A szalámi Németországban született, nem pedig Olaszországban egy német húsüzem szerint, amely azt állítja, hogy ő fedezte fel az olasz konyha nevezetességévé és a bolognai régió büszkeségévé vált vörös kolbászfajta eredetét. A téma annyira fontos a németek számára, hogy a Die Welt című napilap első oldalon foglalkozott vele.
Hiába szalámi (olaszosan salami, amely a salare – sózni – jelentésű szóból eredő salame többes száma) a neve, a speciális kolbászfajta az északkelet-németországi Mecklenburg államból származik az egyik legrégebbi falu, Thandorf mészárszékének közleménye szerint.
Állítólag a Baltikumból érkezett germán nép, a lombardok a szalámi feltalálói, akik a „gyártási technológiát” a mostani Magyarország területén átvonulva vitték Itáliába, amikor a 6. században dél felé vándoroltak és 568-tól kezdve elfoglalták Észak-Itáliát.
A szalámit valamikor úgy készítették, hogy a bőrbe burkolt, sózott sertéshúsdarabokat levegőn kiszárítottak. Napjainkra a gyártási technológia országonként változik: van, ahol több-kevesebb fokhagymával, fűszerekkel ízesítik, van, ahol borsozzák vagy paprikázzák, néhol főzik, illetve füstölik, mielőtt megszárítanák. Egyes szalámifajták ma már nem sertés-, hanem marhahúsból készülnek.
