Fenyők karácsonyra
Hótakaró, fenyőillat, gyertyafény, csillagszóró szikrázása, ajándékok a fa alatt, finom sütemények – ezek jutnak eszünkbe a karácsonyról. A hóesés nem rajtunk múlik, de a többi már igen. A fenyőfaállítás és -vásárlás az egyik fontos része az ünnepnek. Sokan éppen az ünnepet használják ki arra, hogy gazdagítsák kertjüket egy-egy örökzölddel. Nemcsak fenyőt, hanem más örökzöldet is lehet karácsonyfának díszíteni. Fontos, hogy az edényes fenyőt ne tartsuk sokáig a meleg szobában. Két hét után mindenképpen vigyük a szabadba, fagymentes helyre. Csak fagymentes időszakban szabad a kerti földbe kiültetni.
Milliónyi fenyő az ünnepre
Szerbiában évente 2 millió fenyőt vágnak ki decemberben. Az 1991-es törvény szerint az örökzöldeket természetes helyükről, vagyis az erdőkből csak indokolt esetben szabad kivágni. Indokoltnak számít az erdőritkítás, a telefon- és villanykábelek lefektetésekor, ha a tervezett vonal helyén nő a fenyő, vagy a természeti csapás okozta károk után, ha nincs mód a fák gyógyítására, gondozására. A karácsonyfának alkalmas fenyőket egyébként hasonlóan termesztik, mint más haszonnövényt. Ezeket árulják az ünnepre. Évente körülbelül félmillió köztermesztésből származó vágott példány kerül a piacra, sajnos hasonló mennyiségű viszont olyan helyről származik, ahol nem engedélyezett a vágásuk. A szerbiai erdőgazdasági közvállalat egyébként évente ad ki engedélyt a fenyőfakivágásra, de ezt a lehetőséget kevesen használják ki. Az, hogy engedélyezett helyen vágták-e ki, azt a fával kapott bizonylat igazolja. Faiskola-tulajdonosok is igazolni tudják a termesztett facsemeték eredetét. Az erdőgazdaság közel 1 millió hektáron gazdálkodik, ennek 10 százaléka örökzöld.
Paradoxon helyzet, hogy a büntetés a lopott fenyőért kisebb, mint annak piaci értéke!
Vágásra engedélyezett
A törvény szerint 5–10 éves fenyő kivágását engedélyezik. Fajtától függően magassága fél méternél kezdődik, de átlagban 1 méter magas földlabdás példányokat árulnak. Ezüstfenyőt, lucfenyőt, duglászfenyőt, szerb lucfenyőt…
Belgrádba pl. évente 100 ezer földlabdás és 300 ezer vágott fenyőt szállítanak az ünnepre.
Érdekesség: a fenyveseiről is ismert Norvégia a karácsonyi és újévi ünnepekre nem saját erőiből vágja a fákat, hanem külföldről szerzi be a több milliónyi példányt.
Még mindig nagyobb az érdeklődés a vágott fenyő iránt, mert sokan nem tudnak mit kezdeni vele. Az ára sem mellékes, ugyanis a vágott feleannyiba kerül, mint a földlabdás. Az újvidéki Erőtelepítők Mozgalma, a Városi Kertészet és a városi környezetvédelmi titkárság közös akciójaként az idén is megszervezik a földlabdás fenyő telepítését népszerűsítő akciót. A földlabdás fenyő edényben tartásáról, valamint kerti kiültetéséről és későbbi ápolásáról adnak tanácsot.
Ha mégsincs mód a földlabdás fenyő megtartására az erkélyen vagy kertben nevelésére, akkor az ünnep után a fenyőket az újvidéki Városi Kertészet visszaváltja. Csak el kell vinni a kertészet faiskolájába. Ezeket a példányokat az ünnep után közterekre, parkokba és az utcai zöldövezetekbe telepítik.
Egyébként ültetésre alkalmas a fagymentes nap. Előtte azonban a földlabdás példányt legfeljebb 15 fokos hőmérsékleten kell tartani ahhoz, hogy a legkevésbé viselje meg a meleg levegő. Két hétnél tovább nem szabad szobában tartani.
Nálunk a hagyományos karácsonyfa a lucfenyő (Picea abies). Ez a legolcsóbb, de a legkevésbé tartós is. Gyorsan és hatalmasra nő. Sövénynek is alkalmas, mert sűrű koronát nevel. Viszont nem szereti a városi szennyezett levegőt.
Az ezüstfenyő (Picea pungens f. glauca), a lucnál drágább, de tartósabb. Különleges szürke tűivel jól tűri a városi szennyezést. Tűjei nagyon szúrósak, ezért a gyerekeket tartsuk távol tőle.
Ezekből adnak el a legtöbbet minden évben. Húsz-harminc évesen termetük 20–30 méter lesz.
A utóbbi években egyre népszerűbb a szerb lucfenyő (Picea omorika). Kertészeti szempontból is méltán vonja magára a figyelmet. A közönséges lucfenyőnél karcsúbb, formás termetű fenyőfa. Tűi laposak, végük tompa, színük felül sötétzöld, fonákján két ezüstös sínű csíkkal.
