A tizenéves lányoktól a hatvanas nőkig szinte mindenki betért már Baranyi Imre szabadkai fodrász szalonjába, hogy a mester felfrissítse vagy átváltoztassa az illető hajkoronáját és megjelenését is egyben. Olyan család is jár hozzá, amelynek minden tagjának frizuráját ő szépíti hétről hétre, sőt a külföldre költözött vendégei is még mindig hozzá járnak, ha hazalátogatnak.
A szalon díszítése ünneptől illetve évszaktól függően változik (Gergely Árpád felvétele)
Ha Imit választjuk, biztosak lehetünk abban, hogy nem fogunk unatkozni. A családias hangulatú, feldíszített szalonjában mindig kellemes zene szól, és a beszélgetések is vidám hangulatban telnek. Nincs is olyan téma, amiről ne lenne véleménye, vagy amihez ne tudna hozzászólni.
Nálad mindig a legújabb trendekkel ismerkedhetünk meg, és nem sorozatgyártásra készülnek a frizurák. Ezen nem kell meglepődni, hisz minden évben új stílusok, trendek elsajátításával térsz haza az olaszországi Bolognából, ahol már évek óta részt veszel a Cosmoprof haj- és kozmetika kiállításon.
– Ez a világ egyik legszínvonalasabb kiállítása. A csapatommal korábban sokszor részt vettünk versenyeken, így többször voltunk a balkáni régióban első, második és harmadik helyezettek is. Szeretek versenyekre és továbbképzésekre járni, fejleszteni magam és ezáltal a szalon kínálatát is bővíteni. A bolognai továbbképzésre úgy jutottam el először, hogy 14 éve megnyertem egy fodrászversenyt. A megmérettetés fődíja volt ez a képzés, amit egy világkiállítás keretében szerveztek meg. Ezt a kiállítást minden kontinensen megszervezik, de én azért szeretek az olaszra járni, mert az a stílus áll hozzám a legközelebb. A helyszín hatalmas, ha beszorozzuk a Szabadkai Sportcsarnok méreteit harmincöttel, akkor tudjuk csak igazán elképzelni, mekkora területen szervezik ezt a rendezvényt. Itt minden esztétikával kapcsolatos szakma jelen van, és szinte nincs benne olyan, amit ne lehetne elképzelni, hisz mintegy 80 ország képviselteti magát. A látogatottsága is nagyon nagy, naponta 150 ezren mennek oda el. Minden szépségiparban dolgozónak csak ajánlani tudom, hisz a jó pap is holtig tanul, naprakésznek kell lenni, ha olyan vendég látogat el hozzánk, akinek újabb igényei vannak. Nem szabad megállni és begyöpösödve, gépszerűen dolgozni. Csak így van értelme ezt a munkát csinálni.
Egy mesterfodrásznak mindig akad múzsája, vagy olyan szakmában elismert ikonja, aki inspirálja. Neked van-e ilyen? Honnan merítesz ihletet?
– Fiatalabb koromban voltak olyan fodrászok, akik inspiráltak, de mostanra ez megváltozott. Inkább a spanyol, olasz vonal visz magával, hiszen ott minden olyan színes és élettel teli. Az angolok nekem túl szögletesek, szigorúak és vaskalaposak. A személyiség nagyon fontos szempont. Ebből az irányból indul minden, és az alapoktól, amiket kapunk. Nagyon fontos, hogy először a klasszikus dolgokat sajátítsuk el, legyen az szabászat, fodrászat vagy bármi egyéb. Erre az alapra lehet építeni és kialakítani a saját stílusunkat. Én személy szerint a hordható, szép, laza, de nem klasszikus frizurákat szeretem. Nem megyek el egészen a televízióban látható legextrémebb formákig, de fontos az egyediség.
Már kiskorodban tudtad, hogy ezzel akarsz foglalkozni?
A szalon legújabb tagjai (Gergely Árpád felvétele)
– Igen, már gyerekkoromban tudtam, hogy egyszer fodrász leszek. Akkoriban sok időt töltöttem az egyik fodrász unokatestvéremnél, aki falun élt és otthon dolgozott. Már ott megragadott ennek a szakmának a bűvölete. Ő akkor fejezte be az iskolát, elkezdett dolgozni, én pedig körülötte játszottam. A szüleim unszolására mégis vegyészeti szakra iratkoztam, mert úgy gondolták, hogy azzal a végzettséggel jobb munkát kaphatok. A középiskola negyedik évében titokban beiratkoztam egy fodrászati továbbképzésre, és eljártam oda az iskolai kötelezettségek mellett. Ebben a nagymamám támogatott, de később be kellett ismernem a szüleimnek, hogy fodrászkurzusra járok. A kezdetekben először másnál dolgoztam, két különböző helyen is megfordultam két év alatt, mire saját fodrászszalont nyitottam. Ennek már 22 éve, és azóta is ezt a szalont fejlesztem.
Minden órában kreatívnak lenni és újat alkotni nagy kihívás. Nálad nincs sablonosság. A napi feladatokat munkaként éled meg?
– Számomra a fodrászat maga az élet, ez a hobbim, az otthonom, néha a szeretőm, akivel sokszor veszekszek. Az emberek azt mondják, hogy csak kézbe kell venni az ollót és csinálni kell, de igazából nagyon sok minden rejlik ebben a szakmában, néha nagyon erősnek kell lenni és nyitottnak ahhoz, hogy fejlődni tudjunk.
A szalonok legforgalmasabb napjai a hétvégékre tehetőek. Lakodalmak, megnyitók, estélyek, nem beszélve a ballagási időszakról. Hogyan osztjátok fel egymás között a munkát? Van szabadidőd?
