Az állatok nagy része szabadon sétálgat, a gyerekek testközelből is megismerhetik őket (Halász Gyula felvétele)
Sokan nem tudják, hogy Temerinben van állatkert, márpedig van, és nem is akármilyen. Kiss Károly építette a múlt század nyolcvanas éveiben, önerőből. Fémmunkásként dolgozott, de kedvelte az állatokat, és úgy döntött, a falu szélén elhelyezkedő házát állatkertté alakítja. Szerencsére a község is segített, így összesen három holdnyi területen alakulhatott ki a temerini állatkert, amely egész nap nyitva van, nincs belépőjegy, de adományokat elfogadnak.
Az állatkert kissé különbözik a szokásos sablonoktól, itt ugyanis nagyon sok állat szabadon mozog, szelídek, és megszokták az embereket, így inkább a látogatóknak lesz furcsa, ha sétálás közben egy őz halad el a közvetlen közelükben, olyan, mintha egy képzeletbeli Attenborough-világba cseppentünk volna. A terület rendezett, a frissen nyírt füvön büszkén ékeskednek a pávák, a kacsák pedig egy kövekkel kirakott csatornában pancsolnak, amely az állatkertet kettészeli, és két mesebeli gyalogoshíd ível át rajta. A csatornán kívül a kacsák és a hattyúk rendelkezésére áll több kis tavacska is, a szárnyasok láthatóan élvezik a szabad környezetet.
Itt mi vagyunk az ászok! (Halász Gyula felvétele)
A büszke anyuka és a pihe-puha csapat (Halász Gyula felvétele)
Reméljük nemsokára társat kap a magányos pávián (Halász Gyula felvétele)
Az állatkert bejáratánál egy ládikó áll, ide adhatják adományaikat a látogatók (Halász Gyula felvétele)
Az állatkert kialakításáért is a Kiss család a „felelős”, a ketreceket Károly építette és szerelte össze, felesége, Katarina pedig befestette őket. A múlt század nyolcvanas éveiben a temerini állatkert első lakói a hattyúk és a pávák voltak, ezután érkeztek a majmok és a többi állat. Egykor több mint százötven különböző madarat lehetett látni az állatkertben, mára már sajnos csak egy kis részük maradt meg. Miután Kiss Károly elhunyt, felesége, Katarina folytatta az állatkert működtetését, a hely továbbra is ingyenesen látogatható, de egyre nehezebben tartható fenn, elkelne a segítség.
Katarina elmesélte, nemrég elpusztult kedvence, Johnny, a csimpánz, aki az állatkert bejáratánál üdvözölte a látogatókat, másikat meg most nem szerezhet, mert túl bonyolulttá vált a szükséges dokumentációk beszerzése.
– Nehéz most új állatokat beszerezni, a sok papíron kívül nagyon drágák is, örülök, ha jut az állatoknak ennivalóra, mert az sem olcsó – magyarázta Katarina.
Tavaly nagy csapás érte a temerini állatkertet, egy kóbor kutyákból álló falka bejutott az utcáról az állatkertbe, és lemészárolt két emut, négy őzet, több kacsát és a hattyút is. Szerencsére a rendőrség gyorsan a helyszínre érkezett, elvégezték a helyszínelést, és segítettek, hogy minél többen értesüljenek az esetről. Ennek köszönhetően Katarina kártérítést is kapott, így sikerült beszerezni két emut és fekete hattyúkat is, úgyhogy nagyjából helyreállt a támadás előtti állatlétszám. Katarina elmondta, sokan azt gondolják, hogy csak úgy ömlik a pénz a látogatóktól, de ez nem így van.
– Az állatkertet az önkéntes adományokból és az önkormányzat támogatásából működtetem, de korántsem kell azt hinni, hogy agyon keresem magam, éppen ellenkezőleg. Amint sikerül egy kis pénzt összegyűjteni, máris valami másra kellene. Újabb állatokra most nincs pénzem, csak abban reménykedem, hogy ha kicsinyek születnek, eladhatom őket jó pénzért, és abból esetleg bővíthetném az állományt – mesélte Katarina.
Az állatkertet körbejárva valóban totyogó tyúkokkal, kacsákkal, büszke pávákkal, merengő őzikével és fortyogó pulykákkal találkoztam, a két emu pedig folyton egymást zavarta, ki tudja, lehet valóban összejön valami, és egy emucsemetével lesz gazdagabb Temerin. Jó lenne, mert igazán kellemes kikapcsolódást jelent mindenki számára, a gyerekek pedig egyértelműen élvezik, hiszen megsimogathatják a Bambit, és milyen pihések a kiskacsák!
