A kicsik a nagyokba kapaszkodva élhetik túl
Antal Gábor szerint Európában senkinek nincsenek olyan kiváló föltételei a földművelésre, mint nekünk itt Vajdaságban, s ezt az előnyt meg kell becsülni. Úgy látszik azonban, hogy önmagában a zsíros, jól termő föld nem elegendő biztosíték a fennmaradásra. Ezzel kapcsolatban Antal Gábor a magyarországi példára hivatkozik. Szavai szerint a rendszerváltás küszöbén a kárpótlással rengeteg törpegazdaság alakult ki, s a döntéshelyzetben lévő politikusok egy része eleinte abban reménykedett, hogy ezeken a kisgazdaságokon fog alapulni a magyarországi mezőgazdaság jövője. Később tanulva az eredménytelenségből, hozzákezdtek a középméretű gazdaságok létrehozásához. Antal Gábor szerint a mezőgazdasági rendszerben mindhárom gazdasági formának megvan a létjogosultsága, a törpegazdaságok jelentősége a kistelepülések életben tartásában van, a középméretű, családi gazdaságok lehetőséget nyújtanak a család eltartására, de csak akkor, ha szövetkeznek a nagygazdaságokkal. Egy törpegazdaságnak korlátozottak a lehetőségei, megpróbálhat például kombájnt beszerezni magának, de a szakemberek jól tudják, hogy annak a fenntartása csak akkor kifizetődő, ha legalább évi 1000 hektárt aratnak le vele. Ezeket a számokat pedig a kölcsönöket folyósító bankokban is jól ismerik, pontos nyilvántartásuk van arról, hogy a parcella nagysága és az azon folyó termelés mekkora jövedelmi lehetőségeket szavatolhat. A Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója véleménye szerint ma Magyarországon csak azok a gazdák érezhetik biztonságban magukat, akik szövetkeztek a nagygazdaságokkal. Antal Gábor azonban nem valamiféle laza, tényleges garanciákat nem nyújtó szövetkezeti formára gondol. A szerződésekben pontosan le kell fektetni az együttműködés föltételeit és az üzleti víziót. E szerződési biztosítékok hiánya miatt már sokan megsütötték a szájukat. A nagyokkal való szövetkezés védelmet nyújt a termelőnek. Ma már olyan világban élünk, ahol kis mennyiségű termékkel nem is léphetünk ki a piacra, de a 10 000 vagy 50 000 tonna búza már a piaci résztvevők érdeklődésére számíthat. Ekkora mennyiség biztosításához szervezettségre van szükség, valakinek koordinálnia kell a termény begyűjtését és eladását. Erre valók az integráló, egységesítő szervezeti formák.
Antal Gábor saját cége, a Hód-Mezőgazda Zrt. példáján igyekezett alátámasztani az egységesülés, az integráció hasznosságát. 6500 hektáron gazdálkodnak, ebből 3500 hektár állami, 3200 hektár pedig magántulajdonban van. Mindkettőért bérleti díjat fizetnek, ami hektáronként átlagosan 120 eurót tesz ki. Természetesen az együttműködésnek egyéb formái is léteznek, mintegy 800 gazdával állnak gazdasági kapcsolatban, akik a terményeiket a Zrt. malmán keresztül értékesítik. A szakmai tanácsok, amit a termelők az őket integráló nagygazdaságok szakértőitől kaphatnak, szintén rendkívül hasznosak. Tavaly például még időben értesítették a termelőiket, hogy mikor érdemes eladniuk a napraforgót, s akik hajlottak a tanácsra, azok márciusban 400 eurót kaptak a terményükért. Pórul jártak, akik nem hallgattak rájuk, az ár ugyanis most 200 euró körül mozog. A Hód-Mezőgazda Zrt. az egyik legnagyobb magyarországi tejfeldolgozó. Antal Gábor elmondása szerint gazdasági okokból nem kifizetődő számukra 40-50 kilométeres távolságban kisebb tejmennyiséget felvásárolniuk, ám a Zrt. régi tagjainak nem kell aggódniuk emiatt, velük kivételt tesznek. Akár még a jövedelmük egy részéről is lemondva, amikor például megvásárolták a csődbe jutott székesfehérvári Parmalat tejgyárat, ők maguk fizették be a vételár egészét, amit csak utólag vontak le a tagoktól. A másik beszédes példa, hogy amikor a bank mintegy négy hónappal késett a tejtermelők kifizetésével, az egyesületük tagjait, megmentve őket ezzel a csődbe jutástól, a jövedelmük egy részéről lemondva, ők maguk kártalanították.
Az EU és az egyenlőtlen esélyek politikája
Az integráció arra is megoldás lehet, hogy a kivételes minőségű vajdasági föld ne kerüljön a jövőben a gazdag külföldiek kezébe, mint ahogyan az Dunántúlon, a magyar–osztrák határ közelében történt. Antal Gábor szavai szerint az Európai Unióba való belépés föltétele, hogy a külföldiek is földtulajdonhoz juthassanak Szerbiában. Önmagában véve ez nem probléma, de ha tágabb perspektívában szemléljük, akkor ez az ottani kistelepüléseken élők helyzetét nehezíti meg, akiknek munkahelyek hiányában szinte egyetlen lehetőségük marad: hogy „a külföldi földtulajdonos béresévé szegődjenek el”. A külföldiek földvásárlását tiltó moratórium azonban hamarosan Magyarországon is lejár.
Antal Gábor szerint az EU is az integrációt támogatja. A unióhoz csatlakozva a magyarországi földstruktúrát is a határozott koncentráció, a nagygazdaságok létrejötte jellemzi. Németországban – tudván, hogy a kisgazdaságok nem életképesek – idejekorán gondoskodtak erről: itt 300 hektárnál kisebb területet nem lehetett kiszakítani az állami tulajdonban lévő földekből. A német törvények szerint, ha egy gazda fölhagy a termeléssel, a földjét csakis a szomszédja vásárolhatja meg. A földek egy része Magyarországon is állami tulajdonban maradt, amit a különféle kormányok a nagyvállatoknak adtak bérbe, mert azok a legmegbízhatóbbak a fizetés terén.
Antal Gábor szavai szerint az EU-n belüli érdekellentétek arra sarkallják a döntéshozókat, hogy egy versenyképes mezőgazdaságot alakítsanak ki. Ez a támogatások mérséklésével fog járni. A szubvenciók folyamatosan csökkennek, a tervek szerint 2013-ban fog kiegyenlítődni az újonnan csatlakozott országok és a régi tagok termelőinek a támogatási szintje. Egyes országok termelőinek, például a franciáknak ez egy rossz hír, mert a nagy támogatások nélkül elveszíthetik a versenyképességüket. Ez az oka, hogy megszakadtak az EU mezőgazdasági politikájának átalakításáról szóló tárgyalások. A jelenlegi állapot fenntartásában érdekeltek tisztában vannak, hogy milyen következményekkel járna mezőgazdaságukra a szabadverseny alkalmzása.