Szerbiában, a Tarán őshonos. A szakma Szerbiából eredő, őshonos fajtaként tartja számon. Vadon csak kisebb foltokban található meg a Drina völgyét övező meredek mészkőhegyeken. Josif Pančić botanikus és természetgyógyász talált rá a fajtára, és gondoskodott arról, hogy önálló fajként ismerjék el. Mára világviszonylatban is ismert és elismert szerbiai termék.
Jól bírja a szárazságot és a meszes talajt is.
A gubacstetű sem okoz komoly károkat rajta, és jól tűri a légszennyezést.
Vajdaságban is termeszthető. A Szabadka melletti Kelebián az Omorika faiskolában 25 évvel ezelőtt ültették el az első szerb lucfenyőket, amelyek mára már 20 méter magasak. A faiskola tulajdonosának az volt a szándéka, hogy bebizonyítsa: a szerb lucfenyő homokon is termeszthető.
Általában 0,5–1 méter magas példányokat árulnak, amelyeknek ára 500 dinárnál kezdődik.
A legkedveltebbek
A lucfenyők (Picea abies) és az ezüstfenyők (Picea pungens) a legismertebb és nálunk a leggyakrabban vásárolt fenyők. A piacokon is ezeket kínálják leginkább. A földlabdások ára 500 dinárnál kezdődik.
A feketefenyő (Pinus nigra) és az erdei fenyő (Pinus sylvestris) a legnépszerűbb a karácsonyfatípusok között. A fekete- és az erdei fenyő közös jellemzője, hogy törpe hajtásaikon tűik kettesével állnak.
A feketefenyő tűi hosszabbak, 10 centi felettiek, végük hirtelen kihegyesedő, szúrós, színük sötétzöld. Toboza is nagyobb, 5–8 centi hosszú. Növekedése kezdetben lassú. Végső magassága eléri a 20 métert is. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Tűrőképessége nagy, a városi szennyezett levegőt is jól viseli. Városi parkokban is gyakran ültetik.
Az erdei fenyő valamivel érzékenyebb a szennyezett levegőre, de alkalmazkodóképessége miatt szintén nagy területen terjedt el. Tűi szürkészöldek, tengelyük körül kissé csavarodottak, hosszuk 4–7 centi.
A legdrágábbak
Nemcsak nálunk, hanem világviszonylatban a legdrágább fenyők a jegenyefenyők (Abies sp.). Ennek oka, hogy kevés helyen fejlődik szépen, igényes és meglehetősen érzékeny. Az ide tartozó fajok többsége Észak-Amerikában és Délkelet-Ázsiában honos. A lucokra hasonlít, de előnyük, hogy többnyire lapos tűiket megszáradva sem hullajtják le.
Közülük is a kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana) bírja legjobban a mi viszonyainkat, meg a városi szennyezett levegőt.
Fényes sötétzöld tűlevelei a hajtás felső részén félkörben helyezkednek el. A levelek csúcsa kicsípett, fonákjukon két fehér légzőnyílássáv található. Nagyon szép szabályos koronát nevel, ezért is kedvelik. Kezdetben gyorsan nő.
Kis termetű örökzöldek
A törpe fajták évtizedekig is maradhatnak edényben, ugyanis sem a lombjuk, sem a gyökerük nem nő hatalmasra.
Nálunk még szokatlan, bár a kerti példányokat a borókákat, a tujákat és a ciprusokat egyre többen díszítik fel apró lámácskákkal. A már kifejlett növényeknél próbálkozzunk azokkal, amelyeknek hajtásai megtartják a terhet. Az idén telepítetteket kíméljük ezen az ünnepen. Egy-két év alatt viszont már megerősödik annyira, hogy károsodás nélkül díszíthető lesz.
Ezeken a sűrű lombú, apró levelű fajokon az egészen kisméretű, borsónyi, legfeljebb diónyi nagyságú díszek mutatnak jól.
Aki teraszra, erkélyre szeretné kiültetni a karácsonyfáját, annak inkább kistermetű ajánlott, mégpedig a törpefenyő vagy más nevén a cukorsüvegfenyő (Pinus mugo). A más fajták törpe változatai is alkalmasak erre.
Vásárlás
Ha utcai árusnál vásárolunk, alaposan vizsgáljuk meg a fenyőt. A legszembetűnőbb az alakja, legyen szabályos alakú, minden oldalról zöld, vagy a fajtára jellemző színárnyalatú, közben vizsgáljuk át a tűit is, nehogy legyenek közöttük tetvek. Nem gond, ha a fa belsejéből lepotyog néhány fenyőtű, de ha a külső ágakról is hullik, akkor már gond van.
A hangulati megvilágítást a földlabdás fenyőn a kertben ne hagyjuk sokáig bekapcsolva, ugyanis ha túl nagy a hőmérséklet-különbség a meleg izzók és a fenyő tűi között, akkorperzselődhetnek a hajtások, meg a tűik. A sérüléseket később nehezen lehet orvosolni, és olykor nem is heveri ki a növény. Érdemesebb inkább csak néhány gömbbel, szalaggal díszíteni a fenyőfát, és megvilágítani egy olyan fényforrással, amelynek nincs kapcsolata a fenyővel.
