Kedd reggel van, fél nyolc. Óbecsén, a város Újfalunak nevezett részében, az Árpád-házi Szent Margit plébániatemplomban szentmise kezdődik. Egy párkányon telefon áll, kamerája bekapcsolva. Kedden reggel fél nyolckor a közösségi hálón is mise kezdődik: Világos Miklós, az újfalusi templom plébánosa „egyenes adásban”, a számítógép képernyőjéről is szól azokhoz a hívekhez, akik személyesen nem tudnak megjelenni a misén. A modern kornak ezt a vívmányát rajta kívül nem alkalmazza más atya szűkebb pátriánkban.
Világos Miklós nem készült papnak, gyermekkorában a topolyai plébániatemplom szépsége ejtette őt rabul, ezért eredetileg építész szeretett volna lenni, hogy ő is Isten házát építhesse.
„Pontosan emlékszem a pillanatra: a semmiből jött az érzés, hogy pap szeretnék lenni. Ekkor még építészeti középiskolás voltam Szabadkán. 2004-ben a váci szemináriumba kerültem a papneveldébe, végül 2011-ben Egerben végeztem, ekkor szenteltek pappá.” Világos atya azóta szolgált Bajmokon, ahol a horvát liturgikus nyelvet is megtanulta, majd Csantavér, Tornyos, Ada után került Óbecsére, először Alsóvárosra káplánnak, majd 2014-ben az Újfaluba lelki pásztornak. Az újfalusi templom az idén ünnepelte felszentelésének 35. évfordulóját.
„Ezt az egyházközséget a két világháború között alapították, de hosszú ideig nem épülhetett meg a templom, mert a kommunista hatalom konfiskálta a templomnak szánt telket, sőt az iskolában megtartott szentmiséket is megtiltotta. Ez a terület akkor ismét a belvárosi egyházközséghez került, de mivel az messze van az Újfalutól, megvásároltak itt egy parasztházat, ahol misézőhelyet alakítottak ki. Aztán 1978-ban belevágtak a templomépítésbe is, amit a kommunista hatalom egyáltalán nem nézett jó szemmel, végül odáig fajult a dolog, hogy a pasztorális tanács elnöke személyesen Tito elvtárshoz ment fogadóórára. Ezután tovább épült a templom, de amikor a falak már álltak, a községi hatalom buldózert küldött, hogy lebontsák az épületet. Valaki fülest kapott erről, és akkor a belvárosi plébános, Teleki atya utasítására kitűzték a falra a jugoszláv zászlót és Tito fényképét, az emberek pedig körülfogták a templomot, hogy a testükkel védjék meg a lerombolástól. Nagyon szép tanúságtétel ez… A hatalom nem merte megkockáztatni, hogy a nép közé hajtson a munkagép, ráadásul az elbeszélések szerint a buldózer vezetője is engedetlenséget tanúsított. A templomot 1982-ben szentelték fel, de kívülről se torony, se kereszt nem jelezhette, hogy ez Isten háza. A főoromzaton lévő kereszt csak később került fel a falra.”
Világos atya templom helyett ma már hívő közösséget épít. A városban három plébánia van, ehhez a főleg magyarok lakta újfalusihoz fénykorában közel háromezer katolikus hívő tartozott, de ma már az elvándorlás miatt nagyjából kétezren lehetnek. Keresztelőből nagyon kevés van: míg a kezdetekben 80 is volt évente, néhány éve már csak a fele, az idén pedig mindössze 17. Ezért is fontos nagyon az, hogy minél több itthon maradt katolikushoz érjen el Isten szava. Igaz, Világos atya nem csak misét közvetít, Bibliát idéz és miserendet tesz fel a világhálóra, valamint viccet, verset, videót és véleményt is megoszt követőivel.
„Szűkösek a kereteink és kevés dolog van, amivel meg lehet szólítani az embereket, mert ma már annyi benyomás és információ zúdul rájuk, hogy az élő szó elmegy a fülük mellett. Nehéz versenyezni az internettel, de kell, pedig sokszor szélmalomharcnak tűnik. Meg kell ragadni a lehetőségeket ahhoz, hogy az embereket megérintse a hitünk és az a tudat, hogy keresztény emberek vagyunk, még ha nem is úgy élünk. Én ezért használom a közösségi médiát: a megosztásaimtól ugyan senki nem lesz vallásosabb, de esetleg elgondolkodik egy kicsit, és talán megérzi azt is, hogy a közvetített misén vagy az elolvasott idézeten keresztül az Isten szól hozzá.”
A torony nélküli újfalusi templom udvarán harangláb áll, benne egyetlen kis lélekharang szól, de katolikus módon, igazán szépen harangozni három haranggal lehet csak. A hívők adományainak köszönhetően most Szlovéniában készül egy új harang, egyet pedig az alsóvárosi templomból kapnak ajándékul. Ahhoz viszont, hogy a három harang 500 kilós összsúlyát is viselni tudja, még a haranglábat is meg kell erősíteni. Világos atya egyelőre csak titokba reméli azt: Szent Margit napján, január 18-án felszentelhetik majd a harangokat.
Az Árpád-házi Szent Margit plébániatemplom nemcsak kívülről, hanem belülről is igen szerény, még sekrestyéje sincs, de a falait díszítő festményekre joggal büszkék a hívők: a templom főoltárképét és a keresztút állomásait Skrabány Viktor óbecsei festőművész készítette még a nyolcvanas években. Szabadidejében Világos atya is szívesen rajzol és fest – mára ennyi maradt egykori templomépítési terveiből. Papíron ilyenkor arról álmodik: ha lenne rá pénze, miként varázsolná csodaszéppé újfalusi templomát.
