A horgászok mellett sportolók, zenészek, természetkedvelők gyűlnek össze a temerini Bushido partjánál. Éjjel őzek látogatják, nappal nyulak sétálnak el a halastó mellett. A látvány és a környezet egyedisége még ilyenkor sem hagyja hidegen az embert, főként a mozgalmas városból érkezőt.
A látvány és a környezet egyedisége még ilyenkor sem hagyja hidegen az embert, főként a mozgalmas városból érkezőt.
Mulatságok, összejövetelek, ünnepségek, kiállítások, szülinapok és esküvők színhelyévé vált az idők során e különleges nyugalmat árasztó, idillikus létesítmény, számolt be nekünk Sipter István, a halastó mindenese.
– A halastó távol van a forgalmas utaktól, nyugodt környezetben. Sokan vannak, akik a horgászás mellett kizárólag a látvány vagy a környezet kedvéért jönnek el. Ez egyfajta megnyugvás a számukra.
Amikor ide eljönnek, megváltozik a viselkedésük, és az idő is megáll egy pillanatra.
Mondom is az idelátogatóknak gyakran: változtass, újíts már valamit ezen a felszerelésen, még csak meg sem rezzen a botod, nem fogsz így semmit. Azt mondja nekem az illető: hiszen nem a hal miatt vagyok én itt. Elég nekem, hogy itt üldögéljek és nézzem a vizet, figyeljem a természetet.
A vérbeli horgászok, amikor a természetbe látogatnak, nyugalomra és csendre vágynak. Kizárólag a horgászásnak szentelik a pillanatot és az időt – ecsetelte Sipter István, a halastó vize felé meredve. Benn ülünk a meleg viskóban, kinn hidegre fordult az idő, horgászni már nem igen járnak ide.
– Gyakran jönnek még mielőtt felkel a nap. Én már itt vagyok akkor is, főzök nekik kávét. Ősszel meg télelőn megiszunk egy pálinkát. Nyáron pedig, amikor nagyban tűz rájuk a nap, elvonulunk a hűvösbe, megiszunk egy sört. Az idény kezdetekor este gyakran összegyűlünk, ilyenkor olyanná válik a halastó, mint egy trópusi bár. Zene is szól, ami horgászás közben nem ajánlatos – mondja Sipter István.
A Bushido halastó Temerin szegletében, az Óbecse felé vezető úton terül el. A létesítmény 1998 óta várja vendégeit. A Jegricska folyó egyik mellékfolyásának az elrekesztésével jöhetett létre a halastó, amelynek rendkívül tiszta vizében a ponty, az amur, a compó, a busa és a fehér hal tökéletes életfeltételekre lelhet. A halastó különlegessége, hogy a mintegy 1,5 hektáron fekvő terület kétharmadát nád képezi a víz alatt.
Nem zavartuk meg a horgász nyugalmát – nem beszélgettünk vele(Ótos András felvétele)
A Bushido elnevezés a temerini karateklubra utal, a létesítmény megálmodója Sipter István volt.
– A halastó ötlete abból ered, hogy létrejöjjön egy tér rekreációra a Bushido Karate Klub számára, ahol hétvégente versenyekre tudunk készülni. Minden pénzemet ebbe fektettem annak idején. Természetesen ez kezdetben nem így festett, ahogyan most. Kitartottam az öltet mellett, és lassan eljutott a megfelelő fázishoz. 1998-ban egy nagyobb munkaakciót tartottunk, amelyben jelentős számú környékbeli vett részt. A karateklub tagjainak a szülei, a temerini környezetvédelmi csoport tagjai, és mindazok, akik megértették e kezdeményezés célját. Egy olyan teret szerettem volna létrehozni, ami mindig készen áll a különféle tartalmak befogadására. A pihenésre és rekreációra, amely alatt a különféle sportok és a horgászat értendő. Gyakran jönnek családostul is ide a környékbeliek.
Távol a forgalmas utaktól, nyugodt környezetben(Ótos András felvétele)
Lehet csónakázni, sütni, főzni, és a természetet figyelni. Mindenki megtalálhatja és létrehozhatja a saját érdeklődési körének megfelelő tartalmat.
– A cél az volt, hogy egy autentikus mezei környezetben lehessen átélni a horgászás élményét. Ez nem egy ,,akvárium”, ahova bedobom a horgászbotot és megvárom, hogy ráharapjon valami 10–20 kilós hal. A cél, hogy mindig legyen valamiféle kihívás a horgászatban, hogy megfigyeljük a halak mozgását, és hogy kitaláljuk például azt, aznap vajon mi volna a leghatékonyabb csali.
– A halászok számára hálátlan dolog az, amikor nagy a hőség, s a hal a nádasba vagy a nádas szélére húzódik. Nagyon jó horgásznak kell lenni, és mindig a botok mellett kell ülni, mert ha nem reagál időben a horgász, a hal egy-kettő beúszik akár négy–öt méterre is. Néhány alkalommal véletlenül kifogták így is a halat a nádasból, de az csupán a szerencsén múlott.
A ponty olyan, akár egy vízi róka, amint lehetőséget érez arra, hogy kivergődjön, azon nyomban menekül. Az amur teljesen más, gyorsabb, erősebb harcos, de a tisztás felé menekül, nem úszik be a nádasba. Könnyebb megfogni, csak jó eszközök, felszerelés kellenek hozzá, mert rendkívül gyors, mint a torpedó, ezért ha kínai zsineggel meg csalival horgászol, azzal nem lehet kifogni, mind elszakad és eltörik.
Horgászparadicsom(Ótos András felvétele)
A tavat Sipter István gondozza immár több évtizede.
– Ki kell takarítani télen, mert az iszap elveszi az oxigént a halaktól. Nyáron a nád biztosít elegendő oxigént az élőlényeknek. A nagyobb halastavaknak spriccelik a víz felszínét. Nyáron nem okoz gondot, hanem télen jelentkezik a probléma az iszap miatt, mert a rothadás folyamán metánt bocsát ki az iszap, ami mérgezi a vizet. Így amikor a tó befagy, a vízben lévő halak nem tudnak lélegezni, mert nem jutnak oxigénhez, megfulladnak – tudtuk meg Istvántól, aki azt is megosztotta velünk, hogy a nyilvántartást is ő készíti a halak számáról. A készletet attól függően töltik fel, mennyit halásztak ki a tóból. Átlagban egy–két tonna hal van a tóban.
– Volt egy álmom, egy vízióm, és ezt véghez is vittem. Ugyanúgy, mint ahogy sportolóként is konkrét célokat tűztem ki. Mindig tudtam mit akarok. A vízió a jövő, hinni kell a jövőben és harcolni kell érte. Fontos a szilárd elhatározás és vélemény, bármilyen téren tevékenykedünk is. Mindig jönnek krízisek és nehezebb időszakok, de a kihívás érdekében ezeken túl kell lépni. Tovább kell menni.
