Topolya főutcáján járva számos üzletbe betérhetünk, de kevés az, amelyik valóságos szeretettel fogadja az embert. Ez a hely már jócskán kívül esik a város központjától, messze elkerüli a városi forgatag, viszont egy kellemes, boldog szigetet alkot a vele szemben magasló malom szürke, rideg tömegének, és a főúton haladó személy-és teherforgalom zajos monotonitásának ellensúlyaként. Nincs villogó neonfelirat, sem rikító cégtábla. Erre nincs szükség. A cégtábla itt a kedvesség, a megbízhatóság, a precizitás, és a hitelesség.
Az Adriána Ruhaszalon hangulatos, barátságos kis szigetét Urbán Tóth Adriána álmodta meg, és már nyolc éve igyekszik azon, hogy megvalósítsa az ajtaján betérő emberek ruha formájában megvalósítható álmait.
A varrás szeretetéről, a varrodáról, és saját kollekciójáról az otthonias hangulatot, és kellemes meleget árasztó zöld cserépkályha mellett beszélgettünk.
Mikor ismerkedtél meg a varrással? Jelen volt már a családodban?
- Nem én vagyok az első varrónő a családban. A nagymamám is varrónőként dolgozott, talán innen ered nálam a varrás szeretete és tisztelete. Nagymamám az Elegant készruha gyárban dolgozott, mint munkavezető, ez mellett pedig még otthon is dolgozott. Mellette, általa ivódott belém a szakma szeretete, tisztelete. Tőle sajnos nem tanulhattam, mivel nagyon korán elveszítettük őt, de az emlékeimben ott van. Engedte, hogy a műhelyében ügyeskedjünk, alkossunk ezt-azt. Mivel édesanyám is tudott varrni, később mindig mellette álltam, és figyeltem, hogyan dolgozik egy-egy fehér blúzon, vagy szoknyán. Lassacskán eljutottam odáig, hogy teljesen titokban, míg a szüleim nem voltak odahaza, magam is kipróbáltam a varrást. Később a tanulmányaim is ebbe az irányba vittek, bár eredetileg gimnáziumi előkészítőre jártam. Volt egy lehetőség, hogy a békéscsabai textilipari középiskolába járjak, de végül Szabadkára iratkoztam. Az első év folyamán háromszor is megfordult a fejemben, hogy otthagyom a szabadkai iskolát, és beiratkozom Topolyán a gimnáziumba, de végül kitartottam, ott tartott a szakma szeretete, és az elhivatottság. Középiskola után a nagybecskereki Textilipari Főiskolán próbálkoztam a továbbtanulással. Végül visszamentem Szabadkára, és elvégeztem a negyedik fokozatot. – válaszol Adriána, a szalon vezetője.
A PADLÁSSZOBÁBÓL A FŐUTCÁRA
Egy vállalkozás megnyitása nem kis felelősséget ró az ember nyakába. Mikor döntöttél úgy, hogy mégis megnyitod a szalont?
- 2010 áprilisában nyitottam meg a szalont. Előzőleg több évig munkaviszonyban voltam az Elegant készruha gyárban. Sok hasznos tudásra tettem itt szert. A családalapítás sem zökkentett ki teljesen a munkából. Ahogy nőtt az ügyfélköröm, a padlásszobánkat átalakítottuk műhellyé. Később egy szerencsés véletlen folytán, jutányos áron sikerült hozzájutnom egy ipari varrógéphez. A padlásszobát viszont kinőttem, és mindenképp legálisan szerettem volna dolgozni. Egy pályázati felhívásra figyeltem fel, amelyet a szabadkai Nemzeti Foglalkoztatási Iroda hirdetett meg kezdő vállalkozók számára. Megírtam a pályázatot, és megnyertem. A férjem nagyszüleinek házát alakítottuk át, amit előzőleg ki szerettünk volna adni. Úgy érzem, hogy megérte ezen a helyen megnyitni a szalont. Ez által egy teljesen új világot ismerhettem meg. Az emberek bejöttek, kérdeztek, érdeklődtek, és úgy érzem, hogy örömmel fogadtak.
A MUNKAIDŐ RUGALMAS
Beszélgetésünket egy már munkaidőn kívül érkező ügyfél szakítja meg, épp csak annyi időre, hogy közben jobban szétnézhessek a hangulatos helyiségben. Otthonos, barátságos, és semmiképp sem idegen. Nem erőlteti rám a kényszerű eleganciát, így nem érezteti velem azt sem, hogy talán kissé slampos vagyok. A családi képek, a gyerekek rajzai, meg az a zöld cserépkályha inkább azt sugallja, hogy épp csak átjöttem a szomszédba.
A váratlan ügyfél távozik, beszélgető társam pedig mosolyogva elnézést kér a közjátékért, teljesen szükségtelenül, mivel így felszínre kerül egy előre meg nem fogalmazott kérdés:
Egyedül dolgozol a műhelyedben. Hogyan néz ki egy átlagos munkanapod?
