A Szabadka környéki tanyákban, hétvégi házakban és gyümölcsösökben tetemes károkat okoztak a nyugat-európai országok felé igyekvő migránsok. Számos ilyen épületet feltörtek és ideiglenes szállásként használtak, miközben teljesen lakhatatlanná tették azokat. Ilyen a Napfény tanya (Sunčani salaš) is, amelyet néhány héttel ezelőtt felgyújtottak. Az esettel kapcsolatban felkerestük a tanya tulajdonosát és utánajártunk annak, mi vezetett a tűzesethez.
A Napfény tanya a makkhetesi erdőben található, néhány száz méterre a drótkerítéssel lezárt magyar határtól. Zoran Gabrić, a tanya tulajdonosa és fia, Goran Gabrić kivitt bennünket a helyszínre. A tanya egy kisebb és egy nagyobb épületből áll. Mind a két épület a tűz martaléka lett. A két épület tetőszerkezete a tűz következtében beszakadt. Ott-tartózkodásunk alatt nem voltak az épületekben menekültek, de a tulajdonos elmondta, hogy rendszeresen járnak oda. Megnéztük az épület belsejét is, ahol rengeteg volt a szemét. A padlón árulkodó nyomokból látható volt, hogy a migránsok az épület belsejében rendszeresen raktak tábortüzet.
Évekkel ezelőtt Zoran Gabrić a tanyát nagy reményekkel vette meg. Azt tervezte, hogy vállalkozásba kezd:
– A Napfény tanyát hét-nyolc évvel ezelőtt vettük meg azzal a céllal, hogy organikus gazdálkodásba fogjunk, lévén, hogy húsz évvel ezelőtt itt működött az akkori Jugoszlávia első organikus farmja. A vásárlást az is motiválta, hogy a fiam éppen akkor tanult környezetvédelmet az egyetemen. Sajnos azonban anyagilag nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztük, így nem sikerült beindítanunk ezt a vállalkozást. A tanya ezért elhagyatottan állt. Mivel védett területről van szó, nem keríthettük körbe. Úgy igyekeztük megvédeni az épületeket, hogy az ajtókat és ablakokat bezártuk. Sajnos már a migránsválság előtt is betörtek a tanyára. Többek között ellopták azt a távvezetéket, amelyről az áramot kaptuk – mesélte a tanya tulajdonosa.
A tanya látványos pusztulása a 2015-ben kezdődő migránsválsággal indult el. A magyar határ felé igyekvő migránsok kisebb csoportjai a tanyán gyülekeztek és pihentek meg, mielőtt tovább mentek volna Magyarország felé.
A rövid ott-tartózkodásuk alatt az ajtókat és az ablakokat felfeszítették. A bútorokat eltüzelték. Amikor a magyar oldalon felhúzták a határkerítést, és nehézkessé vált a határátkelés, akkor már nagyobb migránscsoportok, főleg szíriaiak, pakisztániak és afganisztániak, huzamosabb ideig tartózkodtak a létesítményekben. Voltak csoportok, amelyek három hónapig is a tanyán húzták meg magukat. Ez alatt az idő alatt minden faanyagot amit csak találtak a tanyán, eltüzeltek, felszedték a fapadlót, kiszedték az ablak- és ajtókereteket.
– A migránsok bent az épületekben raktak tüzet és főztek, pedig a kisebbik épületben egy régi, külső tüzelésű parasztkemence is állt. Azonban a kemencét nem tudták használni, ezért szétverték azt – mesélte Zoran Gabrić, és hozzátette, hogy amikor elfogyott a tanyán a tűzrevaló, akkor az erdőben vágtak ki fákat, ezzel súlyos károkat okoztak az erdő természeti értékeiben.
