Az agrártárca vezetőjének kijelentése jól illeszkedik az egyre csak soványodó mezőgazdasági költségvetés kiadáscsökkentő politikájába, s ezt, úgy tűnik, nem is rejtik véka alá: dr. Mirjana Milošević mezőgazdasági államtitkár a Dnevniknek adott nyilatkozata szerint nincs szándékukban elállni a bejelentett prémiummegvonástól, mivel a 25 százalékkal kisebb idei agrárköltségvetés az állami pénzek racionális elköltését követeli meg tőlük.
Jól tudjuk, a politikusi szótárban a racionalizáció negatív érzelmi felhangoktól semlegesített kifejezés a pénzmegvonásra vagy a munkahelycsökkentésre. Pontosan ezt ígéri a támogatások megszüntetése: közvetlenül pénzmegvonást, közvetve pedig a dohánytermelés mint megélhetési tevékenység ellehetetlenülését. Az államtitkár nyilatkozatából, aki az „ésszerűség” érvére hivatkozik, nem igazán lehet mást kiolvasni: azért szüntetik meg a prémiumokat, mert nincs rá elegendő pénz. A mezőgazdasági támogatáspolitika radikális átszervezésével kívánják megoldani a „túl kevés pénz és túl sok igény” tökéletesen, mindenki osztatlan megelégedésére sohasem megoldható problémáját, ami végül is azt eredményezte, hogy a dohánytermelők is rákerültek arra a terjedelmes listára, amelyen azok találhatók, akik a jövőben elbúcsúzhatnak az állami támogatásoktól. A dohánytermesztést, úgy látszik, az agrártárca nem tekinti a szerbiai mezőgazdaság fejlődése szempontjából stratégiailag fontos ágazatnak. Avagy úgy gondolják, hogy ezentúl az állam helyett a dohánygyárak állják a szerbiai dohánytermesztést versenyképessége fenntartását szolgáló többletköltségeket. Az államtitkár a cigarettagyáraknak a dohánytermelők iránti aggodalmát sem osztja. „Ha a fölvásárlók ekkora aggódást éreznek a dohánytermelők sorsa iránt, akkor miért csökkentették a fölvásárlási árat 30 centtel kilogrammonként?” – kérdezte támadó hangon.
A dohánygyárak válasza erre kézenfekvő: mert a dohány világpiaci ára jóval alacsonyabb a szerbiainál. Az Alliance One Tobacco szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleménye alapján a Virginia dohányfajta kilogrammja Szerbiában 5,97 euró, míg az Európai Unióban 5,28 euróba kerül, a Burley dohányért itt 6,71, az unióban pedig 6,19 eurót fizetnek. A Közel-Keleten, nálunk pedig Dél-Szerbiában termelt Oriental dohány az EU-ban ugyan valamivel drágább, viszont a világpiacon fele annyiért is beszerezhető. Ezzel nemcsak a fölvásárlási ár csökkentésére adhatnak magyarázatot, hanem arra is, hogy miért kellene az államnak versenyképessége fenntartása érdekében továbbra is támogatni a dohánytermesztői ágazatot.
A Szerbiában is megtelepedett multinacionális cég, az Alliance One Tobacco közleményében a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) végrehajtására vonatkozó akcióterv megsértésével vádolja a kormányt, amelyben többek között a dohánytermesztés fejlesztésére kötelezték el magukat. Emellett a külkereskedelmi mérleghiány megnövekedésének a veszélyére is figyelmeztetnek. Az ehhez hozzáfűzött magyarázatuk az igazán érdekes: azzal érvelnek, hogy csökkenni fog – az Oriental-fajta kivitelére alapozódó – szerbiai dohányexport, miközben növekszik a cigarettagyártás szükségletét kielégítő dohánybehozatal. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a dohánygyárak az importtal könnyedén megoldhatják a többletköltségek és a profitcsökkenés okozta problémát. Magyarán, valószínűleg nem váltják be a fenyegetésüket, hogy elhagyják az országot amennyiben az agrártárca az ellenkezés dacára keresztülviszi a prémiummegvonásról szóló tervét. A gyárakat elvégre nem olyan egyszerű átköltöztetni az egyik helyről a másikra. A dohányosoknak sem kell aggódniuk: cigarettahiányra nem kell számítanunk a jövőben. Legföljebb a cigaretta árának megnövekedésére.
Komoly okuk az aggódásra igazából csak a dohánytermesztőknek lehet, akik hatékony érdekképviselet nélkül csak tétlen szemlélői az agrártárca és a dohánygyárak vitájának. Ők a legkiszolgáltatottabbak. Mivel fenyegetőzhetnének: hogy a jövőben fölhagynak a dohánytermesztéssel? A jelen helyzetben ez egy súlytalan kijelentés, amire senki sem figyelne oda.
