket és zöldségnövényeket tudunk termeszteni egyszerű eszközökkel és módszerrel.

A képeken a cserepes növények házi hidrokultúrás termesztését láthatjuk.