Szerbia 2006 előtt még nettó sárgarépa-importőr volt, és a hazai konyhákon főleg holland, osztrák és lengyel sárgarépa került a levesbe. Tíz évvel később már tízszer több répát exportált, mint amennyit behozott – a siker azoknak a termelőknek köszönhető, akik felismerték, hogy korszerű technológiával a köztársasági átlaghozam (15–20 tonna/hektár) többszörösét (80–100 tonna/hektár) is megtermelhetik. Az óbecsei Friss László zöldségtermelő most látta elérkezettnek az időt arra, hogy ő is áttérjen a gyökérzöldségekre.
„Érdemes lenne megállapodnunk” (Fehér Rózsa felvétele)
Szabaföldi paprika, padlizsán, hagyma, krumpli – ezek nagy részét váltod most sárgarépára, petrezselyemre, az eddig is termesztett zellert pedig továbbfejleszted. Miért most és miért ezekre váltasz?
– Egyre nehezebb munkaerőhöz jutni, ezért csökkentenünk kell azokat a területeket, amelyek fokozottan igénylik a kézi munkaerőt, és könnyebben gépesíthető fajtákra kell váltani, ezek pedig a gyökérzöldségek, amelyeknek szinte teljesen megoldott a gépesített termesztésük, csupán néhány traktoristára és gépkezelőre van szükség.
A paprika, a padlizsán ennél jóval többet követel. Tanulmányoztuk a hazai helyzetet is, ebből kiderült: Szerbiában a zöldségnövények közül a sárgarépát tudjuk világszínvonalon termeszteni, ráadásul állandóan növekszik a piaca, hiszen jóformán az egyetlen olyan zöldségféle, amelyet a világ összes konyhája használ. Nem mellékes az sem, hogy jómagam is szeretem enni, én ugyanis mindig olyan zöldségeket termelek, amelyeket fogyasztani is szeretek.
Kézi munkaerőt hol igényelnek ezen a növények?
– A sárgarépánál szinte mindent meg lehet csinálni gépekkel, csak néha az utánválogatáshoz meg a gépkezeléshez kell ember. A petrezselymet felénk a zöldjével szeretik vásárolni az emberek, emiatt bonyolultabb a mosása, kézi munkaerő kell hozzá, de előbb-utóbb nálunk is elérkezik az az idő, hogy külön fogják értékesíteni a zöldjét és a gyökerét, ami nagy könnyítés lesz. A zellernél hasonló a helyzet, ráadásul a felülete miatt még nehezebb a mosása. A zellernél a palántanevelés, a palántázás is kézi munkaerőt igényel, ezért ez a leginkább munkaerő-igényes zöldségünk.
Ez a bakhátkészítő gép (Fehér Rózsa felvétele)
Zellert korábban is termesztettél. Milyen tapasztalataid vannak?
– Tavaly és tavalyelőtt nagyon sok zellert eldobtam, mert Szerbiában senki nem volt hajlandó átvenni feldolgozásra. Néhány éve a zellert allergénnek nyilvánították, és a szárítókban a zeller szárítása után maradhatnak maradványok, amelyek keverednek más, későbbi szárítmányokkal, amit fel kell tüntetni a csomagoláson, ezért nehezebb lett az értékesítésük. A megoldást egy elkülönített szárító jelentené. Bácsöldváron is működött szárító, de elavulttá vált a technológiája, és olcsóbb lett külföldről behozni a kész szárítmányokat. A termelők ezért visszavettek a termelésből, és idővel már csak a piaci eladásra termeltek. A zeller nagyon komoly termesztéstechnológiát igényel, palántáról kell nevelni, és a zellermag az egyik legapróbb. Az idén nagyon esős és száraz időszakok váltakoztak, a zellerünk ezt megsínylette, állt a parcellánkon a víz, nem tudtuk se gyomtalanítani, se tápoldatozni egy részét. Zellerből egy évben két kultúrát is ki szoktunk termelni, de az idén egyet sem sikerült rendesen. A zeller ára most emelkedik, mert hiánycikk lesz.
Ha olyan jók lettünk sárgarépában, hogy bőven jut exportra is, mi a magyarázata annak, hogy hazai szárító kínai répát dolgoz fel?
– Többféle célra lehet sárgarépát termeszteni. Az egyik fajta a piacon vagy a boltokban megvásárolható, friss fogyasztásra szánt, lédús, édes és mutatós répa, amit mi is termelünk. A szárazabb és hosszabb tenyészidejű ipari sárgarépa valamilyen feldolgozásra: szárítmánynak, gyorsfasztásra, esetleg répalének készül, és az ára jóval alacsonyabb, ezért kevesebben is termesztik. Az idén a nagy sárgarépatermelő európai országokban az időjárás miatt nagyon csökkent a hozam, a gyökérzöldségek ára ezért lett magas.
