Az én férjem semmi pénzért nem akarta bevezetni a háztartási gázt. Annak idején azt mondta, hogy majd meglátod, csak most alacsonyak az árak, mert most történik a beetetés. Ha majd a háztartások java része függőségi viszonyba kerül, akkor kezdődik a zsarolás. Ezért nálunk gáz nem lesz. Azt is mondta, hogy nem esett a feje tetejére, hogy a bankoktól igényeljen kölcsönt a gáz bevezetésére, majd duplán fizesse azt vissza. Nem bekövetkezett! Az élet félelmetesen igazolta meglátását. Most is, az ünnepi pihenő közepette favágással edzi a testét, ami afféle falusi rekreációnak nagyon is bevált. Oly örömmel viszi ki a reggeli hamut a kályhából, hogy néha azt hiszem, vőlegény van a háznál. Azt mormolja közben:
– Látod Katám, megmondtam én, hogy ez a gázügy nem lesz jó.
– Megmondtad bizony, de emlékszel azokra az időkre, amikor ifjú gépészhallgató voltál, úgy huszonegy-két évvel ezelőtt, mi volt az álmod. Hát a brikettelő gép elkészítése. Megvannak-e még azok a tervrajzok? Emlékszel azokra a hosszú estékre, melyeket tervkészítésre szántál, azután jött a gázos őrület, valószínű ez szoríthatta háttérbe a manapság is fantasztikusnak tűnő ötletet.
– Honnan jutott most ez az eszedbe? Gondolod, hogy jó lenne újra elővenni?
– Már hogyne lenne jó. Szerintem a mezőgazdaságban nagyon fontos lesz az elkövetkező időszakban a melléktermékek energetikai újrahasznosítása. Van jövője a biobrikett-gyártásnak.
Odalépett egy rég elfelejtett szekrényrész fiókjához, kinyitotta, és lám, nem is volt olyan nehéz előkeresni, kivett egy dossziét. Néhány rajz volt benne és egy brosúra, azt írta rajta 1987.
A gyermekeink is hazaértek. Béla fiunk az apjához simult, és hozzákezdtek a családi terv kidolgozásához. Már az anyagszükségletet, a különböző prések tervrajzait kezdték nézegetni az automatikával, amikor Jánoska hirtelen felpattant és felkiáltott.
– Ezt a munkát a bátyámnak találták ki, mert azt mondta, hogy manapság a mezőgazdaságban nincs kereset, profilváltást kell végrehajtani. A napokban beszélgettetek arról, ugye apu, hogy szolgáltatással kell a munkakört bővíteni, mert ha ez így halad tovább, felkopik az állunk.
– Kicsi, megéred a pénzed – fordult hozzá elégedetten Béla. Ha ezt sikerül tető alá hoznunk apával, kapsz tőlem valami szépet. Jó?
A kicsi bólogatott, de mivel megéhezett, fontosabbnak tartotta az asztal körüli történéseket, mint a tervezgetést.
– Mit fogunk vacsorázni? – kérdezte.
– Ma finom, könnyű vacsorával kedveskedem nektek. Mi bizonyára meg leszünk elégedve, az meg majd kiderül, hogy apa és a nagyfiú mit szólnak hozzá.
Az ünnepi étkek után jót tesz egy krumlis pite joghurttal. A pitéhez sós, sütőporos, omlós tésztát készítek, a főtt krumlit ízesítem és a két kinyújtott lap közé töltöm. A tetejét átkenem tojásos tejfellel, és megszórom szezámmaggal. Vacsorára nagyon finom.
