Támogatás hiányában és a magas tenyésztési költségek miatt több halastavon felhagytak a tenyésztéssel (Gergely József felvétele)
A hazai vásárlók főként az ünnepek időszakában keresik a halakat, és egyre inkább a feldolgozott halászati termékek iránt nő az igény. Évente átlagosan 5–7 kilogramm halat fogyasztunk fejenként. Míg Európa más országaiban a 20 kilogrammot is meghaladja éves szinten az egy főre eső halfogyasztás.
Egyre több halastó szűnik meg hazánkban. A meglévők pedig csökkentik a termelést, tették közzé a Szerb Gazdasági Kamara illetékesei.
A szakértők elmondása alapján az is kiderült, hogy 4500–5000 tonna körül mozog az idei haltermelés Szerbiában, ami kevésnek mondható az előző évekhez képest, amikor 8000 tonna körüli termelést ért el az ország.
Szerbiában jelenleg 13,5 hektárnyi területen találhatóak halastavak, amelyből mintegy 10 hektáron tenyésztenek halat. Évente négyszer több halat importál az ország, mint amennyit tenyészt.
Szerbia tavaly több mint 30 ezer tonna halat hozott be, mintegy 90 milliárd dollár értékben, és 15 millió dollár értékben exportált. A legtöbb halat és halterméket Norvégiából, Spanyolországból és Thaiföldről szerezte be az ország. A kiszállítást illetően a legtöbb hal Olaszországba, Bosznia-Hercegovinába és Németországba jutott el. Jelenleg hazánkban összesen 8290 hektáron tenyésztenek pontyot, 62 281 négyzetméteren pedig pisztrángot.
A haltenyésztés főként Vajdaságra összpontosul, ahol több mint százezer hektár olyan terület van, ami nem alkalmas növénytermesztésre, viszont lehetne rajta halastavakat létesíteni, vélik a szakértők.
Ótott Róbert (Gergely József felvétele)
A tartományi mezőgazdasági titkárság évről évre támogatja az új halastavak kiépítését és a már meglévők megújítását Vajdaság területén. Idén négy pályázat részesült támogatásban – Hódság, Magyarkanizsa, Ópáva és Újvidék községekből – összesen 17,5 millió dinár értékben, tudtuk meg Ótott Róbert mezőgazdasági, víz- és erdőgazdálkodási titkárhelyettestől.
– A 2018-as évben, április folyamán kiírtunk egy pályázatot, amelyre a halastavak tulajdonosai szeptemberig tudtak jelentkezni. Az idei éves keretünk e fejlesztésekre 20 millió dinárt tett ki, amelyen belül két témakörben tudtak a tulajdonosok pályázni. Támogatást írtunk ki a már meglévő halastavak rekonstrukciójára, itt hektáronként legfeljebb 500 ezer dinárt tudtak elnyerni a pályázók. Új halastavak kiépítésére pedig hektáronkénti 800 ezer dináros támogatást tudtak a pályázók megkapni – mondta a titkárhelyettes.
Olyan bejegyezett mezőgazdasági gazdaságok tudtak pályázni, amelyek vagy mezőgazdasági szövetkezetként vagy pedig gazdasági társaságként vannak bejegyezve a regiszterbe. Főleg földmunkák elvégzésére, a már meglévő halastavak iszaptalanítására, tisztítására vagy kisebb töltések kiépítésére és az új halastavak kiásására fordíthatták a pénzösszegeket.
– Sokan kérdezik, hogy támogatjuk-e a halasítást, amelyre nagyobb volna az igény, de erre sajnos nincs lehetőségünk. Vajdaságban új halastavak, létesítmények nem igen épülnek. Leggyakrabban a már meglévőket újítják fel időszakonként, és ebből kifolyólag nincs tömeges jelentkezés. Azonban fontos minden egyes támogatás, így ez is, mert ennek hiánya visszavetné a halgazdaságokat – tudtuk meg Ótott Róberttől.
Igor Srećković (Gergely József felvétele)
MAGASABB TÁMOGATÁSOKRA VOLNA SZÜKSÉG
Igor Srećković ichtiológus, a DTD Halgazdálkodási Közvállalat termelésvezetője lapunknak elmondta, hogy a hazai haltermelés legfőbb problémája az alacsony támogatásokban rejlik. A kitermelt hal kilogrammjáért a termelő hazánkban 10 dinárt kap. Rendkívül magas a vízügyi járulék, amely hektáronként 120–150 euróig terjed. Mindez természetesen kihat a halárakra és a termelők nyereségére is.
– Támogatás hiányában és a magas tenyésztési költségek miatt több halastavon felhagytak a tenyésztéssel, pedig az ágazatban nagy lehetőség rejlik. A környező országokat illetően Csehország, Románia, Bulgária esetében jobbak a feltételek a haltermeléshez. A szomszédos Horvátországban például hektáronként mindössze 15 euró a vízügyi járulék. Magyarországon pedig nincsenek vízilletékek, senki sem fizet járulékokat a víz használatáért.
A nagyobb halastavak jelenleg csökkentett intenzitással dolgoznak.
– Ennek több oka is van. Az egyik, hogy hazánkban még mindig nincs kellőképpen elismerve a halászat. Az Európai Unió országaiban jelentős támogatást élveznek a haltenyésztők. Ezekben az országokban az állam anyagi támogatást nyújt és a tenyésztőknek bizonyos pénzügyi nehézségek esetén: különféle halbetegségek megjelenésekor, az árak hirtelen csökkenésekor és a nagyobb lopások esetében, ki vannak biztosítva.
Szerbiában az idei haltermelés 4500–5000 tonna közé tehető (Gergely József felvétele)
VAN JÖVŐJE AZ ÁGAZATNAK
A legújabb trendek között szerepel a kisebb halastavak kiépítése, ahol nagyobb mennyiségű halat tenyésztenek kis területen. Ily módon könnyebbé válik a halak fejlődésének és állapotának az ellenőrzése, valamint a lehetséges lopások kivédése, amelyek igen gyakran előfordulnak a halastavak esetében, mondja Igor Srećković.
– A támogatások gyakoriságának és összegének a növelése révén fejlődhetne ez az ágazat. A termelési folyamatok változtatása és az új technológiák bevezetése révén van jövője a haltenyésztésnek. Mindemellett azonban elengedhetetlen az állami támogatások növelése, amely a környező országokban mindenhol kifejezetten segíti a haltenyésztést.
