Havonta közel 800 péterrévei felnőttet és 200 gyermeket vizsgál meg, de olykor szülést is levezet. Csaknem 2500 személy háziorvosaként jól ismeri a családok apraját-nagyját.
Az Év Családorvosa jelölésen a vajdaságiak közül dr. Koncz Gyulára, a péterrévei egészségügyi állomás vezető orvosára érkezett a legtöbb szavazat, így múlt csütörtökön ő vehette át az Év Vajdasági Családorvosa díjat Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián.
Az Év Családorvosa a Kárpát-medencében elnevezésű díjat, amelynek keretében felvidéki, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai és magyarországi orvosok munkáját ismerik el, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete hozta létre és gondozza azzal a céllal, hogy elismerje a példaértékű, a páciensek érdekében tett mindennapi megelőző és gyógyító családorvosi tevékenységet. A Magyar Nemzeti Tanács felhívására az óbecsei önkormányzat pont ezért jelölte a díjra dr. Koncz Gyulát, a péterrévei egészségügyi állomás vezető orvosát. A felterjesztő, azaz az önkormányzat nevében Kinka Erzsébet, az óbecsei képviselő-testület elnökhelyettese tartott laudációt a díjátadó ünnepségen. Érdemszózatában kiemelte: az egészségügy területén végzett kiemelkedő tevékenységével, példamutató emberi magatartásával, példaértékű közösségi tevékenységével dr. Koncz Gyula kivívta Péterréve lakóinak tiszteletét és nagyrabecsülését. A díjazottal óbecsei otthonában, családi körben beszélgettünk.
Mikor lett egyértelmű, hogy az orvosi hivatást választja?
– A biológia mindig is nagyon érdekelt, apukám ötlete ezért az volt, hogy genetikusnak tanuljak. Én ennél „kézzelfoghatóbb” feladatra vágytam, ezért döntöttem az orvoslás mellett. Gyógyítani akartam. Amikor egyetemista lettem, azt még nem tudhattam, hova vezet pontosan ez az út. A diploma után az ember azt hiszi, övé a világ, tele van tudással, de aztán szépen lassan rájön, hogy a gyógyítást csak praktizálva tanulhatja meg igazán az ember. A rendelő a legnagyobb iskola.
A pályát mentőorvosként kezdte. Miért váltott?
– A kötelező katonai szolgálat után, 2000-ben kezdtem meg a hivatásom gyakorlását az óbecsei egészségházban először gyakornokként, majd 2001-től általános orvosként. A mentőszolgálatnál hét évet húztam le. Nagyon szerettem, de idővel az éjszakázás, a szolgálaton kívüli berendelések nagyon megterhelőek lettek. A mentőzés fanatikusoknak való, olyanoknak, akik tényleg csak a hivatásuknak élnek. Nálunk egyre inkább bővült a család, és amikor a feleségem, Mónika 2008-ban a péterrévei egészségügyi állomásról elment szülési szabadságra, beálltam a helyére.
A családorvos – különösen faluhelyen – bizalmi szerepet tölt be. Az emberek nem csak gyógyulást, de megértést is várnak az orvostól. A sok adminisztráció mellett van erre idő és energia?
– Nagyon fontos lenne, hogy elbeszélgessünk a páciensekkel, de erre nincs sok idő. A beteg azon orvos mellett teszi le a voksát, aki meghallgatja őt és időt szán rá. A betegek iránti érzékenység csak részben tanulható, adottság is kell hozzá. Jól ismerjük már egymást a betegeimmel, értem a nyelvüket, ők pedig megbíznak bennem. Ma már a magány, a generációs szakadék és a megélhetési gondok miatt faluhelyen is megjelent a depresszió, nekem vagy a papnak panaszkodnak az emberek, és mi próbálunk segíteni rajtuk. A munkámban nagy előny az, hogy ismerem a családi hátterét is a betegnek, így sokkal könnyebben lehet tünetkezelés helyett betegséget gyógyítani. Mivel Péterrévén nincs gyerekorvos, csecsemőtől kezdve a 98 éves dédnagymamáig terjed a pácienseim köre. Előfordul, hogy egy családon belül négy generációt is kezelek, fejből tudom a betegségeiket és ismerem a családi gondjaikat, így adott esetben könnyebben kiderül, hogy a magas vérnyomást szervi vagy lelki baj okozza-e. A családorvosi rendszer azért is jó, mert pontosan tudom, hogy milyen betegségekre hajlamosítja a genetika a fiatalabbakat, így például cukorbetegségre vagy asztmára való hajlam esetén tudom irányítani a beteg életmódját, táplálkozását. Örömmel tölt el, ha segíthetek rajtuk.
A legkisebb gyermekkel szülési szabadságon lévő feleségével, dr. Koncz Mónikával korábban gyakran voltak váltótársak a rendelőben, otthon pedig már négy gyermeket nevelnek. Nagy családban jut idő valamilyen hobbira?
– A szabadidőmben szívesen barkácsolok és faragok fából bútorokat, asztalt, könyvespolcot is készítettem már, de ennek a szenvedélynek mostanában ritkán tudok hódolni. A két nagyobb gyerek, a 11 éves Antónió és a 8 éves Villő már iskolás, így a közös tanulás mellett zeneiskolai kötelezettségek, balett és más elfoglaltságok töltik ki az időnket velük kapcsolatosan, az egyéves Csenge és a négyéves Csanád pedig itthon köti le minden vegyértékünket. De ha tehetjük, szívesen megyünk el velük kirándulni, hosszú hétvégézni.
Hogyan élte meg az Év Vajdasági Családorvosa elismerést?
– Szerintem csodával ér fel ez az eredmény, mert bár a péterréveiek nagyon össze tudnak fogni, a betegeimnek nagy része idős, akik nem tudnak interneten szavazni. Ehhez az eredményhez kellett az óbecseiek támogatása is. A díj azt igazolja számomra, hogy megszerettek a péterrévei páciensek és megbíznak bennem. Ez az elismerés arra kötelez, hogy továbbra is az eddigiekhez méltón végezzem a munkámat.