Zoran Gabrić elmondta, hogy a rendőrségnek rendszeresen jelentette a migránsválság előtti bűncselekményeket, és a menekültek által okozott károkat is. A rendőrség előállított néhány migránst, de az intézkedés nem bizonyult hatékonynak, mert újabbak jöttek. A tulajdonos azt felételezi, hogy a tanya GPS koordinátái szerepelnek a migránsok térképein. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a Napfény tanyát nem könnyű megközelíteni, aki nem tudja pontosan merre van, nem találja meg, ahogy azt mi is tapasztaltuk kilátogatásunkkor. Zoran Gabrić egy évvel ezelőtt feljelentést is tett ismeretlen tettesek ellen a tanya rongálása miatt, de még semmilyen értesítést nem kapott az üggyel kapcsolatban. Végső kétségbeesésében egy polgári kezdeményezést is benyújtott a városi önkormányzathoz:
– A polgári kezdeményezésben azt javasoltam, hogy itt, Szerbiában, szervezett keretek között készítsék fel a migránsokat az európai életre. Ez az európai eljáráshoz lenne hasonló, ahol táborokban fogadják a migránsokat, és ellenőrzik a személyazonosságukat, orvosi vizsgálatokon esnek át, valamint európai szokásokat és nyelveket tanítanak nekik. Azt mondom, hogy ugyanígy itt is megszervezhetnének egy programot a mi befogadóközpontjainkban, amit az Európai Unió támogatna. Ez jó lenne a mi munkanélküli fiataljainknak is, mert munkát kaphatnának ezekben a befogadóközpontokban. Erre a kezdeményezésre nem reagált senki az illetékesek közül, sokan pedig azt mondták rá, hogy nincs értelme egy ilyen programnak.
Ez után történt a tanya felgyújtása, amit a tulajdonos így mesélt el:
– A gyújtogatás úgy négy hete történt, egy csütörtöki napon. Az esetről másnap szereztem tudomást. Egy barátom mesélte, hogy a Pannon televízióban látta, hogy a tanya leégett. Miután megnéztem a videót, mindjárt elmentem a rendőrségre. Ők azt mondták, hogy hallottak az esetről, de ne foglalkozzak vele. Csak amikor elkezdtem fenyegetőzni, hogy nem érdekel, ha a migránsok megvernek, de én akkor is kimegyek a tanyára, akkor jöttek ki velem a rendőrök. Pénteken délelőtt mentünk ki a tanyára, ahol akkor nyolc migráns tartózkodott. Ők azt mesélték, hogy felfegyverzett, egyenruhás emberek jöttek a tanyára, fehér terepjáróval, akik pénzt követeltek tőlük. Mivel nem tudták teljesíteni a követelésüket, mert nem volt náluk készpénz, ezért ezek az emberek bosszúból a pokrócaikat és ruháikat összehordták egy rakásra és felgyújtották azt. A tűz következtében égtek le az épületek. Ezt a történetet a migránsok mesélték el, így nem tudni, hogy igaz-e vagy csak kitalálták – mondta Zoran Gabrić és hozzátette, hogy beszélt a tűzvédelmi felügyelővel is, aki azt mondta, hogy szándékos gyújtogatásra utal az, hogy a két épület egy időben kapott lángra. A határrendőrség értesítve lett a tűzesetről, és a környéken járőröző határőrök megígérték Zoran Gabrićnak, hogy kikérdezik az erdőben tanyázó menekülteket a tűzesettel kapcsolatban, az ügyet pedig átadták az ügyészségnek. Zoran Gabrić azonban nem bízik abban, hogy a gyújtogatók valaha előkerülnek, hiszen a migránsok nem maradnak itt sokáig. Továbbmennek más országokba, vagy pedig, ha a rendőrség mégis letartóztatja őket, kiskorúnak vallják magukat, hogy minél enyhébb büntetést kapjanak.
A Gabrić család a megpróbáltatások ellenére nem vesztette el a reményt. Goran Gabrić, aki az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karán végzett környezetvédelmi mérnökként, tovább szövi a terveit, hogy egyszer beindítja azt a vállalkozást, amit még a tanya megvásárlásakor elterveztek.
– Ha megoldódik valahogy a probléma, és nem lesznek itt migránsok, akkor ezen a tanyán az organikus gazdálkodás iskoláját alakítanánk ki a környékbeli gazdálkodók számára. A legelső feladat az lenne, hogy ezt a két épületet felújítsuk, és alkalmassá tegyük arra, hogy az emberek huzamosabb ideig itt tudjanak tartózkodni. Ez után kezdődhetne el a gazdálkodás kizárólag természetes anyagok felhasználásával – vázolta elképzeléseit Goran.
A Gabrić család reméli, hogy lesz valaki, aki felkarolja polgári kezdeményezésüket, és csatlakoznak hozzájuk azok a Szabadka környéki tanyatulajdonosok, akik szintén súlyos károkat szenvedtek el a migránsok átvonulása során.