Aki egészséges, az el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet mindennap fájdalommal ébredni, ledolgozni a napot, este pedig kínok közt ágyba zuhanni. Az élet örömteli pillanatai, a születésnapok, a karácsony, a szilveszter, a húsvét, a családi programok megkeserítője lehet, ha minden megtett lépésünknél fizikai fájdalmat érzünk. Az 52 éves Karácsonyi Viktória több mint húsz éve nagy fájdalmakkal éli mindennapjait. Ő sajnos nagyon is tisztában van azzal, mennyi keserűséggel jár műforgóval járni-kelni, ráadásul úgy, hogy nem megfelelő módon ültették be. Lapunknak elmondta, már több mint húsz éve napjainak minden perce fájdalmas.
Karácsonyi Viktória: „Mindennap fájdalommal kelek és fekszem”(Gergely Árpád felvétele)
– Az egész akkor kezdődött, amikor a második gyermekemmel voltam várandós és egy véletlen folytán elestem szilveszterkor. Az orvos nem tudott azonnal fogadni, mert nem tartózkodott a kórházban, ezért nem műtöttek meg időben. A forgóm eltört, és csak ideiglenes csavarokkal fogták össze a csontjaim. Hogy lekopogjam, egészséges fiút hoztam a világra, de a szülésnél mind a négy csavar elpattant bennem. Az egyébként is fájdalmas szülés számomra így még nagyobb kínokkal járt. Az orvos elmondta, hogy soha nem lehet a lábam normális, ha nem kapok műforgót. Az elsőt 1998-ban kaptam, amit kilökött a szervezetem. Ezután a másodikkal is így jártam, amit 2003-ban kaptam. Mikor a másodikat is kivették, akkor másfél éven át nem műthettek meg, mert a kilökődés miatt keletkezett gyulladás nagy volt. A harmadikat a zentai kórházban tették be. A műtétet végző ortopéd szakember arra kért, hogy magunk utazzunk el Magyarországra a beültetendő műforgóért, hozzuk át a határon. Kifizettük neki a műtétet, és az egész beavatkozást feketén végezte el. Bíztam a zentai orvos szakértelmében, de a végén mégis rosszul végezte el a műtétet. Három centiméterrel feljebb helyezte el a műforgót, ami azt eredményezi, hogy minden lépésemnél hatalmas fájdalmakat élek át – osztotta meg lapunkkal történetét Viktória.
– Amikor 10 éve Szabadkára költöztünk, újabb megoldás után kutattunk, mert a fájdalmak egyre elviselhetetlenebbek lettek. Itt kezdtünk el járni az orvosokhoz, és a kórházban mondták, hogy nem vállalják a műtétet, mert nem vághatnak többször ugyanazon a helyen. Figyelmeztettek, hogy tolókocsiba fogok kerülni. Ettől nagyon félek. Ajánlották, hogy magánklinikákon kérjek segítséget, ezért körbejártuk a férjemmel ezeket a rendelőket, végül egy orvos mondta, hogy egy nyugdíjas belgrádi ortopéd professzorral konzultált az esetemről, aki csak magánúton tud praktizálni. Közölte, hogy a műtét 8000 euróba fog kerülni. Sírógörcsöt kaptam a hír hallatán – mesélte Viktória.
A műtétet egy állami intézményben sem vállalják a szakemberek(Gergely Árpád felvétele)
Az összeg hallatán megállapodtak a férjével, hogy kölcsönt kérnek a banktól, ahonnan azt tudták meg, hogy keresetük miatt legfeljebb csak 5000–6000 eurós hitelt igényelhetnek, a többit valahogy önerőből kell megvalósítaniuk. Viktória rokkantsági státuszban dolgozik egy üzletben, ahol ülőmunkát végez, termékek címkézését végzi állandó munkaviszonyban, férjének nincs nagy keresete.
Viktória több segélykérő csoportnak is tagja, már maga is sokat segített rászorulókon, most viszont neki lenne szüksége segítségre. A közösségi hálón már közölt egy bejegyzést, amelyben olyan alapítványt keresett, amely támogatni tudná őt.
– Tanácsra lenne szükségem, hogy milyen segélynyújtó szervezethez fordulhatnék, mert kétségbe vagyok esve. Már semmiben sem reménykedem, de muszáj így segítséget kérnem az emberektől, hogy elmondhassam, valóban mindent megtettem. Sokat sírok, a párom próbál vigasztalni, de már nem a fizikai fájdalomtól hullanak a könnyeim, hanem a tehetetlenségtől – mesélte könnyeivel küszködve Viktória.
Aki segíteni szeretne, az pénzadományát a 160–5810200051858–42-es folyószámlaszámra küldheti, Karácsonyi Viktória nevére.