– Jelenleg négyen dolgozunk a szalonban. Előre beosztjuk a munkát a munkatársakkal. Minden főmunkát én végzek. Krizsák Szebasztián teljesen átvette a kolorizációs feladatokat, de a beleegyezésem nélkül nem kezdünk el dolgozni. Most két kutyusom van, és annyi időt töltök velük, amennyit csak tudok. Szeretek színházba, koncertekre járni, de az utóbbi időben egyre gyakrabban maradok itthon.
A nők nemcsak megszépülni, hanem kikapcsolódni is járnak a szépségszalonokba. Egy fodrász nemcsak szebbé teszi a külsejüket, hanem sokszor a lelküket is ápolja. Ez a te szalonodban is így működik.
Imre híre anyáról leányra száll (Gergely Árpád felvétele)
– Jellemző rám, hogy az emberek megnyílnak felém, elég gyorsan elmondják, hogy mi bántja őket. Ez természetesen nagyon megtisztelő, ugyanakkor egy idő után terhelő is tud lenni. Tudni kell ezt kezelni. Fontos nagyon, hogy a fodrász és a szalonja ne legyen a pletyka fészke. Annyi szép dolog van, amiről beszélgetni lehet, a művészet, a divat, a zene. Igaz, mindig vannak nehézségek az életben. Próbálok olyan hangulatot kialakítani, ahol mindannyian jól érezhetjük magunkat, ennek ellenére itt-ott elhangzik egy két pletyi, amit nagyon diszkréten kezelünk és ezeket a témákat diplomatikusan elkerüljük.
Milyen fodrászati feladatokat élvezel a leginkább?
– Változó. Az örök szeretet az a vágás és a kolorizáció. Itt van a legnagyobb lehetőség a kreativitásra. Persze, nem azokra az esetekre gondolok, amikor csak 1-2 centimétert kell levágni, hanem amikor valami olyat kér a vendég, hogy a körülötte lévők ámuljanak és bámuljanak az összhatástól. Megengedi nekem, hogy kreatívkodjak, és hogy én döntsem el, mi áll jól neki. Ehhez viszont nagy bizalma kell, hogy legyen a kuncsaftnak.
Mindenki egyedi szeretne lenni, de nem mindenki fogadja el a szakember tanácsát. A nők „majd azt én jobban tudom” hozzáállása sokszor nagyon kártékony is lehet. Amikor valaki kikéri a véleményed, mire figyelsz oda a leginkább?
– A legnagyobb hiba, amit egy nő elkövethet saját magával szemben, az az, amikor valaki szélmalomharcot vív, és nem fogadja el, hogy bizonyos formák, hajszínek nem illenek hozzá. Vegyünk példaként egy olyan hölgyet, aki világosabb hajszínt szeretne, annak ellenére, hogy szinte fekete haja van. Nem szabad így dacolni a világgal, mert az nemcsak felesleges, hanem költséges is, mert a szőkítés sokba kerül, és folyamatosan fenn kell tartani. Oda kell figyelni a fodrász tanácsára, mert az biztos nem rossz szándékból ajánl más hajszínt. A tanácsadás komplex feladat. Mindig a személyiséget figyelem meg először. Nekem egy nagyon jó esztétika tanárom volt, akitől azt tanultam, hogy már akkor, amikor bejön a vendég az ajtón, tudnunk kell, hogy mit kezdünk vele. Már mikor ránézünk valakire, tudjuk, hogy van felöltözve, milyen a stílusa. Ha valakit nem ismerünk, akkor időt kell szánni arra, hogy megismerjük a lelki világát. Előfordulhat, hogy valaki kifelé teljesen konzervatívan viselkedik, de belül lázadóbb típus, de ez fordítva is lehetséges.
Minden szakmának megvannak a maga „ártalmai”. A manikűrös munkán kívül is mások körmeit nézi, a kozmetikus mások bőrét vizsgálja. Nálad is így van ez?
– Sajnos igen. Amikor például busszal utazom, akkor nem tudom nem észrevenni, hogy ha valaki nem mosott hajat, vagy belegondolok, hogy mit csinálnék a frizurájával. Ilyen ez a szakmai ártalom, ez szerintem így van azoknál, akiknek a vérében van a szakma.
A saját stílus mindig fontosabb mint az aktuális trendek követése, mégis fel kell tennem a kérdést, hogy mi a 2019-es frizuradivat?
Munka közben (Gergely Árpád felvétele)
– Nincs, ami ma ne lenne divatos. A paletta nagyon széles, lehetünk retrók, klasszikusak, modernek. Igazából legyünk olyanok, amilyenek vagyunk, hiszen a saját magunkkal való összhang sokkal fontosabb. A színekkel lehet játszani, de ha nem állunk magunkkal harmóniában, az nem az igazi. Régebben az egy oldalon felnyírt haj volt a divat, de ha egy konzervatív öltözetű hölgynek kell ilyen frizurát készíteni kék hajfestékkel, akkor az nagyon el fog ütni a stílusától. Ilyenkor ezt megpróbáljuk átbeszélni és kompromisszumot találni. Nagyon jó emberismerőnek kell lenni, hogy ez bekövetkezhessen.
Mire vagy a legbüszkébb a pályafutásodban?
– Most nagyon nehéz új vállalkozást kezdeni, azelőtt sokkal könnyebb volt, és azt szokták tőlem kérdezni, hogy a kezdetekben reklámoztam-e magam. Nem. Elkezdtem dolgozni és jöttek a vendégek, szájról szájra terjedt a hírem. Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy szeretnek az emberek. Persze nekem is vannak rosszakaróim, mint mindenkinek, de úgy érzem, hogy a szeretet az, ami erőt ad és tovább visz a mindennapokban. Ez az, ami mindennap motivál. Én is adom, tehát ugyanazt is kapom vissza a vendégeimtől.
