Ez máshol is így van, csakhogy a szerbiai mezőgazdaság az állam megfelelően működő védőhálója és a termelők hatékony érdekvédelme nélkül teljesen ki lett szolgáltatva a piac kényének-kedvének. Így eshet meg az a fonák helyzet, hogy a tavalyelőtti silányan termő kukoricából valószínűleg nagyobb jövedelemre tehetett szert a gazda, mint amennyit az idei bőséges termés után várhat majd. A dolgok azonban összefüggnek. A drága takarmány miatt sokan megszabadultak a jószágaiktól, tovább rontva ezzel a szerbiai állattenyésztés amúgy is rossz helyzetét. Az ágazat válságát a számok is világosan kifejezik: a szerb állattenyésztés évi termelésének pénzben kifejezhető összértéke az idén a Szerb Gazdasági Kamara adatai szerint 1,7 milliárd dollár körül mozgott. Dániának ezzel szemben csak a húskivitelből évi 8 milliárd euró bevétele van. Ebből az összehasonlításból is jól látszik, hogy mennyire visszaestünk a nemzetközi piacon folyó versenyben. Nagyon könnyű elveszíteni a piacokat, visszahódítani már sokkal nehezebb, egy ki túlzással mondva csaknem a lehetetlennel határos feladat.
A szerbiai állattenyésztés jelenlegi produktuma az 1965-ös év szintjének felel meg. Még az 1990-es évekkel összehasonlítva is nagy a lemaradás, pedig azok korántsem mondhatók a mezőgazdaságra nézve boldog éveknek: ma közel 200 000 tonna hússal kevesebbet termel az ország, mint akkoriban. Ha így megy tovább, hamarosan húsbehozatalra szorulunk.
Nemcsak az év vége sarkall tehát a számadásra, hanem a mezőgazdaságban, azon belül pedig az állattenyésztésben uralkodó áldatlan helyzet is. Régente számadónak nevezték azt a személyt, aki a legelőre hajtott állatokért anyagilag is felelős volt. Jelképesen az ország állattenyésztésének a számadója, az, aki leginkább felelős ennek az ágazatnak a jobb sorsáért ügyködni, a mezőgazdasági miniszter volna. A jelenlegi tárcavezető szakmai illetékességével semmi kifogásunk nem lehet, az már más kérdés, hogy mekkora politikai érdekérvényesítő befolyással rendelkezik, egyszerűbben mondva, mennyi pénzt képes kiverekedni a költségvetésből a mezőgazdaság számára. Úgy tűnik az újdonsült miniszter az első próbatételt nem vette a legsikeresebben: a már 2008-ban is szerénynek mondható mezőgazdasági büdzsé 2009-ben tovább fog csökkenni. De hát nemcsak a pénzen múlik a siker, az állattenyésztést kihúzni a válságból egy hosszú távú, életképes stratégiával lehetne. Ennek a jeleit egyelőre nem igazán látni. A területi alapú támogatásoknak a kistermelőktől való megvonása sem tűnik biztató előjelnek. Az országban jelenleg még 700 000 gazdaság foglalkozik valamilyen szinten állattenyésztéssel, többségük kétségtelenül nem nagygazda.
Dánia jelenleg Szerbiával egybevetve mezőgazdasági nagyhatalomnak számít, a ma is dinamikus ágazatot mégsem a részfoglalkozású mezőgazdasági termelők kárára próbálják fejleszteni. Az egyre hatékonyabban termelő dán mezőgazdaságban folyamatosan csökken a farmergazdaságok arányszáma, ami nyilvánvalóan a koncentráció jele. Ez a folyamat mégsem a részfoglalkozású termelők visszaszorításával jár, azok száma ugyanis folyamatosan növekszik.
Úgy látszik, a fejlesztés így is megvalósítható.
