Szombaton kezdődött Szabadkán a Kosztolányi Dezső Színház 9. Desiré Central Station nemzetközi regionális kortárs színházi fesztiválja, így ha minden simán alakul, jövőre a tizedikre kerül sor. A Desiré Kosztolányi Dezső beceneve, míg a „desire” angolul vágyat jelent. Ha tovább játszunk a szavakkal, említhetjük a KDSZ egész évadán át futó programsorozatát, a Desiré villamosát, amely 2006 óta bel- és külföldi kortárs művészeket vonultat fel, és eljuthatunk oda, hogy a Desiré fesztivál létrehozása a KDSZ és Urbán András, a színház igazgatójának régi vágya volt. A Desiré fesztivált is a játékosság jellemzi, elég csak sorra vennünk a visszamenőleg néhány év programsorozatának alcímeit: Apolitika, I am Desiré, Dead or Alive, No Comment/Say it Loud, Borderline, idén pedig Anatomia.
A Desiré fesztivál 2009-ben indult, első három évben az alcímek irányvonalakat jelöltek meg. Első volt a West, azaz nyugat, azután jött a North/South (észak-dél), majd pedig az East, a kelet. Most így visszatekintve, akár úgy is értelmezhetjük, hogy ekkor még, úgymond az ismerkedés éveiben, a fesztivál a színházkedvelők és alkotók tudtára adta a célját, miszerint központi szerepet kíván betölteni, körbetekinteni a régiónkban, de ellátni messzebbre is, és a kortárs színházi produkciók átfogó válogatását szándékozik nyújtani. Egyáltalán nem volt ez egyszerű vállalkozás, viszont mára elmondhatjuk, hogy a Desiré fesztiválra minden oldalról érkeztek előadások, valóban Central Station lett, azaz központi állomássá vált, ahol főleg a régióbeli és a volt Jugoszlávia területén működő kortárs színházak, ifjúsági színházak, független és alkalmi társulatok kiemelkedő produkcióit vagy épp koprodukcióban készült előadásait mutatja be.
Az eddigi években a vajdasági és szerbiai színházak vendégszereplései mellett Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Szlovéniából és Macedóniából is érkeztek fellépők, hétfőn pedig egy prištinai társulat, a Qendra Multimedia előadását láthatjuk. A Desiré fesztiválon térségünk jelentős rendezői vonultak fel, akik a médiában több ízben is elismerően nyilatkoztak a fesztiválról, például Haris Pašović, Kokan Mladenović, Oliver Frljić, Bojan Jablanovec, Borut Šeparović, Zoran Paković és Selma Spahić. Több színház, társulat, rendező és előadó a Desiré visszatérő résztvevője.
A Desiré színpadán Románia és távolabbi országok előadóinak vendégjátékát is láthattuk már, oroszországi, ukrajnai, belga, bolgár, török, kanadai, japán és francia művészek is szerepeltek, idén is láthatunk egy különleges produkciót Franciaországból. A Desiré közönsége kiemelkedő előadók, művészek magával ragadó fellépéseit láthatta, említsük csak Fehér Ferencet, Nagy Józsefet, Rambo Amadeust, Dragana Bulutot, Senka Bulićot, Damir Avdićot, míg Ivo Dimchevnek valóságos kultusza lett Szabadkán.
A fenti felsorolásból kiviláglik, de talán fontos hangsúlyozni, hogy a Desiré fesztivál nem csak és kizárólag a magyarországi színházvilágra fókuszál, ugyanakkor kifejezetten nagy figyelmet fordít arra, hogy a magyar színházak és társulatok előadásaiba is betekintést nyerjünk. Csak néhányat említsünk, a Desirén fellépett már a Weöres Sándor Színház, a Frenák Pál Társulat, a Tünet Együttes, Pintér Béla és Társulata, az Örkény István Színház, Gergye Krisztián Társulata, a Metanoia Artopédia, a Katona József Színház, a Maladype Színház, a Hodworks és a Forte Társulat is.
A fesztivál műsorának sokrétűségét úgy lehet igazán megélni, ha minden produkciót megnézünk. Egyes előadások történeteket mesélnek el, mások aktuális társadalmi kérdéseket boncolnak, némelyik produkciót film ihleti, láthatunk táncszínházi és koncertélményt nyújtó színházi előadást, illetve olyant is, amely a cirkusz világát idézi fel. Az előadások gyakran reflektálnak a jelenünkre, szókimondó, ironikus vagy szatirikus módon, tabuk nélkül, élesen és sokkolóan, de mindezt a szórakoztatás jegyében, elvégre színházról van szó. Ha nem lenne ez a fesztivál, vajon hogyan tudnánk megtekinteni térségünk kiemelkedő színházi produkcióit, amikor még a környező településekre is bonyodalmas eljutni? Nem is csoda, hogy eddig a Desiré fesztivált minden alkalommal hatalmas érdeklődés övezte, a legtöbb előadást telt ház jellemezte, gyakran a pótszékek, a nulladik sornak számító padok is foglaltak voltak, sőt többször kialakult ún. mínusz egyedik sor is.
A Desiré fesztivál fontos szerepet tölt be Szabadka kulturális életének felpezsdítésében, hozzájárul városias jellegének és hangulatának megéléséhez, ami azért is lényeges, mert gyakran provinciálisnak tűnik, és az elvándorlások is éreztetik a hatásukat. A Desiré fesztivál lüktetést hoz a borongós, hűvös, késő őszi és kora téli szomorkás napokban. Sajnos évről évre azt halljuk, hogy a támogatások tekintetében mindez nincs eléggé fel és elismerve, és általában a művelődési tartalmak kevés hozzájárulást kapnak. Márpedig mennyivel jobb lenne, ha Szabadka a pezsgő kulturális életéről lenne ismert, és nem az itt elkövetett nagyszámú öngyilkosságról.
