2014 júliusában a 15 éves szabadkai Tijana Jurić úgy tervezte, hogy a szünidő egy részét Bajmokon, a nagyszüleinél tölti. Éppen csak megérkezett, s aznap este elment barátaival egy focimeccsre, de többé nem tért haza.
Gergely Árpád felvétele
A falubeliek azonnal a keresésére indultak. Az elhagyott házakban, a szántóföldeken, mindenütt keresték. Éjjel egykor kezdődött a falubeliek kutatása, fél kettőkor pedig már a rendőrség is Bajmokon volt, majd csatlakozott hozzájuk a csendőrség is. Kipumpálták a csatornából a vizet, de a kislány nem került elő. A szerbiai rendőrség soha nem látott erőkkel kutatott az eltűnt kamasz után. Bajmok felett a következő napokban helikopterek köröztek, nyomkövető kutyákat vetettek be, ellátogatott a helyszínre a belügyminiszter és az országos rendőrparancsnok is. Keresték Magyarországon meg Boszniában is, de úgy tűnt: hasztalan. A hazafelé vezető úton csak a tornacipőjét találták meg, de ez a nyom kevés volt.
13 napos intenzív nyomozást követően a rendőrség elfogta a 34 éves surčini illetőségű Dragan Đurićot. Mint utóbb kiderült, a Belgrád melletti településen élő hentes vendégségben volt Zomborban és Csonoplján ebben az időben.
Az elfogását követően bevallotta tettét, és elvezette a rendőröket a gyilkosság helyszínére. A 15 éves kislányt hazafelé menet elütötte, betuszkolta az autójába, és elvitte a Nemesmilitics és Csonoplya közötti úton lévő szeméttelephez, megerőszakolta, majd a holttestet elásta. A bíróság összesen 55 év börtönre ítélte az elkövetőt. 15 évet kapott a kislány megerőszakolásáért meg 40 évet a gyilkosságért. Ám a szerbiai törvények értelmében a legmagasabb kiszabható börtönbüntetés csupán 40 év lehet, így a gyermekgyilkos, jó magaviselet mellett, 26 év után szabadulhat.
A meggyilkolt szabadkai kislány édesapja ezt követően kampányba kezdett. Igor Jurić létrehozott egy alapítványt, és azonnal kezdeményezte a törvénymódosítást. Célja az volt, hogy az eltűnt gyermekek keresését azonnal kezdje meg a rendőrség a bejelentést követően, ne csak 24 órát követően, ahogy a hatályos törvények akkor előírták. Szerbiában évente 1200–1500 gyermek tűnik el, akiknek többségét megtalálja a rendőrség. A „Tijana törvénye” néven elhíresült törvénymódosítás 2015 július 16-án megszületett, és ezzel nagy lépést tett az ország a gyermekek biztonságának megőrzése terén.
Tijana Jurić halálát követően egyre inkább erősödött az a nézet, hogy vissza kell állítani a halálbüntetést. Vannak olyan monstrumok, akik nem érdemlik meg az életet. Ám ez összeegyeztethetetlen a hatályos törvényekkel, és etikai szempontból is megkérdőjelezhető, hiszen ha valakit ártatlanul ítélnek halálra, az visszafordíthatatlan.
2017 májusában a Tijana Jurić Alapítvány a Blic napilappal karöltve a büntető törvénykönyv módosítását is kezdeményezte, amelyben egyebek között az áll, hogy a gyermekgyilkosokra szabjanak ki tényleges életfogytiglani börtönbüntetést. Ősszel megkezdték az aláírásgyűjtést. Noha csak 30 000 aláírásra van szükség ahhoz, hogy a parlament foglalkozzon a beadvánnyal, október 23-a és 29-e között Szerbia 40 városában gyűjtötték az aláírásokat, és november 9-én 158 450 aláírást adtak át annak a petíciónak a kíséretében, amellyel követelték az életfogytiglani börtönbüntetés visszaállítását a szerbiai büntető törvénykönyvben.