- Terveim között szerepelt, hogy alkalmazok majd valakit, de az emberek szeretik, ha én varrom a ruhát. A hivatalos munkaidőm nyolc órától négy óráig van, de ez nagyon sokszor módosul, ha szükséges. Előfordul, hogy nekem is el kell mennem, elintézni ezt-azt, olyankor bezárom a szalont, és később tovább van nyitva. Többször előfordult már, hogy késő estig dolgoztam. Igyekszem azonban egyensúlyt tartani. Általában korán kelek, elintézem a házi munkát, elindítom iskolába a gyerekeket, és csak ez után indulok munkába. Előjegyzés szerint dolgozom, de mindig akad egy-egy váratlan munka, sürgős eset, amit még beszorítok a munkanapba. – felel készséggel a fodros táskák megalkotója, és biztos vagyok, hogy senki orra előtt nem zárná be az ajtót a munkaidő végén.
Varrónőként nem csak hagyományos rendelésekkel foglalkozol. Fordulnak hozzád extrém, rendhagyó kérésekkel is?
- Ennyi év után, azt kell mondanom, kevés dologgal tudnak meglepni. Nem csak hagyományos dolgokat kérnek, akadnak rendhagyó munkák is. A balettcipőre felvarrt szalagtól a tütün keresztül a farsangi jelmezig, sok minden kikerült már a kezem alól. Ha valami új kéréssel fordulnak hozzám, amivel még kevés tapasztalatom van, vagy egyáltalán nincs, annak mindig aprólékosan utána nézek, így sokat is tanulok – válaszol, és mosolyogva idézi fel ezeket az emlékeket.
TÜNDÉRROKOLYA
A közösségi oldaladon többen is olvashattak már a Tündérrokolyáról. Mi is ez pontosan?
- Kicsi koromtól fogva vonzott az öltözködés, és szerettem volna minél több nőt arra buzdítani, hogy merjen minél nőiesebben öltözködni. A Tündérrokolya nem más, mint az új kollekcióm. Nagy vágyam volt egy több darabból álló kollekcióval bemutatkozni, és nem rég el is készült. Egy népies vonalat képvisel, a népi gyökerekhez nyúlik vissza. A ruhákat úgy alkottam meg, hogy a népi elemeket építettem bele a mai utcai viseletbe. Mindezt stilizálva, újragondolva alkottam meg, és így született meg a Tündérrokolya elnevezésű kollekció. Ami a Tündérrokolya különlegessége, hogy akárhány darab készül belőle, mind egyedi. A megrendelő, a viselő igényeihez alkalmazkodva, közösen változtathatunk rajta, hogy a végeredmény olyan legyen, ami tökéletesen kielégíti a viselő igényeit. Éppen ez benne a lényeg, és nem is igazán szeretnék belőle sorozatgyártást. A Tündérrokolya célközönsége az a csoport, akik kedvelik a népi elemeket, a népi stílust. A kollekció nekik készült, és úgy érzem, hogy meg is találta a célközönségét. Teljes mértékig olyan ruhák ezek, amelyekben bárhová el tudunk menni. Ezek a ruhák egyébként minimális hulladékkal, anyagtakarékosan készülnek, tehát valamilyen szinten környezettudatosan. Köztudottan a textilipar a világon az egyik legnagyobb szennyező, ezért is igyekszem minimális hulladékot termelni. A Tündérrokolya elnevezést Gemma Moretti versének köszönhetem, a kollekció címkéit pedig a nagyobbik lányomnak – feleli a kollekció megálmodója.
FOGLALKOZÁS, MUNKA, HIVATÁS, ÉLETFORMA
Elmondhatod magadról, hogy azt a munkát végzed, amit szeretsz. Mit jelent ez számodra?
- Nagyon fontos számomra a szakma szeretete. Az én munkám nem luxus, hanem szükség van rá. Nem csak mindennapi, hanem alkalmi ruhákat is készítek. Sokrétűnek kell lennem, és ezzel együtt meg kell őriznem az egyensúlyt is. A sokrétűségen túl a megbízhatóság, a hitelesség, és a precíz munka az, ami megtartja az ügyfeleket. Mindenképp szükség van szakmai rutinra, egy bizonyos szintű tapasztalatra ahhoz, hogy beindíthasson bárki egy vállalkozást. Számomra ez nem csak munka, nem csak foglalkozás, hanem hivatás, és életforma is egyben. Próbálok az embereknek egyfajta irányt mutatni afelé, hogy merjenek új stílusokat kipróbálni – vallja meg beszélgető társam, Urbán Tóth Adriána.
A Tündérrokolya otthonában repül az idő. Beszélgetés közben észre sem vettem, hogy leszállt az este, és a kellemes melegből a csípős szélbe kilépve még hívogatóan mosolyog rám a fodros függönyös ablak.