A szerbiai állattenyésztés áldatlan helyzete jól ismert. A mezőgazdasági ágazat jelenlegi produktuma az 1965-ös év szintjének felel meg. Még az 1990-es évekkel összehasonlítva is nagy a lemaradás, pedig azok korántsem mondhatók a mezőgazdaságra nézve boldog éveknek: ma közel 200 000 tonna hússal kevesebbet termel az ország, mint akkoriban.
Az állattenyésztésben is léteznek azonban azok az ismeretlen csatornák, melyekről nincs tudomása az állami statisztikának, ezeknek az utaknak az egyike a Drinán keresztül vezet. Nyilvános titok, hogy a szerbiai marhaállomány egy részét illegálisan Boszniába, Kosovóba és Montenegróba szállítják. Pontosan nem tudni, hogy hány Szerbiában fölnevelt marha kerül törvényellenes módon a szomszédos országokba. A becslések szerint Boszniába évente 1000 vágómarha jut át ezen a módon. A Drinán túl egy átlagos vágómarháért 1000 konvertibilis boszniai márkát fizetnek, ugyanezért az állatért Szerbiában csak 800 járna. A könnyen megszerezhető 20 százalékos „haszonkulcs” a magyarázata a már évek óta folyó illegális üzletág virágzásának. Az Európai Unióba tartozó szomszédainkkal, Magyarországgal, Bulgáriával és Romániával, ahol szervezettebben ellenőrzik a piacot, nem működik az állatcsempészet. Itt más jelenti a problémát. Habár a vágómarhakivitel 2000 óta engedélyezett az EU országaiba, a szerbiai állattenyésztés nem volt képes kihasználni a lehetőségeket. 8700 tonna marhahús kivitelére van engedélye az országnak, amit azonban Szerbia nem képes teljesíteni. Még rosszabb, hogy – állattenyésztésünk áldatlan helyzetének világos jeleként – a marhahús EU felé irányuló kivitelének aránya nem növekvőben, hanem csökkenőben van.