Úgy tűnik, hamarosan sor kerül a büntető törvénykönyv módosítására. Aleksandar Vučić köztársasági elnök a múlt hét végén a nemzetbiztonsági tanács ülését követő sajtótájékoztatón bejelentette: Szerbia szigorít büntetőpolitikáján, és a legsúlyosabb bűncselekményekért kiszabható büntetéseket 30–50 százalékkal szigorítják.
Az államfő egyebek között a következőket mondta: „Az állam le fog győzni benneteket, legyetek bármennyire is veszélyesek, megmutatjuk nektek, hogy az állam erősebb nálatok. Ez a harc, amely évekig fog tartani, nehéz is lesz. Eltiporunk minden bűnözőt, nem fizikailag, hanem jogilag, ahogy annak a jogállamban lennie kell. A legsúlyosabb bűncselekmények esetében újra bevezetjük az életfogytiglani börtönbüntetést” – hangsúlyozta az államfő. Aleksandar Vučić a szóban forgó sajtótájékoztatón az eddigi büntetések kiszabásáról is beszélt, mondván, hogy a nemi erőszakért a jelenlegi jogszabályok értelmében 3–tól 12 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki. A bíróságokon az esetek 35,9 százalékában három évig terjedő büntetést szabtak ki, 33,3 százalékban pedig öt évig terjedő büntetéssel súlytották az elkövetőt. Ez azt jelenti, hogy a bűnösök 70 százaléka öt évnél többet nem ült. Akkor miért szabtuk meg a 12 éves börtönbüntetést, kérdezte az államfő. A jövőben 5 évnél kisebb büntetést senki sem kaphat nemi erőszakért. A családon belüli erőszak elkövetője a hat hónap helyett egy évet érdemel, hangzott el. Gyilkosságért eddig 10 és 20 év közötti börtön volt kiróható, a jövőben ez megkétszereződik, mondta az államfő. S mindezt 20 napon belül megteszik, jelentette be.
A 15 éves szabadkai kislány gyilkosához hasonlóan életfogytiglant érdemel az a 28 éves férfi is, aki egy születésnapról elcsalta a hároméves kislányt az egyik Zaječar melletti faluban, megerőszakolta, majd egy kővel szétverte a fejét. A kihallgatásakor beismerte, hogy egy negyvenéves nőt ölt meg két héttel korábban. Ezt a férfit is 40 évre ítélték el, és 26 év után szabadulhat.
Magda Marinko, akit a magyarországi sajtó délvidéki halálosztóként emleget, idén január végén szabadulhat. A magyar hatóságok 1994 január 28-án fogták el, majd 1995-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A magyar jogszabályok szerint 25 év után vizsgálható felül a feltételes szabadlábra helyezése. Magyarországon négy ember meggyilkolásáért ítélték el. Távollétében Szerbiában a halálkommandó tagjaként elkövetett öt gyilkosságért halálbüntetést szabtak ki rá, de mivel 2001-ben megszűnt a halálbüntetés, amikor a magyar fegyházból kiengedik a sorozatgyilkost, kéz- és lábbilincsben a kommandósok átadják őt a szerb hatóságoknak, s itthon kezdi meg 40 éves börtönbüntetését. A számítások szerint 96 évesen szabadulhat.
A büntetéseknek egyfelől visszatartó ereje kell, hogy legyen, másrészt szocializációs feladata is van a börtönöknek: visszaintegrálni a társadalomba azokat, akik bűnt követtek el. A gyermekgyilkosok, a sorozatgyilkosok, gyilkosok és pedofilok meg más súlyos bűncselekményt elkövetők esetében a bíróságok dolga lesz mérlegelni – ha bekerül a szerbiai büntető törvénykönyvbe az életfogytiglani börtönbüntetés –, hogy ki az, akinek nem adnak esélyt, hogy a bűn elkövetése után a társadalom aktív tagjaként éljen.
Sajnos vannak ilyenek.
