Kedves Olvasó!
Bort, búzát, békességet! Boldog új esztendőt!
Vörösmarty Mihály Újesztendei szép kívánság című költeményéből idézve szertenék kedveskedni önöknek.
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kívánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szivetek, mint a gyertya
Oly vidámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
S az erő nem hal el.
Jó lenne, ha az idő is megállna néha, mert az ész már áll és mélán figyeli ezeket a decemberi rohanásokat. Még nem tudjuk, a képviselők akarnak-e költségvetést, a munkásoknak nincs kollektív szerződésük, a tartománynak még mindig nincs statútuma, az egyszerű parasztembernek pedig jövedelme. Lassan Riska tehén is elapasztja a tejet, aztán nem biztos, hogy megmarad. A tejnek szégyenletesen alacsony az ára, vagy idehaza az árarányokkal vannak gondok. A tejgyárak monopóliumot élveznek, nekik most mindent szabad. Nem arrafelé haladt a privatizáció, hogy a termelők vásárolhatták volna meg a feldolgozóipart, mert ebben az esetben ők diktálnák a feltételeket, de saját maguknak. Az állam nem reagálhatna különböző intervenciós behozatalokkal, hogy a hazai árakat letörje. Nem engedték, hogy a saját termésünket kivigyük. Így a kukoricafeleslegek megmaradtak, az árak lecsökkentek, nem is tudom, ki más viselné ezeknek az állami beavatkozásoknak a következményét, bizonyára a falu. Nem tud annyi árut eladni, hogy a termelést újrakezdje. Az idénre a szubvenciók s más járandóság megnyirbálását helyezték kilátásba. Mintha minden arrafelé tartana, hogy tönkremenjenek a falusi gazdaságok. A bejegyzett paraszt sem lesz biztonságban, és hogy ezek után a gazdasági válság mit hoz az év elejére, senki sem tudja még. Sokan mondják, tegyük félre ezeket a dolgokat legalább az ünnepi idejére, de akarva-akaratlanul jelen vannak, mint a tény, hogy öregebbek lettünk. Ezért szilveszter éjszakáján elhatároztam, nemcsak egy korty fiatalítót iszom, hanem amennyit megkívánok. Mi az a fiatalító? Az édesapám szerint a bor fogyasztása karbantartja az egészséget és fiatalít.
Mi ezúttal nem társaságban vártuk az új évet. Nem ünnepeltünk túlságosan, nehogy ez az év még roszabb legyen. Talán kicsit babonaságból. Megbeszéltük a férjemmel, hogy úgy teszünk, mint azokban a régi szép időkben, amikor a hó úgy befújta az utakat, hogy a házból ki sem lehetett menni. Csak melegedni lehetett a kemence mellett, az idő is megállt. Rohanó hétköznapjaink közepette talán a pihenés hiányzik a legjobban. Majd elképzeljük a nagy fehér havas tájat, ahogyan néhány napra eltakarja a világ szutykos, piszkos dolgait. Nem követjük az idő múlását. Megsütöttük a réteseket, megfőztük a kocsonyát és a töltött káposztát, ahogy a nagymama szokta. Ezzel be is fejezném csevegésemet. Kívánok mindenkinek boldog és szerencsés új esztendőt.
