Mivel az alapművelésre alkalmas optimális időszak elmúlt, kénytelenek vagyunk kivárni a megfelelő időjárási feltételeket ahhoz, hogy még tavasz előtt felszánthassunk. Térségünkben (a középkötött talajokon) a tavaszi szántás óriási nedvességveszteséget okoz, továbbá lehetetlenné teszi a talaj beéredését az optimális magágykészítéshez, tehát többnyire hozamcsökkenést eredményez.
Az alábbiakban a kései (téli) szántás lehetőségeiről, a szántás sebességéről, energiaigényéről, gyakoriságáról, valamint a szántási módokról lesz szó.
Az őszi alapművelés késését befolyásolhatja a helytelen vetésváltás is, ugyanis gyakori eset, hogy a későn lekerülő elővetemények (kukorica, cukorrépa, hosszú tenyészidejű szójafajták) után őszi kalászost szándékoznak vetni. Itt külön problémát okoz (pl. kukorica esetében) a tarló- és szármaradványok aprítása vagy eltávolítása a parcelláról, ami tovább késlelteti az alapművelést. Nem szabad viszont azt sem elfeledni, hogy a túl kései szántás a tavaszi kultúrnövények jelentős hányadának (különösen a korai vetésű, apró magvú fajoknak) sem felel meg (csökken a talaj vízbefogadó és víztároló kapacitása, a nem elmunkált szántási felületre esetleg már fagy sem következik, ami porhanyóssá, tavaszi magágykészítésre alkalmassá tenné a talajt, továbbá nincs elegendő idő a talaj vetésig történő ülepedésére, beéredésére sem).
Tudnunk kell azt is, hogy a kifejezetten homokos talajokon az őszi alapművelésnek semmilyen előnye sincs a tavaszival szemben. A defláció (szélerózió) elkerülése érdekében tavaszi vetésű növények alá tavasszal végezzük az alapművelést is.
A kötöttebb talajtípusokon okvetlen szántsunk ősszel (legkésőbb télen), mert a tavaszi szántás 20-30%-os terméskiesést is okozhat. Jegyezzük meg: az alapművelést legjobb ősz elején elvégezni, de még mindig jobb télen, mint tavasszal. Télen is szánthatunk tehát, amennyiben nincs jelentősebb hótakaró – akár enyhén fagyott talajon is –, különösen akkor, ha a talaj aprított tarló- és szármaradványokkal fedett.
Mit tegyünk, ha a talaj 10-15 cm mélyen át van fagyva? A művelés lehetősége akkor is fennáll, de ez már a talaj víztartalmától is függ. Magas víztartalom esetén óriási energiaigényű az alapművelés és a gépek is rongálódnak. Nagy a talajellenállás, a szántóvas nehezen hatol a talajba, a traktor kerekei megcsúsznak („elkapar” az erőgép). Ilyenkor meg kell várni, hogy a fagyott réteg vastagsága csökkenjen, amikor már jól karbantartott, súllyal fokozottan leterhelt nehéz traktorral rá lehet menni a parcellára. Kevesebb eketesttel és kisebb munkaszélességgel (fogatással) végezzük az alapművelést, ily módon könnyebben legyőzhető a talajellenállás – némileg csökkenthető az üzemanyag-fogyasztás és a gépmeghibásodás.
Ebben az esetben (is) célszerű a csoroszlya használata, ami a barázdaoldal függőleges bevágásával könnyíti a művelést és csökkenti a barázdaszeletek beomlását (amelyek ilyenkor inkább rögök). Külön hangsúlyozni kell, hogy a szántóvasak legyenek kiélezve, valamint – a szokásoshoz viszonyítva – sekélyebben szántsunk.
A szántás sebessége (itt már optimális talajviszonyokkal számolunk) 6-8
km/óra. A jobb fordítás és porhanyítás érdekében a haladási sebességet akár 10–14 km/órára is növelhetjük, de ez csak nagy vonóhorog-teljesítményű erőgépekkel, kitűnő karbantartás és ideális talajállapot esetén valósítható meg. A nagyobb haladási sebesség különösen akkor indokolt, ha ekére szerelt talajhajtású elmunkáló eszközöket használunk (talajforgatással egy menetben végzett szántáselmunkálás), mert ezek 8–12 km/ó haladási sebességnél fejtik ki kellő hatásukat.
A következő számban a szántással kapcsolatos további ismeretekről olvashatnak.
