Napjainkban szinte kötelező érvényű karácsonyfát állítani, míg korábban a fát vagy állították vagy függesztették, leggyakrabban a mestergerendára. Szegényebb házakban, ahol nem telt karácsonyfára, a fát ágakkal vagy gúla alakban kivágott favázzal helyettesítették. A karácsonyfa-állítás első írásos emléke a 17. századból maradt fent Elzászban. Az új szokás elsősorban a protestánsok körében terjedt német nyelvterületen, hazánkba szintén a németek révén érkezett meg. Az új keletű divat annyira népszerű volt az arisztokrácia és a polgárság körében, hogy a zsidó vallásúak is átvették a szokást. A városokban elterjedt faállítás fokozatosan kiszorította a betlehemezést, míg a falvakban ez a folyamat csak később, a 20. században játszódott le.
A 19. században csak a gyermekek kaptak ajándékot, amelyet gyakran nem a fa alá tettek, hanem a fára akasztottak a többi dísz mellé. A magyarság körében a századfordulón kezdett szokássá válni, hogy a felnőttek is megajándékozzák egymást.
Festmények is őrzik azt a legendát, amely szerint Luther Márton állította az első karácsonyfát gyerekeinek. Az azonban tény, hogy nem sokkal később, Strasbourgban már gyümölcsökkel, édességekkel és papírdíszekkel ékesített fenyőfákkal ünnepelték Jézus születését.
A technika – az élet más területeihez hasonlóan – ide is benyomult. A fán a házi ínyencségeket (szárított gyümölcs, sütemény) mára felváltotta a szaloncukor, illetve annak sok-sok fajtája; a saját készítésű színes papír- vagy bogyóláncok helyébe csiricsáré üvegdíszek léptek; a gyertyák helyén pedig sok családban színes villanyégők világítanak. Az ezüstszalagoknak és csillámoknak is részük van abban, hogy a karácsonyfa végül úgy fest, mint valami bazári látványosság.
Napjainkban egyre nő mindennek az értéke, ami természetes. Nincs ez másképp a karácsonyfával sem, amelynek műanyag változata – szerencsére – csak rövid időre, és akkor is csak szűk körben talált vevőkre. Az illatos fenyő varázsát semmi nem pótolhatja.
S hogy a természetet is védjük, mind népszerűbb az az akció, amelynek során a földlabdás fát mintegy kölcsönvesszük néhány hétre, utána pedig a növény visszakerül az erdőbe, kiskertbe.
A fenyőfadivat hasonlóképpen sokat változott: míg kezdetben nem feltétlenül ragaszkodtak a fenyőfához, ma a fenyőfa típusát is szeretjük megválogatni. A fenyőfát elvárásainkhoz megfelelően válasszuk, így ha nem szeretnénk, hogy a karácsonyfa levele gyorsan lehulljon, ne válasszunk lucfenyőt. A kaukázusi (köznyelvben normann) fenyő formás és tartós, leveleit nem hullajtja, viszont illata gyönge, ára pedig magas. A feketefenyő illata extra tartós, de hátránya, hogy erős gyantatermelő. A douglas fenyő előnye a citromos illata, élénk zöld színe és a formája, hátránya, hogy nem bírja a nehéz díszeket, könnyen lehajlanak az ágai. A jegenyefenyő ágai nem szúrnak, míg a kolorádói fenyő levelei nem hullanak le, hanem rászáradnak az ágra, így a fa hosszú ideig eltart.
