Dávid Csilla felvétele
Az utóbbi években egyre-másra érnek bennünket az adatvédelmi botrányokról szóló hírek. Sokunkban fel sem merül, hogy a világhálón keringő adatainkkal milyen módokon lehet visszaélni, hogy vannak olyan oldalak, „vállalkozók”, akik azzal igyekeznek örömet szerezni maguknak, illetve némi anyagi többlethez hozzájutni, hogy az interneten különféle kétes ügyeket bonyolítanak le. Vagy legalábbis igyekeznek lebonyolítani. Legtöbbször ugyanis szerencsére meghagyják nekünk a választás lehetőségét, dönthetünk, hogy rákattintunk-e az adott ajánlatra vagy inkább az X-et választjuk.
*
Minden bizonnyal olvasóink között is akad olyan, akinek e-mail-címe a tudtán kívül részt vett egy szerencsejátékban, és hogy, hogy sem, a több millió cím közül éppen az övét sorsolta ki a gép. A szerencsejáték nyertesére természetesen több ezer dollár vár, és ahhoz, hogy a nyereményét átvehesse, nem is kell mást csinálnia, mint… Például megadnia a bankszámlaszámát, vagy az adott bankszámlaszámra átutalnia egy bizonyos összeget. A diszkréció természetesen garantált. Egy ilyen üzenet olvastán, talán többek fejében is megfordult az, hogy mi van akkor, ha tényleg rámosolygott a szerencse, mi van akkor, ha tényleg több ezer dollárra van kilátása, és elgondolkozott azon, hogy talán egész életében bánni fogja, ha most kitörli az adott üzenetet. Gondolhatjuk, hogy próba szerencse, válaszolunk az e-mailre! El is kezdjük kitölteni a szükséges mezőket, de megtorpanunk, amikor a program a bankszámlaszámunkat kéri. Ettől ugyebár megijedünk, hisz azért mégiscsak a bankszámlánk az, amit a legjobban féltünk, és egy kattintással az egész programból ki szeretnénk lépni. Ez azonban nem is olyan egyszerű, hisz az adott oldal legalább kétszer figyelmeztet bennünket, hogy nem töltöttünk ki minden mezőt, és többszöri próbálkozás után is egy helyben toporzékolunk, ráadásul a vírusirtónk is folyamatosan figyelmeztet bennünket, hogy ismét egy rosszindulatú támadást hatástalanított. A félelem és a pánik elhatalmasodik rajtunk, és úgy döntünk, az egész számítógépet kikapcsoljuk, és ehhez persze a legradikálisabb módszert választjuk, áramtalanítjuk.
A fentebb említett ajánlatok mellett az olyanokról is szót kell ejteni, amik egy-egy terméket, csodaszert igyekeznek eladni. Az eladás szó helyett ebben az esetben talán célravezetőbb az általánosan ismert ránk sózni kifejezés. A legnagyszerűbb fogyókúrás termékek, rákellenes készítmények, testápolók, pénisz- vagy mellnövesztő szerek, mindenféle titkos alapanyagokból, a dzsungelek mélyén virágzó növénykék holdtöltekor leszedett sziromleveleinek kivonatából, aminek még a létezését is igyekeznek titokban tartani a mindenféle multinacionális cégek. Néha olyan érzésünk támad, hogy ha mindenki csupán ezen olcsó és mindenki számára elérhető termékeket fogyasztaná, a világunk egy jobb hely lenne, mindenki szép lenne és egészséges, a boldogság elárasztaná a bolygónkat, és mindannyian az örök élet ajtaján kopogtatnánk. Interneten vásárolt csodaszerekben a megváltás! Persze ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint fizetnünk, kártyával vagy PayPalen keresztül. S ha netán kanadai zöldkártyára lenne szükségünk, ugyanott az is megoldható, és ráadásként a világ legszexisebb nőivel is megismerkedhetünk.
Szerencsére a legtöbb levelező program az ilyen üzeneteket a spam mappába továbbítja, ahonnan egy idő után automatikusan törlődik is, tehát nem kell velük sokat törődnünk. Időnként azonban nem árt ezt a mappát is átnyálazni, hisz ki tudja milyen ajánlat érkezett, és ki tudja, hogy a legutóbbi látogatásunk óta mely turistaparadicsom melyik luxushoteljének lettünk résztulajdonosai.
*
Ha majd sok év múlva a történészek visszatekintenek erre a korra, a 21. század első felére, minden bizonnyal azt állapítják meg, hogy nem is igazán az atomkorszakban élünk, sokkal inkább a reklámok korszakában. Egy-egy cég, vállalkozás hatalmas pénzösszegeket fordít marketingre. Valójában nem a termék számít, hanem hogy azt hogyan tudják eladni. Ennek ékes bizonyítéka, illetve következménye az is, hogy a világhálót elárasztották a hirdetések. Mindenféle felugróreklámok zavarják meg, ugyanakkor bosszantják fel az egyszeri internethasználót, aki talán semmi mást nem akar, mint megtekinteni egy filmet vagy egy focimeccset (az más kérdés, hogy ezt mennyire legális úton szeretné megtenni). Szerencsére a legtöbb esetben a felhasználónak rá kell kattintania az adott reklámra, hogy valóban mindent elárasszon ugyanannak a bővített kiadása a szükséges instrukciókkal. A felugró reklámok ellen mára léteznek különböző reklámblokkolók. Bizonyos oldalak ezzel is számolnak, és figyelmeztetik a felhasználókat, hogy kapcsolják ki reklámblokkolóikat, hisz a reklámok teszik lehetővé az adott weboldal működését. Vagyis azzal, hogy szeretnénk magunkat megkímélni a reklámok okozta bosszankodástól, önző fráterekként viselkedünk, hisz ezzel veszélyeztetjük a mindenki számára fontos oldal fennmaradását. Személyes kedvencem a Play-gombnak álcázott reklám, amire még véletlenül sem szabad rákattintani, sokkal inkább a halványan, minden egyes alkalommal máshol megbúvó parányi X-re.
*
Mint azt a fenti rövid ízelítőből is látjuk, a világháló felhasználói mindenféle veszélynek ki vannak téve, ugyanis úgy tűnik, az internet világa összefogott a nyugalmunk és a pénztárcánk ellen. Ezért megszívlelendő a József Attila-i tanács: kattintani csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
