Az osztálykirándulások az elmúlt években is nagy vitákat gerjesztettek, különösen a tavasz beálltával, a kirándulásidény kezdetével. Nemrég arról értesültünk, hogy vélhetően szeptembertől új rendelet szabályozza majd az osztálykirándulásokat. Ennek kidolgozásával foglalatoskodnak a minisztérium által megbízott munkacsoportok. Nagyon is összetett dologról van szó, hiszen képtelenség mindenkinek a kedvére tenni. A fontos tényezőt jelentő szülők is másképp vélekednek és persze eltérőek az anyagi lehetőségeik is. Sajnos nem csupán a mélyszegénységben élőkre vonatkozik az, hogy a családi költségvetés nem enged meg semmilyen kirándulást. Nagyon fontos lenne, hogy minden iskolás – aki ehhez kedvet érez – részt vehessen az osztálykiránduláson, mert ez az iskolai élet része.
Fotó: Gergely Árpád
A minisztérium terveiben egyebek közt az szerepel, hogy csak a középiskolai érettségiző diákok mehessenek külföldre kirándulni, a többi osztály pedig Szerbia területére, hogy előbb megismerjék szülőföldjük sokszínűségét. Kiegészítve azzal, hogy a hetedikesek és a nyolcadikosok a boszniai Szerb Köztársaságba is ellátogathassanak, a nemzeti kisebbségek pedig továbbra is eljussanak az anyaországba, így a magyarok utazhassanak Magyarországra is. Az is a tervekhez tartozik, hogy a városokban tanulók kiránduljanak a természetben, ismerjék meg a falvakat, míg a falusi iskolások betekintést nyerjenek a városi életbe.
Először is külön kellene választani a célokat. A kirándulás célja ugyebár a kikapcsolódás, például a pihentető természetjárás, gyalogtúra a szabadban, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehessen összekapcsolni a tudásszerzéssel, de nem ezen van a hangsúly. A tanulmányút más kategória, itt az ismeretszerzés a cél, hogy a tanulók, a diákok a tapasztaltak, a látottak útján egészítsék ki ismereteiket. A csereutazás megint csak teljesen más, összekötő szerepe van, települések és iskolák közt valósul meg.
A minap nagy port kavart, hogy a belgrádi Karađorđe Általános Iskola nyolcadikosai Amszterdamban kirándultak, amely során látogatást tettek az ún. piros lámpás negyedben is. Nem tudni, hogy ennek a kirándulásnak mi volt a célja. Az iskola egyébként elzárkózott az esettől, az igazgató szerint ez nem osztálykirándulás volt, hanem egy tanárnő magánakciója, szabadnapokon zajlott, az iskolából pedig hat tanuló vett részt rajta, szülők, felnőttek és a többi utas kíséretében.
Kár lenézni Szerbiát csak azért, mert itt élünk, hiszen nagyon szép helyek várják a kalandvágyó kirándulókat: Belgrád, mint főváros kihagyhatatlan; Zlatibor közkedvelt üdülőközpont; saját „sivatagunk” van, a Delibláti-homokpuszta; a Resava-cseppkőbarlang csak egy a megközelítőleg tíz látogatható barlangból; a Vlasina-tó pedig egyszerűen lélegzetelállító. Épp csak néhányat, hogy kiragadjunk. Sok osztály eljutott ezekre a helyekre, de nem mindegyik. Nagyon fontos lenne, hogy ne ismétlődjenek évről évre az útirányok, az állomások, mert akkor célt téveszt a törekvés, hogy a tanulók megismerjék Szerbia gazdag turisztikai kínálatát.
A készülő szabályozás kapcsán egyes szülők pont azt nehezményezik, hogy az iskolások első négy évben már körüljárnak minden látnivalót, a felsősöknek pedig ismétlődnek az útirányok, ezért vágynak külföldi kirándulásra. Az újabb generációkat egyébként is nehezebb lenyűgözni, hiszen otthon vannak a virtuális világban is. Megkapónak kell lennie a látványnak, érdekesnek kell lennie a programnak ahhoz, hogy felnézzenek az okostelefonjukból.
Šarčević miniszter azt kezdeményezi, hogy az iskolahálózat észszerűsítése miatt bezárt hegyvidéki vagy falusi iskolák átalakításával, illetve a meglévő, de régóta nem használt diáküdülők felújításával elérjék, hogy az iskolások ne drága hotelekben szálljanak meg. A pénz valóban fontos tétel. Egy többnapos külföldi kirándulás kéthavi fizetésbe is belekerülhet. A szülők legalább egy évre szóló hitelt vesznek fel, hogy kifizessék ezeket a kirándulásokat, hacsak nem tehetősek. Jól tudjuk, hogy a kirándulás költségei nem csak ennyiben merülnek ki. A gyereknek megfelelő ruházat kell, uzsonna, zsebpénz, alapvető higiéniai eszközök, nem beszélve a biztosításokról, a kísérők díjáról stb. Ha viszont a célok közt szerepel könnyíteni a szülők helyzetén, nem szabad előfordulnia annak, hogy egy külföldi utazás olcsóbb legyen, mint egy belföldi. Az elmúlt években erre is volt példa.
Az, hogy a befizetett pénzért mit kapnak a gyerekeik, a szülőket érdekli a legjobban. Sajnos több esetről lehetett hallani, főleg talán külföldi utak kapcsán, hogy a diákok pórul jártak, nem azt kapták, amit kifizettek, például alacsonyabb színvonalú hotelben szállásolták el őket. Több balesetről is beszámolt a média, így maga az utazás, a buszok állapota is fontos. Persze olyan kirándulásokra is sor került, amelyek egy életre szóló élményt jelentettek, csakhogy egy osztálykirándulás nem kellene, hogy zsákbamacska legyen.
Nincs kétség afelől, hogy az iskolásoknak világot kell látniuk, de meg kell tanulniuk viselkedni is. Erre is fel kell őket készíteni. Ha az iskolában rendetlenkednek, képzeljük csak el, mi folyik kirándulás alkalmával, amikor sokkal oldottabbak. Bizony arról is lehetett olvasni, hogy szerbiai gyerekek külföldi hotelekben sértegették az ott dolgozókat és más illetlen dolgokat műveltek.
Az útiránynál talán fontosabb az, hogy kellemesen teljen el a kirándulás. A nagy élmények tulajdonképpen apró részletekből állnak össze. Ha egy osztályközösség összetartó, jól kijönnek egymással, akkor a kirándulást is élvezni fogják, bárhova is utaznak. Akivel sok a probléma, másokat macerál vagy ő van kiközösítve, az sem egy belföldi, sem egy külföldi úton nem fogja jól érezni magát.
