Gortva Imre: – Nem hagyjuk szó nélkül, hogy a több mint 450 000 bejegyzett gazdaságnak alig egyharmada számíthat az idén területalapú támogatásra. Senki sem tilthatja meg, hogy valaki mezőgazdasággal foglalkozzon – A gazda nem engedi meg, hogy teljesen kifosszák
Változik-e a mezőgazdaság helyzete, ezzel együtt a terménypiac, szilárd alapokra kerül-e végre az ágazat? – az új év kezdetén (a termelés megalapozása körüli gondok mellett) ezek a kérdések is foglalkoztatják gazdáinkat, miközben egyre mélyül a szakadék a közvetlen termelők és a feldolgozók között. Nem vitás, hogy az élelmiszer-alapanyagul szolgáló terményre: a gabonára, az olajos növényekre, a húsra, a tejre stb. szüksége van a feldolgozóiparnak, csak az a kérdés, hajlandó lesz-e megfizetni a valós értéket, vagy marad a termelők kiszolgáltatottsága. Még az erejük teljében lévő gazdák is emlékeznek az 1989-ben alakult (sajnos rövid életű) Vajdasági Parasztszövetségre, a földművesek első érdekszervezetére, amely szervezet eredményesen tárgyalt a feldolgozókkal és az agrártárcával is, meglehet, hogy ezért kellett a napi politika szolgálatába állítva befojtani tevékenységét. A vállalkozás szintjére nőtt családi gazdaságok, és persze a kis termelők is csak újfent összefogva, szövetkezve szerezhetnek biztos piacot, kelhetnek versenyre a jelentős támogatást élvező EU-s farmerekkel, terményeikkel. Az óbecsei Gortva Imre gazdálkodó, ugyanakkor az Agrocentrum szövetkezet tulajdonosa, valamint a Vojvodina Agrar, a vajdasági termelésszervezőket tömörítő érdekszervezet elnöke immár három éve. Tehát három síkon is érzi a mezőgazdaság sarokba szorítottságát.
– Termelőként magam is bosszankodom munkánk, terményeink lebecsülése miatt, de termelésszervezőként, amikor akár önerőből, akár a feldolgozók hozzájárulásával sikerül legalább az alapföltételeket biztosítani munkánkhoz, a termeléshez, ha idejében és méltányos áron megtörténik az átvett termény kifizetése, mint az a múlt évben a napraforgó és a szója esetében is sikerült, ez a bosszúság enyhül. Amikor pedig az érdekképviseletről esik szó, akár eredményeket is sorakoztathatok. Ugyanis négy évvel ezelőtt éppen azzal a céllal alakítottuk meg a Vojvodina Agrart, hogy a termelésszervezők összefogásával kényszerítsük ki a feldolgozóktól a mezőgazdaság megbecsülését, javítsunk a termelők helyzetén. Ez nem történik máról holnapra, sok gazda türelmét vesztve mondja: miért, miként lehetséges pl. Hollandiában, Dániában? Egyszerű a válasz: a farmerek összefogásával. Azt hiszem, nem elvetendő, hogy mintegy 3000 kooperánst tömörítve 150 000 hektáron szervezzük a termelést, igyekszünk ellensúlyozni a feldolgozók túlkapásait.
Sok szó esik napjainkban is a terményárakról, az árarányokról. Miközben rendezetlen az állattenyésztés helyzete, zuhan a terményár, folyamatosan növekszenek a termelési költségek, ami mérséklődni látszik ugyan, de a tavaszi nagy munkák kezdetéig változhat a helyzet. A Vojvodina Agrar megpróbálja-e jobb belátásra bírni a feldolgozókat, a mezőgazdaságot alapanyagokkal ellátókat?