A petrezselyemtermesztés szinte teljesen gépesíthető (Fehér Rózsa felvétele)
A váltás érdekében több beruházásba is belevágtál, melyek ezek?
– A gyökérzöldségek termesztésére való átállást szolgáló közepes beruházásként kaptam támogatást a Prosperitati Alapítványtól. Az első gépek már meg is érkeztek: lett egy mondern bakháthúzó gépünk és egy korszerű vetőgépünk, amelyek nélkül elképzelhetetlen a termesztés, és hamarosan érkezik a sárgarépakombájn is. Épül egy csarnok a répa előkészítésére, tavaly pedig elkészült a hűtőházunk.
Ügyvédkedsz, politizálsz, családi vállalkozást menedzselsz. Mi tartozik jelenleg ez utóbbiba?
– Vetőmagokkal, növényvédő szerekkel és palántákkal kereskedő cégünk van, emellett 1,2 hektárnyi fóliasátorban kókuszközegen, hidrokultúrában paprikát termesztünk. Szántóföldön 50–60 holdon gazdálkodunk, mindenhol csepegtetőrendszerrel. Régebben paradicsom, uborka, saláta is volt, de nem lehet ennyiféle zöldséget profi módon termeszteni, ezért néhány éve már csak paprikával foglalkozunk ezek közül, ami jó döntésnek bizonyult. Nem félek a mostani váltástól sem, mert ezzel párhuzamosan további növényeket számolunk fel: a krumpli, a padlizsán, a csemegekukorica, a cékla termesztése megszűnik, a vetésforgó miatt csak vöröshagyma, gyökérzöldség, szabadföldi paprika marad. Nagyjából 10 hold petrezselyem, 2,5 hold zeller és 30 hold répa lesz másodvetésben, de jövőre jóval többet tervezek. Remélem, hogy sikerült beletrafálnunk egy olyan évbe, amikor a sok rossz ár mellett a sárgarépának jó ára lesz, és tovább tudunk fejlődni.
A parcellalátogatásunk során ajánlatot tettél az egyik gazdának. Miről van szó?
– Nincs elég földünk, de létezik egy olyan lehetőség, amivel a begecsi gazdák már évek óta élnek. Ők voltak az elsők, akik gabonatermesztőkkel úgy szerződtek, hogy árpa vagy búza után, az aratást követően kibérlik a földet másodvetésben, amiért a gazda pénzt kap, ráadásul nem kell foglalkoznia a földdel. Mi is megállapodtunk már így gazdával. A répa rengeteg tápanyagot hagy maga után, és mivel mi rendszeresen, csepegtetve öntözzük a földet, nem tömörítjük és nem ronjuk a szerkezetét, valamint biológiai szerekkel kiirtjuk az összes káros gombát és állati kártevőt. A gazda ősszel egészséges, jó nedvességtartalmú földet kap vissza, sőt ha kell, akkor bemunkáljuk, fel is szántjuk. Remélem, jövőre több gazda is a partnerünk lesz ebben.
Épül a csarnok a gyökérzöldségek előkészítésére (Fehér Rózsa felvétele)
Begecsen 500 hektáron több mint 20 gazda foglalkozik sárgarépával, amely nemrégiben földrajzi eredetvédelmet nyert. Ők külföldre is sokat szállítanak, de ehhez össze kellett fogniuk. Ti ezt a példájukat is követitek?
– Nekünk is össze kellett fognunk, néhány termelővel és a muzslyai Császárkerttel konzorciumot alapítottunk. A Császárkert ugyancsak a Prosperitati Alapítvány pályázatának köszönhetően tudott beruházni egy nagyon szakszerű hűtőházba, sárgarépamosó berendezésbe és modern csomagolóba. Az integrátorként is működő Császárkert eddig is a stratégiai partnerünk volt. Ahhoz, hogy jelentős mennyiséggel és jó minőséggel tudjunk piacra kerülni, együtt kell fellépnünk, ezért valószínűleg Óbecsén és több más helyen is kialakítunk majd átvevő-termelésszervező központokat. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező években az élelmiszerek ára a klímaváltozás és a munkaerőhiány miatt jelentősen emelkedni fog, érdemes hát élelmiszer-termelésben gondolkodni, de az, aki nem tud lépést tartani a követelményekkel, nem fog talpon maradni: ma már csak a jó minőségű árut lehet eladni, amihez tudás és technológia kell.
Azt mondtad, nemcsak eladni, de fogyasztani is szereted a sárgarépát. Milyen formában?
– Nyersen is szeretem, de modern konyhatechnikával is el lehet készíteni, én például szoktam konfittálni (alacsony, kb. 80 fokon hosszasan sütni – a szerző megj.), így nagyon finom köretet kapunk, amit elképzeléseim szerint boltban is lehetne értékesíteni. Csipszet is lehet készíteni belőle, és már azon is gondolkodom, hogy következő lépésként sárgarépalevet fogunk előállítani.
