Az aktuális kormányok már 4 éve készítik elő az Európai Unió igényeihez illeszkedő változást, de amint ebből a megdöbbentő adatból is látni, az érintettek tájékoztatására nem sok figyelmet szentelhettek, vagy ha igen, akkor azt fölöttébb eredménytelenül tették.
Miért kellene elítélni tájékozatlansága miatt a szerbiai vállalkozót, hentest, burekost, akiknek eddig a kisebb baja is nagyobb volt az úgynevezett Hasap-nál: a 90-es években a maffiaszabályokkal működő háborús gazdaság keretében kellett föltalálniuk magukat, s a 2000-ben bekövetkezett félfordulat után sem igazán tudhatták, merre tart az ország: Kelet vagy Nyugat, Oroszország vagy az Európai Unió felé? Emlékeztetőül: a tavalyi választások tétje is ez volt, legalábbis ezt hangoztatták a politikusok lépten-nyomon. Most pedig mintha egyszerre csak minden út egyirányúvá vált volna, gyors léptekben elindultunk Nyugat felé, ahova, kiderült, csak a HACCP-vel a tarsolyunkban mehetünk.
De hát mit is takar ez a magyarban eddig külön szakterminust nem kapott kifejezés? A betűszó az angol Hazard Analysis Critical Control Point rövidítése, vagyis Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok. Egy világszerte elfogadott élelmiszereket ellenőrző módszerről van szó, amely az előállítás kezdeti folyamatától egészen a végső szakaszig, úgymond a fogyasztó asztaláig igyekszik szavatolni az élelmiszer-biztonságot. Fogyasztóként ez ellen aligha lehet kifogásunk, de azért világítsuk meg a másik oldaláról is a kérdést: emiatt a törvényi rendelet miatt lehet, hogy holnap már nem vásárolhatunk a kedvenc pékségünkben, mészárszékünkben stb., mert azok a tanúsítvány beszerzése nélkül hamarosan lakatot tehetnek az üzleteikre.
Ezeket az ijesztő híreket olvashattuk, hallhattuk a napokban a szerbiai médiában, bár ez így nem teljesen igaz. Áttételesen mégis annak mondható, azzal a kitétellel, hogy nem holnap, hanem valószínűleg néhány év múlva fog bekövetkezni. Miért? Január elsejétől még csak a láncolatot képező nagyobb pékségeket és a nagy üzletközpontokba szállító vállalkozásokat kötelezi a törvényes rendelkezés, melynek 158-as cikkelye szerint 100 000-től 1 000 000 dináros büntetés róható ki arra az élelmiszerekkel foglalkozó gazdasági vállalkozásra vagy jogi személyre, aki nem rendelkezik HACCP tanúsítvánnyal. A kisebb pékségeknek, mészárszékeknek, piaci árusoknak látszólag még van idejük: ők a 2011. január 1-i határidővel még két év türelmi időt kaptak. Nekik is iparkodniuk kell azonban, a rendszer bevezetése és elfogadtatása ugyanis 8-tól 18 hónapig tarthat. De nem az utált bürokratikus huzavona a legnagyobb gond, a vállalkozóknak a pénztárcájukba is sürgősen bele kell nézniük, mert borsos árat fog követelni tőlük ez az EU – avagy a csőd – felé vezető élelmiszer-biztonsági követelmény.
A papirológiával járó költségek már önmagukban 400–500 000 dinárt tesznek ki. S akkor még nem is szóltunk az esetlegesen ettől sokkal nagyobb költségekkel járó infrastrukturális és egyéb beruházásokról, amit megkövetel a szigorú élelmiszer-biztonsági rendszer bevezetése. A tanúsítvány megszerzésének az ára nincs kapcsolatban az adott cég nagyságával, hanem a termékkínálat és az előállítási technológia függvénye. Nem kell jósnak lenni a megállapításhoz, hogy ez sok vállalkozás végét jelentheti. A szerb sajtóban épp a magyarországi példával hozakodtak elő, ahol a rendszer kötelezővé tételekor a 6000 pékség egyharmada lakatot tett az ajtajára.
A becslések szerint a mintegy 20 000 vállalkozásból, amelyet érint a rendelet, mindössze egynegyede rendelkezik HACCP tanúsítvánnyal. Az ebből következő megállapítás sem kíván gazdasági szakértelmet: új piacokat nyerve ezek a jólmenő – külföldi vagy szerb tulajdonban lévő vállalakozások – lesznek a legnagyobb nyertesei a történetnek. És természetesen a külföldi cégek, melyek már rég túl vannak a HACCP bevezetésének a gyötrelmein.
