Milyen hatással lesz a szerbiai földművelésre és állattenyésztésre, ha eltörlik az Európai Unióból importált mezőgazdasági termékekre a vámokat? Az évtizedeken át kiszipolyozott és leszegényített szerbiai gazdatársadalom a szabad piacon milyen esélyekkel veheti föl a versenyt a világ államilag legbőségesebben finanszírozott, agyontámogatott mezőgazdasági rendszerének a földműveseivel? A szorgalom, a rátermettség és a vajdasági zsíros föld képesek lesznek-e pótolni a konkurens fél nagyobb támogatottságból adódó óriási versenyelőnyét? E kérdések joggal merülnek föl a kormány még októberben meghozott döntésére gondolva, miszerint – mintegy „újévi ajándékként” – január elsejétől fokozatosan, ötéves időtartam alatt eltörlik az EU-ból érkező behozatali termékekre kirótt vámokat.
Az esélyekre nézve olyan ez, mintha Dávid nézne szembe Góliáttal, csakhogy ezt most nem a Szentírásban olvassuk, hanem velünk történik. A valóságban pedig – félretéve az ostoba amerikai filmmeséket is – a gyengék és fegyvertelenek rendszerint alulmaradnak az állig fölfegyverzett izomkolosszusokkal szemben. A Bibliába éppen annak illusztrálása került be Dávid és Góliát története, hogy a párharcban a gyenge és esélytelen kizárólag isteni segítséggel győzedelmeskedhet. Egyébként vesztésre van ítélve. Biztosra vehető, hogy a szerbiai gazdák is szívesebben vennék, ha a hatalomtartók, a kormány és annak a felelős tárcája, a mezőgazdasági minisztérium igyekezne gondoskodni a szabad piacon való esélyegyenlőségükről. Ne az égiek segítségében kelljen reménykedniük! A kormánytagok azonban, a mezőgazdasági miniszterrel együtt, az ellenérveket lesöpörve az asztalról megingathatatlannak tűnnek elhatározásuk véghezvitelében. Nem puszta politikusi érzéketlenségéről van szó. A helyzet ettől sokkal bonyolultabb.
A Szerbiához hasonló kis országok sok tekintetben kényszerpályán mozognak, amelyről letérniük, akárcsak autóbaleset esetén, a katasztrófával volna egyenértékű. Az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdése egy ilyen kényszerpálya. Annyiszor hallottuk már, hogy üres szólamként hangzik, mégis igaz: Szerbia számára nincs más alternatíva. Egy olyan gazdag, a nyugat-európai államokkal számtalan módon összekapcsolódó ország, mint Norvégia, megengedhette magának, hogy a halászatára nézve kedvezőtlen szabályok miatt elhalassza a belépését az EU-ba, de Szerbia nem ebbe a kategóriába tartozik. Az Unióban pedig a szabad piac tiszteletben tartása alapkövetelmény, s ezzel, gondolhatnánk, a történet le is van zárva: Szerbia vagy alkalmazkodik, vagy kívül reked. Az utóbbi történelmi zsákutca volna az ország számára.
Az EU a mezőgazdasági támogatások mértékét nézve különben is igazi édenkertnek tűnik. Pontosan erre hivatkozik Saša Dragin mezőgazdasági miniszter. Érvei szerint az európai gazdasági társulás költségvetésének 40 százalékát a mezőgazdaság támogatására fordítja, ez jelenleg évi 46 milliárd eurót tesz ki. Az újonnan csatlakozó országok hatalmas összegekben részesülnek, Románia és Bulgária például 2008–2013 között 12 milliárd euróra számíthat. Leegyszerűsítve: belül lenni a bukszára nézve nagyon jó, kívül rekedni pedig fölöttébb rossz lehet. Már az előkapuba való belépés előnyei is megszédíthetik egy pillanatra az embert. Saša Dragin szerint, ha az ország elnyerné a tagjelölti státust, akkor az IPARD előcsatlakozási támogatásból évi 50-60 millió euró jutna Szerbiának. Az átmeneti kereskedelmi egyezmény egyoldalú alkalmazásától a kormány azt reméli, hogy ígéretének eleget téve az EU még az idén tagjelöltjei közé fogadja az országot. A mérlegen tehát egy kecsegtető ígéret áll szemben a konkrét, versenytársat előnybe hozó intézkedéssel. Egy pókerjátékos számára ez egy bevállalható kockázat, a mezőgazdaság sorsát viszont nem bízhatjuk egy kártyapartira!
Saša Dragin azon érve, hogy az EU-ba való belépés haszna jóval nagyobb, mint a vámok eltörléséből származó kár, egy pókerjátékos vagy egy kockáztató üzletember érveként hangzik. Már-már költői magasságokba emelkedik az a megjegyzése, hogy az első év a vámok eltörlése terén a mézeshetek éve lesz! Mi ez: megnyugtatás vagy cinikus figyelmeztetés?