– Az agrártárcának, a szilárd alapokon nyugvó agrárpolitikának kellene rendet tennie mezőgazdaságunk háza táján! Tanúi vagyunk, gazdáink a bőrükön tapasztalják a piac törvényszerűségeinek érvényre jutását, ez alól nincs kibúvó, ez vár gazdaságunkra, mezőgazdaságunkra az esetleges európai integrálódáskor is, de magunk is tehetünk annak érdekében, hogy a gazda felszínen maradjon. A búzavetés körüli gondokat említem: az egekig szökött a műtrágya értéke, aminek az lett a következménye, hogy csöndes ellenállás alakult ki, s ezt támogatta a Vojvodina Agrar is, alig használtunk alaptrágyát. A minisztérium ártámogatási intézkedése megkésett ugyan, de azt hiszem, hogy a termelők érdektelenségével együtt kijózanította a forgalmazókat, szabadulni igyekeznek a megterheléstől, szinte fél áron jutunk most műtrágyához, ami jól jön a tavaszi vetéskor is. Állítom, hogy nem a pénztelenség volt a fő oka a műtrágyavásárlás csökkenésének, hanem a gazda bölcsessége: nem engedi meg, hogy (teljesen) kifosszák.
Gazdáink véleménye szerint nem lesz könnyű az alig megkezdődött 2009. esztendő…
– Ezt már az alaposan megnyirbált agrárköltségvetés is előrevetítette. A legtöbb észrevételt a területalapú támogatásra teszik, bár csak beharangozták e támogatás megvonását azoktól a különben bejegyzett gazdaságoktól, amelyeknek nem a mezőgazdaság a fő foglalkozása. Így a több mint 450 000 bejegyzett gazdaságnak alig egyharmada számíthat területalapú támogatásra. Azt senki sem tilthatja meg, hogy valaki mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozzon, de ha nem ez a fő jövedelemforrása, külön támogatásra nem számíthat. S ha már a termelés jobbátételét hivatott szubvencióról van szó, jó lenne, ha nem késlekednének a folyósításával, hiszen még a tavalyi támogatás sem jutott el minden termelőhöz.
A támogatás megvonásával nemcsak a nem bejegyzett 5–10 holdas gazdaságok kerülnek még súlyosabb helyzetbe, hanem azok is, amelyeken az ilyen szerény terület kiegészítő jövedelmet szavatolt. A Vojvodina Agrar javasolja-e, hogy ne kerüljön sor az elvonásra, rosszabb esetben odázzák el?
– Nem hagyjuk szó nélkül, ez csak természetes. Ami pedig a birtoknagyságot illeti, mindegy, hogy őstermelőről vagy a mezőgazdaságot kiegészítő tevékenységként folytató gazdaságról van szó, szinte képtelenség 10, 50 vagy akár 100 hektárban meghatározni. Annyi azonban bizonyos, hogy a kis területen gazdálkodók jövőjét csakis a belterjes, még mindig sok élő munkát igénylő termelés jelentheti, tehát hamarosan tanúi lehetünk a szerkezetváltásnak, amit csak a fiatal, illetve munkaképes gazdák vállalhatnak, miközben azt sem téveszthetjük szem elől, hogy ez a váltás újabb költségeket von maga után, így nem biztos, hogy túl vonzó lesz. Túl merész előrejelzés az, miszerint a kistermelők, mindenek előtt az idős, gépesítéssel nem is rendelkező gazdák kénytelenek lesznek megválni termőföldjüktől. Nem a föld eladásában látom a probléma magoldását, hanem bérbe adásában. Könnyen kiszámítható, hogy pl. aki 10 hold termőfölddel rendelkezik, gépi szolgáltatást igényel, sokkal jobban jár, ha bérbe adja a földet. Búzavalutában számolva nem hiszem, hogy több tiszta jövedelme marad, mintha mondjuk 1 tonna búza ellenértékét kapná a bérlőtől. Különben ezt a modellt hivatott serkenteni a két évvel ezelőtti minisztériumi rendelet is, amely jó lenne, ha életben maradna. A bérléssel jól járna a nagyobb területen gazdálkodó földműves, mert jobban kihasználhatná mezőgépeit, nyerne vele az állam, hiszen a többtermelés mindig biztos élelmiszer-ellátottságot jelentett, végső soron a kistermelő sem veszítene, hiszen megtartja a föld feletti tulajdonjogot, ugyanakkor lekerül válláról a befektetés és termelés terhe. Ha úgy tetszik, akár a szociális háló egyik szegmentuma is lehetne ez a modell, tehát így kellene tekinteni rá, nem pedig mint mértéktelen gazdagodási lehetőségre – hangsúlyozza Gortva Imre gazdálkodó, a Vojvodina Agrar elnöke.
Jól jön az olcsóbban beszerzett műtrágya a tavaszi vetéskor is