Világos, hogy a miniszter megnyugtatásnak szánta a kétértelműen hangzó kijelentést, de az érveit hallva ez nehezen megy. A miniszter szerint az idén mintegy 1000, „stratégiailag kevésbé fontos” mezőgazdasági termék vámját fogják eltörölni, arányában nézve ez mintegy 40 százalékos csökkentés lesz. Egyéb források szerint az állami költségvetésbe ennek következtében az idén kb. 150 millió euróval kevesebb folyik be. A számítás a behozatali mezőgazdasági termékekből származó vámbevétel-csökkenést 20 millió euróra becsüli. A „stratégiailag kevésbé fontos” termékek között szerepel egyebek mellett a szemes termékek többsége, a szója, a szójadara, a sajtok, a hal, halliszt, a tenyészállatok. A becsült kiesés sem tűnik kevésnek. A mezőgazdasági minisztérium honlapján olvasható adatok szerint a múlt év első tíz hónapjában 1,2 milliárd dollárt tett ki a szerbiai mezőgazdasági termékek összbehozatala. (Arra nézve nincs kimutatás, hogy mekkora hányad származott az EU országaiból.) Ebből láthatjuk, hogy a kb. 28 millió dolláros vámkiesés a 3-tól 20 százalékos vámmal terhelt termékekből nem kis termékmennyiségre utal.
Mielőtt azonban átkozni kezdenénk az EU haszonlesését, érdemes letisztázni egy-két dolgot. A politikai közbeszéd az átmeneti kereskedelmi egyezmény egyoldalú bevezetését emlegeti, holott valójában az EU még 2000-ben, az októberi fordulat örömmámorában eltörölte a szerbiai termékekre kirótt vámokat. Mindössze 3 százalék a vámköteles termékek aránya. Ez az uniós határozat 10 évre, vagyis 2010-ig érvényes. Hogy ne kerüljön sor a kereskedelmi kedvezmény megsemmisítésére, ahhoz valamit Szerbiának is nyújtania kellett, például parlamenti döntést hozni az átmeneti kereskedelmi egyezmény életbe léptetéséről.
Azzal is tisztában kell lennünk, hogy az EU nem egy jótéteményi intézmény, hanem szigorú szabályokkal működő gazdasági érdekszövetség, amely az országok érdekérvényesítő képessége, a kicsik és a nagyok rangsora szerint egyenlőkre és egyenlőbbekre oszlik. A szabadkereskedelem megkövetelése a belépni szándékozóktól tiszta gazdasági érdek, melyben – ismét említhetnénk a Dávid és Góliát példát – a nagyok járnak a legjobban. A vezető európai gazdasági hatalmak már rég fölfedezték azt a módszert, amely sokkal hatékonyabban védelmezi gazdaságukat a vámoknál: ezek a fejletlenebb országokból származó vállalkozások számára csak óriási nehézségekkel teljesíthető szigorú európai szabványok. A vámok eltörlése óta már 8 év telt el, a szerbiai ipar mégsem volt képes kihasználni az előnyét a gazdasági gátként tornyosuló szabványok miatt. Nyilván ez kevésbé érinti a mezőgazdaság nyersanyagokat, de a szerbiai mezőgazdaság számára is az jelentené a fölemelkedés esélyét, ha kész vagy félkész termékekkel léphetne ki a hatalmas európai piacra.
Sáfrány Attila
A politikai közbeszéd az átmeneti kereskedelmi egyezmény egyoldalú bevezetését emlegeti, holott valójában az EU még 2000-ben, az októberi fordulat örömmámorában eltörölte a szerbiai termékekre kirótt vámokat.
Az EU nem egy jótéteményi intézmény, hanem szigorú szabályokkal működő gazdasági érdekszövetség, amely a kicsik és a nagyok rangsora szerint egyenlőkre és egyenlőbbekre oszlik. A szabadkereskedelem megkövetelése a belépni szándékozóktól tiszta gazdasági érdek, melyben a nagyok járnak a legjobban. A vezető európai gazdasági hatalmak már rég fölfedezték azt a módszert, amely sokkal hatékonyabban védelmezi gazdaságukat a vámoknál: ezek a fejletlenebb országokból származó vállalkozások számára csak óriási nehézségekkel teljesíthető szigorú európai szabványok.
A vámok egyelőre maradnak!
Mirko Cvetković kormányfő azzal a váratlan hírrel állt elő, hogy egyelőre elhalasztják az átmeneti kereskedelmi egyezmény egyoldalú életbe léptetését. Az ok a kormányfő nyilatkozata szerint pusztán jogi természetű: alkalmazásának az előfeltétele a vámtarifákról szóló törvény módosítása. Az utolsó pillanatban elfogadott 2009-es költségvetéshez kapcsolódóan kívántak dönteni a szóban forgó törvényről, de idő szűkében ezt nem sikerült véghezvinni. Cvetković szerint január elején ismét a parlament elé kerül a törvény, s ezzel elhárul a jogi akadály az átmeneti kereskedelmi egyezmény egyoldalú bevezetése elől.
